Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » 24. óra » Megfordítható-e a világ?

Megfordítható-e a világ?

A Föld Napja Alapítvány huszadik éve jelenteti meg A világ helyzete című könyvet, melyben elismert szakemberek az adott évre leginkább jellemző témákkal foglalkoznak: Van-e jövője a nagyvárosoknak? Fenntartható-e a világ gazdasága? Lehet-e biztonságos világunk?
24. óra 2011. január 04., kedd 20:02
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

Hogyan válaszolhatunk az éghajlatváltozás veszélyeire? A kérdések vizsgálatakor az eddigi kötetekben komplex problémafeltárásokkal és megoldási javaslatokkal találkozhattunk. Az idei év fő gondolata a kultúra átalakítása: hogyan válhat fogyasztói társadalmunk fenntartható társadalommá.

A fogyasztói kultúra tündöklése és bukása

Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy azok a kulturális normák, értékek és hagyományok, amelyek között felnövünk, természetessé válnak számunkra. Így, ha a fogyasztói kultúrában arra kérnek bennünket, hogy fogjuk vissza a fogyasztást, az sajnos olyan, mint ha arra szólítanának fel, hogy ne vegyünk ezentúl lélegzetet. Mivel természetes, hogy autóval közlekedünk, a munkahelyeken és az otthonunkban klímaberendezést használunk, a szupermarketekben félkész ételeket veszünk, nem is gondoljuk, hogy létezik a fogyasztói társadalmon túl is megelégedett élet. A könyv tehát az egyik legnagyobb és legnehezebb kulturális változás szükségét hangsúlyozza, sőt, felszólít, hogy a fogyasztói kultúráról váltsunk át a fenntartható kultúrára. S hogy miért sürgeti ezt a szemléletváltást? „Ha meg akarjuk előzni a civilizáció összeomlását, (...) szakítani kell azzal a kulturális beállítottsággal, amelynek értelmében az emberek a fogyasztáson keresztül találják meg életük örömét, az örömöket és az elfogadást, és helyette ki kell építeni a fenntarthatóságra alapozott kulturális kereteket” – hangzik a válasz a könyv bevezetőjében Erik Assadouriantól, a Világfigyelő Intézet (Worldwatch Institute) vezető kutatójától, „A világ helyzete 2010” projektvezetőjétől. A bevezetés cáfolja, hogy a fogyasztás magasabb szintje összekapcsolódik a siker és a jólét fogalmával. A több fogyasztás ugyanis egyáltalán nem jelent jobb életminőséget. Érdekes egyébként, hogy a „fogyasztó” szót a világ tíz leggyakrabban használt nyelvében gyakran az „ember” helyettesítésére használják.

A bevezetést Egy év áttekintése fejléccel több oldalas táblázat követi, amely ugyancsak megrémítheti az olvasót. Például a magunknak kedvező (azaz fogyasztói) szemlélet áll annak hátterében, hogy 2009-ben az éhínség történelmi csúcspontot ért el. Ma 1,2 milliárd ember éhezik nap mint nap, miközben ugyanennyi ember halmozza javait: a világon közel 1,05 milliárd kiemelten nagyjövedelmű ember él. A világ két arca, véglete. De sokkoló tény az is, miszerint tíz amerikaiból hat (azaz 186 millió ember) olyan területen él, ahol a légszennyezés veszélyezteti az életet. És a légszennyezés csupán egy a túlzásba vitt fogyasztás tünetei közül. Nem biztos, hogy bolygónk az utánunk következő nemzedéket is el tudja tartani. Írásunkban, a könyv bemutatásán túl, arra keressük a választ, hogy földünk jelenlegi állapotára létezik-e egyetemes, emberi megoldás?

„Az emberiség jelenlegi helyzetét azzal az egyszerű állítással foglalhatjuk össze, hogy a huszadik században az ember dicsőségévé vált a Föld tönkretétele. Ma pedig a Föld tönkretétele az ember végzetévé válik.” (Thomas Berry, ökológus-filozófus)

Régi és új hagyományok

Társadalmunkat át- meg átszövik a fogyasztói szemlélet modern rítusai, hagyományai (pl. a pénz költésére ösztönző ünnepek stb.). A könyv felhívja a figyelmünket, hogy ezek ellenében az élet bármely területén kialakíthatók a fenntarthatóság modern rítusai is, ha a költekezést, fogyasztást felváltják más értékek. Tehát ha a magunknak élést felváltja a másik emberre való odafigyelés. Ilyen új rítus pl. a Föld napja, az autómentes világnap, a Föld órája, a kikapcsolt tévé hete stb. Külön fejezet szól az óvodai és iskolai nevelés nem megfelelő hagyományairól és a változás alternatíváiról, a tudatos családtervezés fontosságáról, az idősekkel való helyes és helytelen bánásmódról, a méltányos kereskedelemről, az „emberbarát munkahelyekről”, a kormány, a média, az egyházak és a társadalmi mozgalmak szerepéről.

Próbálkozások a változtatásra

A fejezetek nem sokkolni, hanem alternatívát felmutatni szeretnének. A kérdés csupán az, hogy ezek az ötletek, stratégiák mennyire valósíthatók meg globális szinten?
Azzal sokan egyetértünk, hogy az oktatásnak (3. fejezet) hatalmas szerepe van, hiszen a szokások nagyrészt gyermekkorban alakulnak ki. Ezért a változások egyik legfontosabb célcsoportjaként a gyermekekre kell tekintenünk. A könyv szerint az oktatás minden szintje és formája eszköz lehet arra, hogy a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos globális problémákkal foglalkozzunk. Sőt, ha a felvetett ötletek megvalósulnának globálisan, ez jelentős lépcsőfok lenne a fenntartható világhoz. De mindjárt ott vannak a kétségek is: valóban lehetséges ez? Mert ha az iskolák, óvodák hajlandók is többet fizetni, hogy a gyermekek egészséges és hazai élelmiszereket fogyaszthassanak, s ha netán a szülők is bevonhatók partnerként, hogy megtanítsák gyermekeiket a fogyasztás csökkentésére, az újrafeldolgozás fontosságára, a természet szeretetére, a felelősségteljes gondolkodásra – ki győzi meg a profitorientált cégeket (amelyeknek szintén a gyermekek a legfőbb célcsoportjuk), hogy ne gyártsanak és forgalmazzanak egészségtelen élelmiszereket és ne szoktassák rá a fiatalokat a televíziózásra, az internetezésre, a fogyasztásra?
Szép és mindenképp követésre méltó gondolat az is, hogy a fenntartható világ érdekében helyre kell állítani az idősebbek iránti tiszteletet (2. fejezet), hiszen az időseknek központi szerepe lehet a fiatalok szocializációjában, az értékek átadásában, ez által pedig a fenntartható társadalmak kialakulásában. Ezért több helyen kísérleti oktatás keretében az időseket is bevonják az iskolai oktatásba. Csakhogy itt ismételten falakba ütközünk: ha alaposan megnézzük, a globalizált világnak nem érdeke, hogy a kulturális hagyományokat felélessze, a családi kötelékeket és ez által a társadalmi összetartást erősítse.
Az is igaz, ahogy a könyv írja, hogy a médiának (6. fejezet) ezen a téren is óriási felelőssége van. Ugyan megjelentek társadalmi célú hirdetések, reklámok az ún. „társadalmi marketing” érdekében, és számos további jó tippet olvashatunk, azonban látnunk kell, hogy sajnos a média mögött is azok a nyereségérdekelt nemzetközi cégek állnak, amelyeknek nem érdekük az, hogy ne gyarapítsák a vásárlóerőt, azaz ne késztessenek bennünket fogyasztásra. Egyszerűen maguk ellen szólnának, ha a „kevesebb több” elvet hangsúlyoznák. (Ahogyan ezt a könyv a Meggyőzni az embereket: a kevesebb több c. fejezetében mutatja be alternatívaként.)
Azzal együtt is, hogy a gazdaságban (7. fejezet) egyre népszerűbbek az ökofalvak, a fair trade kereskedelem – amelyek a növekedés és a jóllét szétválasztását, a hazai értékeket (az embereket vezessük vissza oda, ahol élnek) hangsúlyozzák – nem jelentkeznek átütő erővel. Hiába a kiváló törekvések, szomorúan nyugtázzuk utópisztikus voltukat, hiszen pl. mi lenne ez esetben a repülőtársaságokkal? Vagy a világkereskedelmet bonyolító cégekkel?

Megfordítható-e a világ menete

A könyv sajnos magáévá teszi azt a felvilágosodás kora óra gyakran hangoztatott téveszmét, miszerint a hiba gyökere a tudatlanság. Azaz, ha informálunk, tudást adunk át, attól biztosan minden rendbe jön. Ezzel szemben azt kell megállapítanunk, hogy nem a tudatlanság a legfőbb hiba, hiszen régóta kong a vészharang, tudjuk, nagy bajban van a világ. Hiába tudja meg sok ember a könyv kapcsán, mit kell tennie, mégsem fogja azt választani. (Sőt, akár mi is mondhatunk nemet, nem mutogatva „rájuk”, így adva felmentést az énnek.)
Miért vagyunk mi sokkal borúlátóbbak, mint a könyv szerzői? Mert úgy véljük, hogy eddig sem a tudatlanságunk, hanem kényelemszeretetünk, önzőségünk miatt nem javult a világ. Az önzés ellentétje pedig nem a természettel való összhangra jutás vagy emberi megoldások kitalálása, ahogy ezt a könyv hirdeti, hanem az önzetlenség. És ez (bár maga XVI. Benedek Veritas in Caritate című bullájában is kísérletet tett egy ilyen világ alapjainak filozófiai szintű lerakására) nem oldható meg egyfajta globális irányítással. Az önzetlenséget csak az egyes ember választhatja. Amennyire nem bízhatunk a globális változásban, annyival nagyobb az egyéni felelősségünk. De mit ér az egyéni felelősség, ha a világ, csak erre alapozva, globálisan mégsem változik? – tehetjük fel jogosan a kérdést. Válaszul Simone Weil francia filozófusnőt idézzük: „azt hitték, ha egyenesen mennek, akkor felfele jutnak”. A könyv megmutatja a kizárólag előre vezető egyenes utat. Világunk globális szinten sajnos már csak ezen tud haladni. Jó hír viszont, hogy az egyén haladhat felfelé is. Ez mindenki felelőssége, de egyben lehetősége is. 

A teljes cikk elolvasható a magazin 10. számában

 

„Évekkel ezelőtt környezetünk állapotáról beszélgettem az egyik ismeretterjesztő lap riporterével. Nagyon megtetszett neki az általam elmondott, másoktól hallott „kínai” tanmesém a béka és a meleg víz viszonyáról. Ha meleg vízbe helyezzük az állatot, kétségbeesve igyekszik menekülni, míg hideg vízbe téve jól érzi magát, s ha a vizet lassacskán melegítjük, állítólag „észrevétlenül” meg lehet főzni. A valószínűleg kitalált történet a fokozatosan romló környezetünkhöz történő hozzászokás veszélyét akarja érzékeltetni. A riport óta sok minden történt. Világszerte intenzív kutatások folynak, környezetünk állapotát elemezzük, mérjük, modellezzük, a világűrből mesterséges holdakról monitorozzuk. Közben pedig szinte minden romlik tovább. A békáról szóló történetet az új helyzetnek megfelelően most másképp mondanám el, éspedig, Orwell híres könyve nyomán, Békafarm címmel, az alábbi forgatókönyvvel: Egy hatalmas kondér esővízzel töltve áll egy elhagyott táborhelyen az ottfelejtett palackos gáztűzhelyen. Néhány béka észreveszi a szúnyoglárváktól hemzsegő kitűnő élőhelyet, s beköltözik a kondérba. A kivételes képességű kétéltűek a szúnyogok iparszerű tenyésztésével prosperáló gazdaságot, növekvő békapopulációt teremtenek. Egy különösen értelmes, Prométeusz nevű béka felfedezi, hogy a gáztűzhelyen ott a gyufa, s a gázcsapot kinyitva meggyújtja a lángot. A langyosodó vízben minden sokkal nagyszerűbb. Több szúnyog, több béka, gyorsabb növekedés. Az egyik aggódó béka számításokat végez a szúnyogok és a békák várható gyarapodásával kapcsolatban. Kedvezőtlen jóslatai nem válnak be. Némelyik zöldebb színű béka mégis nyugtalankodik, de a többiek rendreutasítják a renitenskedőt. A víz azonban mintha már kedvezőtlenül meleg lenne. A szúnyogok sem szaporodnak eléggé. A békák pedig már teljesen kitöltik a kedvező vízfelszínt. Némelyiknek már csak a felszín alatti második sorban marad hely, s fulladással, éhezéssel küszködik. A növekvő elégedetlenség hatására a békák tanácsa kiterjedt kutatás megszervezését határozza el. Igényes tudományos alapossággal mérik a kondér fenekének hővezetését. Egyes tudós békák felhívják a figyelmet a melegedő vízből kiváló vízkő hőszigetelő hatására, ami a melegedés várható csökkenését eredményezheti. Egy másik kutatócsoport a víz turbulens mozgását elemzi, kiemelve annak bizonytalan, megjósolhatatlan hőmozgásait. Egy harmadik csoport a vízfelszínen úszó békatanács tagjait nyugtatja meg, hogy az alattuk második, sőt már harmadik rétegben nyomorgó békák izolátorként mérséklik a hővezetést, míg a felszín a párolgáshő elvonása miatt is hűvösebb. Egy genetikus békákból szervezett kiváló kutatócsoport hősokk-géneket izolál és sikeres hőtűrésre manipulált organizmusokat ígér szúnyogból, békából egyaránt. Egy szociológus-közgazdász tudósokból álló békacsoport a második és a harmadik sorba szorult békákat bíztatja: – Ne elégedetlenkedjetek, hogy nem vagytok elég magasan. A víz hőtágulása folytán rövid úton ti is eléritek a mai élvonal (a felszíni békák) pozícióját. – Hogy akkor is ugyanolyan alászorultak maradnak, azt elfelejtik megemlíteni. Egyéb csoportok bíznak a feltámadó szél hűtésében, vagy a tűzhely gázpalackjának várható kimerülésében, de mivel a víz tovább melegszik, végül fontolóra veszik a gázcsap takarékra állításának lehetőségeit is. A legerősebb csoportosulás elnök-főbékája a legfelsőbb és legkedvezőbb felszíni rétegből a javaslatot megvétózza, s a tudós békákat további monitorozásra, modellezésre, másféle megoldások keresésére szólítja fel. A történet vége ugyanaz, mint az egyszerű béka-tanmeséé. Megfőttek.”

Részlet Vida Gábor Helyünk a bioszférában c. könyvének előszavából
Dankóné R. Magdolna
24. óra 2011. január 04., kedd 20:02
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
január
01-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Megfordítható-e a világ?

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés