Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » 24. óra » Kepes András a migrációról

Kepes András a migrációról

A berlini fal lebontása,a nyugattól elválasztó aknazár és szögesdrótkerítés felszámolása generációnk életének legnagyobb élménye volt – a szabadság, a nyitottság jelképe.Ezért olyan sokkoló az Európa határain épülő újabb kerítések látványa, a kívül rekedtek nyomorúsága.
24. óra 2017. június 15., csütörtök 16:44
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Címkék
Hasonló cikkek

 Az emberek mindig ellenségeik, a nyomor vagy a klímaváltozás elől menekülve, családjuknak és maguknak jobb életet remélve vették nyakukba a világot. Így van ez most is. Ki határozhatná meg, melyik az a pillanat, amikor azt lehet mondani: már mindenki vándorolt eleget, tessék most már mindenkinek szépen otthon maradni a fenekén?! A kutatások azt jósolják, hogy akarjuk vagy sem, de hosszabb távon be kell rendezkednünk a népvándorlásra.
– Gondolom, a közelmúltban is gyakran lépte át az országhatárt. Mire emlékezteti Önt déli „védelmi vonalunk”, a szögesdrót kerítések látványa, illetve a menekültek felé tanúsított „kettős mérce”?
– A berlini fal lebontása, a nyugattól elválasztó aknazár és szögesdrótkerítés felszámolása generációnk életének legnagyobb élménye volt – a szabadság, a nyitottság jelképe. Ezért olyan sokkoló az Európa határain épülő újabb kerítések látványa, a kívül rekedtek nyomorúsága. Egykori önmagunkat látjuk bennük. Miközben azt is tudjuk, nincs a világon olyan józan állam, amely ne kötné törvényekhez a bevándorlást, a letelepedést, amely ne őrizné országhatárait. Én sem gondolom, hogy az életünket évtizedekre vagy akár örökre meghatározó modern kori népvándorlást érzelmi alapon kellene megítélni, és hogy az aggodalmaknak ne lenne jogos alapjuk. Ki tud ma meggyőző választ adni arra, hogy képesek lesznek-e elfogadni az európai értékeket a milliószámra érkező bevándorlók, illetve képes lesz-e befogadni és beépíteni a bevándorlók kultúráját saját értékrendjébe az elöregedő európai civilizáció? Megfiatalodik-e tőle, vagy összeroskad a roppant súly alatt? A történelmet ismerve arra is elegendő példát láthatunk, hogy a bizonytalanság, az előítélet hogyan zabálja fel az emberség csíráit is, különösen, ha a tömegeket meggyőzik, hogy egy „jó ügy érdekében”, mondjuk a népük, a hitük, a kultúrájuk érdekében kegyetlenek. Mégis nehéz szembesülni azzal, hogy jólelkű, családszerető emberek együttérzés nélkül szemlélik mások gyötrelmeit, vagy ami ennél is ijesztőbb, gyilkos indulatok támadnak bennük.
– Különösen egy olyan országban, ahol lényegében nincsenek menekültek, és a KSH legfrissebb adatai szerint ráadásul kritikus a munkaerőhiány…
– Jellemző, hogy miközben azokban az országokban (Franciaország, Egyesült Királyság, ahol a lakosság átélt iszlamista terror támadásokat, s ahol nagy létszámú muszlim közösség és hagyományosan sok bevándorló él) a lakosság 46-52%-a gondolja úgy, hogy a menekültek növelik a terrorveszélyt, addig Magyarországon (ahol nem volt terrorcselekmény és elhanyagolható létszámú a muszlim közösség), ez az arány 76 %. S miközben Németországban a lakosság 31, az Egyesült Királyságban 46, Franciaországban 53 %-a tart attól, hogy a menekültek elveszik a munkájukat, addig a magyar lakosság 82 %-a retteg ettől.
– Vajon mi válthatja ki az emberekben ezt az irracionális ellenszenvet, gyűlöletet az idegenekkel, a más kultúrából jött emberekkel szemben?
– Ha Hitler azt kérné öntől, üssön agyon árammal egy idegent, megtenné? – kérdezte Stanley Milgram amerikai szociálpszichológus a 60-as évek elején Adolf Eichmann pere után, mert a „főhóhérnak” becézett nemzetiszocialista vezető, ahogy sok más náci háborús bűnös is, arra hivatkozott, hogy csupán parancsot teljesített. Persze mindenki tiltakozott. Mi jó emberek vagyunk, mi nem ölünk ártatlanokat. Ilyesmiket csak elvetemült gonosztevők tesznek, mint ez az Eichmann, mondták a megkérdezettek. Milgram a kísérletben arra kereste a választ, hogy milyen arányban lennénk hajlandók felsőbb utasításra meggyilkolni embertársainkat, ha felmentenének minket a felelősség alól. A szociálpszichológus pontosan tudta, hogy az embereket „jó ügyekkel” a legkönynyebb megnyerni. A „jó ügyet” a kísérletben a tanulás jelentette – az álkérdés úgy szólt: lehet-e büntetéssel tanulásra ösztönözni az embereket. A résztvevőknek Milgram azt mondta, ha segítenek a kérdés megválaszolásában, azzal nagy szolgálatot tesznek az emberiségnek. A kísérleti személyeknek „tanárként” az volt a feladatuk, hogy kérdéseket tegyenek fel egy zárt fülkébe ültetett „tanítványnak”, akire a szemük láttára elektródákat erősítettek. A „tanárral” megállapodtak, hogy ha a „tanítvány” hibás választ ad, büntesse meg áramütéssel, és az áramütés erősségét minden hibás válasz után egy-egy fokozattal emelje, 15 volttól 450 voltig. A megállapodás értelmében a „tanárnak” akkor is tovább kellett adnia az áramütéseket, ha a „tanítvány” a fájdalomtól már ordított, abba akarta hagyni a kísérletet vagy elveszítette az eszméletét, és ezért amúgy sem tudott volna válaszolni az újabb kérdésre. Amikor az áram erőssége már a halálos dózishoz közeledett, a kísérleti személyek szinte kivétel nélkül elbizonytalanodtak. De amint a kísérletvezető határozott hangon emlékeztette őket a megállapodásra, és vállalta helyettük a felelősséget, a „tanárok” kétharmada engedelmesen megnyomta a végzetes áramütést jelentő 450 voltos gombot. Vagyis úgy hitte – hiszen a „tanítványok” természetesen beépített emberek voltak, válaszaik, ordításaik magnóról szóltak –, hogy a „villamosszékben” meggyilkolt egy ártatlan embert, akinek csupán annyi bűne volt, hogy nem tudta egy tesztben a helyes választ. A többször megismételt kísérlet során bebizonyosodott, hogy három emberből kettő mindig megnyomja a gyilkos gombot. Nem túl biztató, hogy adott esetben mondjuk az igaz hitért, az éppen „aktuális Gonosz” elpusztításáért, egy meggyőző ideológiáért vagy más hasonló, úgynevezett „jó ügyért” három emberből kettő engedelmesen agyoncsapna bennünket árammal. És még az is előfordulhat, hogy mi lennénk az egyik agyoncsapó, ami a túlélés szemszögéből szerencsés lenne ugyan, önértékelési és morális szempontból viszont maga a csőd. Mert az sem egyszerű ám, hogy valaki végignézze, különösen pedig az, hogy maga okozza mások szenvedését, ha közben tisztességes, igazságos, jó embernek akarja hinni magát. De az önvédelemre termett emberi elme erre a konfliktusra is talál megoldást: okot, indokot keres, miért érdemelte meg az áldozat a büntetést, és máris könnyebben gyűlöl, tartja jogosnak a szenvedését.

– Ezek szerint a menekülteket azért is lehet gyűlölni, büntetni, mert sokan jogosnak, igazságosnak tartják a szenvedésüket?
– Szeretjük a világot igazságosnak látni, erre tanítanak bennünket gyerekkorunktól a mesék, ezért lélegzünk fel a happy endnél, „ki mint vet, úgy arat!”, „mindenki saját szerencséjének kovácsa” – ezt tanítják a közmondások, tehát ha valaki pórul jár, nyilván maga tehet róla, menti fel magát a többség.
Az emberek nem gonoszak, nem szívesen nézik mások szenvedéseit. Csak különbözőképpen próbálnak könnyíteni lelkiismeretükön: van, aki segítséggel, és van, aki gyűlölködéssel.
– Lám, milyen könnyen átverhető az ember! Miért tudják ideológiák és eszmék az ujjuk köré csavarni még az okos embereket is?...
 

 

24. óra 2017. június 15., csütörtök 16:44
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
szeptember
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Kepes András a migrációról

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2017 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés