Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » 24. óra » A vörösiszap már a lelkünkben is ott marad

A vörösiszap már a lelkünkben is ott marad

Vörösiszap-katasztrófa. Nincs talán ember széles e hazában, aki ne ismerné ezt az új keletű szóösszetételt. 2010. október 4-én az ajkai alumíniumgyár Kolontár-közeli zagytározójának falrepedése, majd gátszakadása miatt – az utólagos becslések szerint – 1 millió köbméter nehéz fémeket és egyéb mérgező anyagokat tartalmazó vörös iszap zúdult le a két közeli településre Kolontárra és Devecserre.
24. óra 2010. október 14., csütörtök 13:09    |   
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Képes tudósítás Magyarország történetének legnagyobb ökológiai katasztrófájáról

A tragédiát Magyarország és Közép-Európa eddigi legnagyobb ökológiai katasztrófájaként emlegetik. Több száz ház vált pillanatok alatt örökre lakhatatlanná, zöldövezete pedig a vegyi mérgezéstől fertőzötté. Az iszap a végleges adatok szerint 8 ember halálát okozta, köztük gyermekekét is. Emberek százait kellett sürgős égési sérülésekkel kórházba szállítani, miközben számos sérülést a helyszínen kezeltek. Szakemberek szerint húsz-harminc évig is eltarthat a talaj regenerálódása. A Marcal folyó teljes élővilágát egy-két nap alatt kipusztította a vörös lúgos folyadék, noha a hírek szerint azóta kezd visszatérni belé az élet. A fémoxidok 10 %-os felszívódása már az emberi szervezetre fémterhelést, krónikus mérgezést, s akár daganatos megbetegedéseket is okozhat.

Devecser az Északi Bakony déli lankáin elterülő dimbes-dombos kisváros. Fele-fele arányban lakják magyarok és romák. A város határához közeledve a nyolcas út aszfaltja vérvörösre vált. Az első híradásokból úgy tájékozódtunk, hogy a település túl van a veszélyen, a városkát elöntő vörös iszap „az egészségre nem ártalmas”, ezért nagy volt a döbbenetünk, amikor a gátszakadás másnapján az út lejárójánál gázálarcos emberek fogadtak.

Az egészségre állítólag ártalmatlan (akkor még ezt mondák) levegőtől a csendesen szitáló eső mellett és a szájmaszk ellenére is pár percen belül megfájdult a tüdőnk, égett a nyelőcsövünk. Pár órás körsétánk végére a cipőnk lemállott a lábunkról, a megszáradt iszap a kezünket marta. Mindenfelé kidöntött kerítésoszlopok, kiszakadt ajtók, lecsúszott háztetők, kitört ablakok, felborult járművek. Ameddig a szem ellát, fejmagasságig rozsdabarna sár a házfalakon, a fákon, a bokrokon, a kerítéseken. Az út szélén sokfelé eldobált nadrágok, cipők sejtetik, hogy a menekülőknek gyorsan kellett szabadulniuk a maró anyaggal átitatott ruhadaraboktól.

Falubeliek a katasztrófa másnapján:

– Évekkel ezelőtt jelezték a környezetvédők, hogy baj van a tározókkal. Úgy hallottuk, régóta szivárgott a gát, többször is átlyukad. Nem csoda, hiszen salakból épült az egész.
– Nem volt a falunak kitelepítési terve?
– Úgy hallottuk, volt, de annál gyorsabb volt a víz. Legutóbb tavasszal volt itt árvíz. Ha akkor gondolkodunk, akkor most nem kaptunk volna ennyi iszapot.

Akkora fejetlenség van mindenütt! A katasztrófa napján ide vezényeltek ezer katonát és rengeteg rendőrt, de csak tébláboltak itt, azt sem tudták, mit kellene csinálniuk. Az emberek felkutatása helyett a könyvtárat mentették. 3-4 óra múlva vissza is vezényelték őket Budapestre. Mára, másnapra már alig nézett ránk valaki. Csak néhány mentő és tűzoltókocsi jött, hogy locsolják az iszapot. Nem szabad megszáradnia, mert nekünk akkor annyi. Ha megszárad az iszap és felkapja a szél, mindenféle rákot kaphatunk, mert radioaktív ólmot tartalmaz.

 

– Anyuék nem voltak itthon, amikor jött az iszap. Mama vigyázott ránk.
– Nem esett bajotok?
– A mamának leégett a lába ettől a sártól. Én a szekrény tetejére másztam fel.
– Hová tudtatok elköltözni?
– Én Pestre fogok menni a keresztapámékhoz, Anyuék pedig Veszprémbe. A macskámat keresem… Szürke volt. Nem látták?

Ebben a házban lakott az a kétgyermekes házaspár, amelynek másfél éves kisbabáját az édesanya kezéből sodorta el az iszapáradat:

– Három méter magas iszaphullám pusztított. A feleségem bent volt a szobában. 30 centi szabad rés volt az iszap és a plafon között, ott kapott levegőt. Most az intenzív osztályon van.
Sokan a padlásra menekültek és a tetőcserepeket leszedve kiáltoztak segítségért. Voltak, akikhez csak három-négy óra elteltével érkezett a segítség.

 

– Ez egy Csernobil kettő... Eddig senki nem jött ki, hogy megkérdezze, kell-e valami? Egy szendvics, védőruha vagy akármi… A sajtón és az állatvédőkön kívül senki nem járt itt. Nem is tudják, mi van itt. A tűzoltóság csak téblábol, a rendőröknek is ellentmondásos utasításokat adtak. Csak őrzik a házakat, de egy konténert nem tudtak ideszervezni, hogy mentsük a házakból, ami menthető. Nézzen be nyugodtan a házba. Azt innen kívülről nem lehet elképzelni, mi van odabenn. A német tévések is felvették. Derékig áll a házban az iszap.
– Hol voltak a tragédia idején?
– Én a mamát kísértem Ajkára orvoshoz. Mire hazaértünk, katonák állták utunkat. Nem engedtek még csak a közelébe se menni a házunknak.
– A gyerekek hol voltak a tragédia idején?
– Szerencsére aznap később engedték haza őket az iskolából. Egyébként éppen itthon lett volna a kisfiam. Az utcából a többiek már mind kórházban vannak, intenzív osztályon. A legtöbbjüknek a lábát többször plasztikázni kell.
– Hol tudnak megszállni?
– Itt a faluban, barátoknál. Többen is felajánlották, hogy húzódjunk meg náluk.
– Mit tudnak itt tenni?
– Mihamarabb cselekedni kéne. Ki kellene merni az iszapot a házból, amíg nem porlik. Szeretnénk menteni, ami menthető. Talán az, ami a szekrény tetején volt, használható.
– Ez a felborult kis teherautó az önöké?
– Nem. Ezt a szemközti ház udvaráról dobta ide az iszap.

A Rex Alapítvány állatmentői járőröznek a házak között, a térdig érő sárban keresik a még lélegző jószágokat.
– Ez a kutya a lavinában úszott. Nagyon rossz állapotban van szegény. Úgy néz ki, megvakult. Rengeteg állat elpusztult. Devecser és Kolontár között a lavina elkapott
egy legelésző őzcsordát. Azt mondják a helyiek, csak úgy röpítette őket a víz. Az elhullott állatokat, lovakat daruval emelték ki.

– Édesapám éppen kávét főzött a barátjának, amikor hatalmas dörömbölést hallott. Azt mondja: „Nézd már, kinek olyan sürgős?” Abban a pillanatban bedöntötte az iszap az ajtót. A barátja fel tudott még mászni a padlásra, de ő nem. Derékig állt a lúgban másfél órát, mire traktorral kimentették. Súlyos égési sérülésekkel Pestre szállították helikopterrel. Bőrátültetést kellett végezni rajta.
– Menthető valami a házból?
– Itt már semminek nincs értéke. Ezt a házat le kell dózerolni.

Pityu és Csilla két bajba jutott családot fogadott be az otthonába.

Sötétedés után az asztalt körülülve beszélgetünk, miközben folyamatosan követjük a tévés tudósításokat.
– Mit tudtatok tenni?
Pityu: – Egész nap az iszapot mertük ki a házakból. Sietnünk kell, mert ha megszárad, felerősödik a radioaktivitása, és ha a port belélegezzük, akár tüdőrákot is kaphatunk.
– A katonák teljes védőöltözetben járkálnak. A helyieken még maszkot sem láttunk. Nem kaptatok semmi védőfelszerelést?
Pityu: – A feleségemék egyszerű papír szájvédőt vehettek az idősotthontól. De ki tudna abban lapátolni egész nap?
– Nem tudták volna a kolontáriak előre figyelmeztetni a devecserieket?
Pityu: – Olyan váratlanul érte őket is, hogy nem is tudtak szólni.
Pityu és Csilla kislánya bájosan néz ránk. Vékonyka hangon kérdi tőlünk:
– Nektek még megvan a házatok?

– Megmutatkozott az összetartás a lakosok között?
Pityu: – Igen, itt mindenki mentett mindenkit. Olyan is volt, hogy a cigányfiú beugrott a vízbe a magyar öregemberért. Mindegy volt, hogy ki kicsoda. Együtt bőgött a cigány a magyarral.
Csilla a devecseri idősotthonban dolgozik.
Csilla: – A tragédia másnapján leküldtek bennünket a legveszélyesebb területre, hogy nézzünk utána mindenkinek. Amikor a legveszélyeztetettebb völgyben voltunk, akkor valaki elkiáltotta magát: „Meneküljetek! Még egy gát át fog szakadni!” Begörcsöltem a pániktól. Biztosan ismered azt az érzést, amikor álmodban menekülni akarsz, de nem engedelmeskedik a lábad. Ez most nem álom volt, hanem maga a valóság.

Tegnap, amikor a katasztrófa történt, nem tudott hazajönni a másodikos kislányom az iskolából. Ott fogták őket a nyolcas úton, mert hogy sugárveszély van. Fél hétre keveredett csak haza. Egy katasztrófavédelmis tegnap bekopogott hozzánk. Egy orvost keresett, hogy igazolja valakinél a halál beálltát. Hátborzongató volt.

Nagymama: – A szomszédasszonyt egy pillanat alatt röpítette ki az iszap a házból. A negyedik ház kerítésoszlopába kapaszkodva tudott csak megmenekülni. Nekünk két házunk veszett oda. A gyerekeké és az enyém, egymás mellett voltak. Szörnyű dolgok történtek. Az időseket kanalas markolóval mentették ki a házaikból úgy, hogy többen is beleálltak egyszerre a markoló kanálba. Akiket kimentettek, meztelenre vetkőztették és a tűzoltók slaggal locsolták őket, mint az állatokat. Gyorsan kellett cselekedni, nehogy leégjen a bőrük az iszaptól. Az utcáról a kocsik becsapódtak a házba. Az egész életünk munkája odaveszett. Most rakattam egy cserépkályhát, megvettem már a tüzelőnket… Semmim nem maradt. Még egy váltás fehérneműnk sincsen, a gyógyszeremet is kimosta az ár a konyhaszekrényből.

Közben már késő este lett. Készülődünk hazafelé. Amikor a háziak kikísérnek, egyszer csak hirtelen kiáltás hangzik: „Elindult az autótok!” A lankás úton öregesen elinduló autónkat néhány méterre, az árokban lévő sűrű bozót állítja meg. Nagy nehezen beszállok a másik oldalról, majd látom, képtelenség egyedül kitolatnom az iszapos kanálisból. Egy pillanat alatt ott termettek autómnál az éppen házukat vesztett devecseri „hajléktalanok” és néhány mozdulattal már ki is emelték az árokból. Sajnálattal, őszinte együttérzéssel mustrálgatták a bozótágak által okozott néhány tízezres kárunkat. Alig győzöm elhárítani a sajnálatukat. „Ugyan, hagyjuk már! Nektek egész életetek munkája, az összes vagyonotok veszett oda majdnem ennyi idő alatt. Mi ez ahhoz képest?” Miközben elindultunk autónkkal, utolsó szavaikból is kihalljuk az irántunk való őszinte együttérzést és törődést. Talán nekik is ez jelentené most a legtöbbet…?

Tekintse meg a további fotókat!

 
Önkéntes segítők jelentkezését várjuk katasztrófavédelmi feladatok ellátására
A napjainkban egyre sűrűbben tapasztalható katasztrófa-események miatt szükségessé válhat a közvetlen környezetünkben is a hozzáértő segítség. A károk lehetséges megelőzése, enyhítése, elméleti és gyakorlati felkészülést, majd a bekövetkezett pusztítás után, szervezett szakszerű beavatkozást igényel.
Önkéntes segítőket keresünk, akik lehetőségeikhez mérten részt akarnak és tudnak venni időszerű katasztrófavédelmi, polgári védelmi ismeretek megszerzésében, munkák szervezésében, segítésében, végzésében.
Részletes információ: szerkesztoseg@nyitottszemmel.hu
A budapesti Bálint Analitika és a bécsi Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal eredményei szerint a Kolontárnál vett mintákban veszélyes mennyiségű arzén, króm illetve higany található – állítja a Greenpeace. Ahogy Szegfalvi Zsolt, a szervezet igazgatója pénteken elmondta, az arzén mennyisége kétszerese a vörös iszapot általában jellemző mennyiségnek, míg a kolontári árokból vett vízmintában az ivóvízre vonatkozó egészségügyi határérték körülbelül huszonötszörösét találták. A térségében egy nappal a katasztrófa után gyűjtött mintákban az arzén értéke 110 milligramm per kilogramm (mg/kg), a higanyé 1.3 mg/kg, krómé pedig 660 mg/kg volt.

A Magyar Tudományos Akadémia szakemberei szerint a mérések alapján sem a talajban, sem a vörös iszapban nincsenek számottevő mennyiségben az egészségre veszélyes nehézfémek. A szakemberek szerint a kiömlés hosszú távú hatásai a kármentesítés módjától és a gyorsaságtól függenek. (Origó, 2010. október 7.)
A vörös iszap nem tartalmaz súlyosan veszélyes összetevőket, a katasztrófát az erősen lúgos kémhatású víz okozta Kolontárnál, olvasható a Magyar Tudományos Akadémia honlapján megjelent tájékoztatóban. A kutatók szerint a megtisztított házakba biztonságosan vissza lehet költözni. A folyók élővilága belátható időn belül regenerálódik, a halak fogyasztása később nem jelent veszélyt. A szárazföldi élet sokkal nehezebben fog visszaállni, s a földek egy részét hosszú időre ki kell vonni a művelés alól.
24. óra 2010. október 14., csütörtök 13:09    |   
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
A vörösiszap már a lelkünkben is ott marad

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés