Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Bibliai rejtélyek » Jóslások és jövendölések 2. rész

Jóslások és jövendölések 2. rész

A távoli és a közeli jövő

Az ember jövőre vetett tekintete nem is egy, hanem legalább két tekintet. Közelre és távolra egyaránt figyelnie kell – a gépkocsivezetés utóbbi évszázadában ez naponkénti tapasztalat. A jó vezető először is távolra tekint, az előtte álló egy-kétszáz méterre. Közben azonban, mintegy a hosszabb távba burkolva, nem felejti el azt is megfigyelni, hogy az előtte álló pár méteren mi játszódik le. Az igazi figyelem a távlatosságba foglalt közelképet látja maga előtt, méghozzá elméleti és gyakorlati egységében. Amikor Isten jövendöléseket adott, egyszerre jelentette ki a nagyon távoli jövőt, de a hozzá vezető út közbülső állomásait is. Ezért rendkívüliek, ugyanakkor egyszerűek, természetesek és nagyon könnyen érthetőek a bibliai próféciák. Tíz ilyen hosszabb távlatot felölelő jövendöléssorozat található a Könyvek könyvében. Tíz vázlatprófécia, amelyek jelentősége csak a tízparancsolat súlyával mérhető össze.
Bibliai rejtélyek 2014. október 16., csütörtök 21:12
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Címkék
Hasonló cikkek

 Az isteni előrelátás

 

Törvény és jövőbe látás kapcsolatáról már beszéltünk. Aki az életet törvényekkel látta el, minden további nélkül képes előre látni azt is, hogy mi történik akkor, ha az élet törvényeit tisztelik, illetve ha semmibe veszik. Isten rendelkezik a jövőbe látás egyedülálló képességével, egyszerűen azért, mert teremtő értelemmel és erővel is rendelkezik. Ezt a képességét azonban mindig teremtményei javára használja fel. Az isteni előrelátásról szóló tanítás (elterjedt nevén a predesztináció) azért adja hírül, hogy ez a képesség elsősorban minden ember szabad döntésének biztosítását jelenti. Isten korlátok közé szorította a rossz munkáját (1Kor 10,13), senki sem kerülhet olyan kényszerhelyzetbe, hogy elbukása bizonyos lenne. Ha Istenhez fordulunk, a szabadságunkkal jól élünk – vagyis a jóra használjuk –, Ő mindig megsegít, és Vele együtt mindig győzhetünk (Rm 10,13–17). A próféciákban Isten arról is biztosít, hogy az igazság ügye is győzni fog végül, még akkor is, ha gyakran szívszorítóan nehéz helyzetbe kerül, és nem állnak tömegek mögötte. A bibliai jövendölések viszont azoknak szólnak, azok értik meg őket egyáltalán, akiket az „igazság lelke” (Jn 16,13) vezet. Az igazán hívő emberek előtt tárulnak fel a jövendölések titkai, és alakítják át életüket (Jel 1,3), ennek ellenére mind céljukban, mind megfogalmazásukban minden egyes emberhez szólnak, és kellő odafigyelés által mindenki meg is értheti azokat.

 

 

A legelső vázlatprófécia

 

Hogy mennyire egyszerűek és érthetőek ezek a bibliai jövendölések, ugyanakkor mennyire mélységesek is, azt talán a legelső vázlatpróféciával szemléltethetjük a legsikeresebben. Ez a jövőre irányuló isteni kijelentés – napjainkig számolva – több mint 2600 évet fog át. Ez hatalmas időtávlat, több mint kétszerese a honfoglalás utáni egész magyar történelemnek. Kimondhatatlanul nagy időt fut be, mégsem szűkölködik apró részletekben, különösen a mi korunkat illetően.

Hogyan tudnánk figyelmet ébreszteni ezen első jövendölés iránt? Hogyan szerezhetnénk legalább egy-két értő olvasót számára? Hiszen alig túlzás azt mondanunk, hogy mind a mai napig oly kevesen ismerik, oly kevés figyelmet áldoznak rá.

Ha valamilyen mai reklámfogással szeretnénk élni, így vezetnénk be ezt a próféciát:

„Akarja-e ön tudni, hogy mi történt az elmúlt 2600 év alatt? És mi történik most, mindenki szeme láttára, noha oly kevesen látják, ami látható? Fölismerhető-e, hogy milyen világhatalom égisze alatt élünk? Érdekli-e az európai egyesülés jövője, amiről ez a prófécia ezredévekkel ezelőtt már szót ejtett? Szeretné-e maga előtt látni, mire jut az európai unió? Látja-e politikai és vallási erők szokatlanul gyors és erőteljes összefonódását? Milyen szerep vár a római pápaságra, amelynek csillaga az elmúlt években feltűnően és meglepetésszerűen emelkedik egyre följebb?”

 

Az ilyen és ehhez hasonló kérdések esetleg felrázhatnák a jelen, de a jövő iránt is közönyös embereket. Talán jobban érdeklődnének személyes és közösségi sorsunk felől. Az érdektelenség azonban napjainkban letaglózó. Számos ember rögtön elhessegetné magától a fenti kérdésfelvetéseket, mondván:

„Azt, hogy mi lesz, senki sem tudja biztosan. A történelemben eddig már sok jós felsült… Várjuk ki mindennek a végét – közben legyünk okosak, és ne előre… Engem ezek a kérdések nem igazán érdekelnek, hiszen tele vagyok a naponkénti megélhetés problémáival, ezekre kell gyors választ adnom.”

 

Mennyire más volt annak az uralkodónak a lelkiállapota, aki ebben a jövendölésben részesült. A Biblia legelső vázlatpróféciáját ugyanis az Újbabiloni Birodalom uralkodója, Nabukodonozor király kapta, de nem véletlenszerűen. Dániel könyvének 2. fejezete beszámol arról, hogy őt már huzamosabb ideje foglalkoztatta az a kérdés, hogy „mik lesznek ezután?” Gondolt gyermekei és unokái jövendő sorsára, az a természetes emberi ösztön munkálkodott benne, hogy előre is tekintsen, ne csak hátra vagy közvetlenül maga elé. Aki nem sajátítja el ezt a magatartást, annak hiába beszélünk ezekről a kérdésekről. Az ember személyes élete is a jövőben teljesedik ki, az emberi közösség sorsa is a jövőre fut ki, ez sem lehet közömbös senki fia számára.

 

A Biblia szerint Isten válaszolt a királyt gyötrő kérdésekre. Az álom nyugalmi helyzetét használta fel, hogy valami jelentőségteljeset mondjon neki nemcsak Babilónia, hanem az egész világ jövőjéről. A Bibliában legalább ötféle álmot tarthatunk nyilván: a hétköznapi, az intő, a féltő, a hiábavaló és a prófétikus álmok csoportját. Nabukodonozor álma a legutóbbi kategóriába tartozott. Az üzenet közvetlenül Istentől jött. Azt szintén elénk tárja a Biblia, hogy Isten prófétikus álomban, látomásban vagy gondolatihletésben ad kinyilatkoztatást (4Móz 12,6). Fölvetődik a kérdés, hogyan kaphatott egy pogány király prófétikus álmot? A válasz egyszerű: Isten mindenkihez szól, aki őszintén hozzá fordul, ugyanakkor kinyilatkoztatása értelmét csak megbízott prófétája fejtheti meg, tárhatja fel.

 

Így volt ebben az esetben is. Nabukodonozor álmot látott, de fölriadva elfelejtette a neki szóló mennyei üzenetet. A babiloni királyi udvara bölcseit és írástudóit hívatta, és azzal a szokatlan és egyben képtelen kéréssel állt eléjük, hogy magyarázzák meg az álmát, de mindenekelőtt jelentsék meg azt is, mi volt ez az álom. Mivel erre ezek a varázslók képtelenek voltak, halállal fenyegette meg őket, a maga szempontjából indulata mellett talán némileg jogosan, hiszen azt vetette a szemükre, hogy ha az istenekkel társalognak, akkor ez nem jelenthet különösebb problémát a számukra. A bölcsek méltatlankodva kérték ki maguknak ezt a megbízatást. Nabukodonozor azonban halállal fenyegette meg őket, sőt azt mondta, hogy házaikat szemétdombokká teszi, ha nem jelentik meg különös álmát, és annak értelmét. Mivel ebben az időben a legelső héber foglyokként Babilonba hurcolt Dániel és társai is az írástudók köréhez tartoztak, rájuk is kiterjedt ez a fenyegetés. Ezért fordultak imáikban Istenhez, aki Dánielnek megjelentette mind az álmot, mind annak értelmét.

 

Aki Dániel könyve 2. fejezetét tüzetesen elolvassa, sok jelentőségteljes mozzanatra lesz figyelmes, még az álom megjelentése előtt. Ilyen például az, hogy miután éjszakai látásokban Dániel megkapta az álmot, rögtön az udvarmesterek fejedelméhez küldetett, hogy jelentsék meg a királynak, ne veszíttesse el a babiloni bölcseket. Az ellenségszeretetnek az Újszövetségből ismert tanítása, amely a Hegyi beszéd Máté evangéliuma 5. fejezetében lejegyzett részletében található, már itt sajátja volt a hívő emberek gondolkodásának. Azután szintén fontos mozzanat, hogy Dániel a király elé kerülve azon nyomban elhárítja magától a dicsőséget, Istenre tereli az uralkodó figyelmét, mint akinek egyedül van hatalma a jövőbe látni, és abból bizonyos eseményeket az emberek számára megjelenteni. „Nem én vagyok bölcsebb másoknál – mondja határozottan Dániel –, hanem Isten jelentette meg a titkot nekem, aki számodra, Nabukodonozor király, már előtte kinyilvánította akaratát.” Mindezekre a részletekre azért kell figyelnünk, hogy teljesebbé váljék a prófécia magyarázata és körülményei is.

 

 

Az emberi történelem mint szobor...

A teljes cikket magazinunk 33. számában elolvashatja!

Reisinger János
Bibliai rejtélyek 2014. október 16., csütörtök 21:12
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Jóslások és jövendölések 2. rész

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés