A különféle házasságtípusok

 John Gottman amerikai professzorról és feleségéről úgy tartják, kilencvennégy százalékos pontossággal képesek megjósolni, mely párok fognak elválni, illetve kik maradnak együtt. A kiemelkedő párkapcsolati szakértők felismeréseit alapul véve a házaspárok közötti kommunikációt az alábbi négy dolog teszi lehetetlenné: a kritika, a megvetés, a védekezés és a visszavonulás. E négy dolog ebben a sorrendben egymásra épül, egymásból következik.
Kutatásaik során a házasságokat a párok viselkedése, a konfliktushelyzetekhez való viszonyulásuk alapján három csoportba sorolták: elfogadó, lobbanékony és elkerülő típusokra.
Első hallásra azt gondolnánk, hogy csak az elfogadó típusú házasságok életképesek, ám érdekes, mindhárom típus esetében – még ha nem is ideális módon – működhet a házasság, a saját szabályaikkal azonosulva, még a lobbanékonyak esetében is. John Gottman szerint félrevezető, megrögzött tévhiteink vannak afelől, mitől esik szét egy házasság. Meglepő módon, léteznek párok, akik rendszeresen dobhártyarepesztő módon veszekednek, és mégis boldog, tartós házasságban élnek, mert kellő derűvel és humorral kezelik a konfliktusaikat.
A rossznak aposztrofált, elkerülő típusú házaspárok esetében is elkerülhető a válás. Ők azok, akik a problémáik megoldása helyett inkább a konfliktus minimalizálására törekszenek, vagyis igyekeznek a gondjaikat könnyedén felfogni, bagatellizálni. Mindketten elmondják a gondjaikat, de egyik fél sem
próbálja a másikat meggyőzni. Legfeljebb megállapítják, hogy ez nem olyan jelentős probléma, amin dolgozniuk kellene, s hagyják, hogy az idő oldja meg a gondjaikat (pl. a gyermeknevelés terén). Egymással együttműködve térnek ki a problémák elől.
Az elfogadó típusba tartozók, mondhatni, a kommunikáció virtuózai. Még a legkényesebb témákat is képesek könnyedén és higgadtan megbeszélni, és ami a legfontosabb, nagy tehetségük van a másik meghallgatásához. Az elfogadás nem feltétlenül jelenti azt, hogy a partner egyetért. Inkább azt üzeni vele: „Érdekelnek az érzéseid, szeretném meghallgatni őket.” A fellobbanásaik inkább problémamegbeszélések, mint ellenséges csatakiáltások. Miután mindketten úgy érzik, hangot adhattak a véleményüknek, megpróbálják meggyőzni a másikat a saját álláspontjuk helyességéről. Nem próbálják nyomásgyakorlással meggyőzni egymást, és nem hangoztatják minduntalan, hogy a csak a saját álláspontjuk a helyes. Képesek arra, hogy egy mindkettőjük számára elfogadható kompromisszumot dolgozzanak ki, amellyel együtt tudnak élni.
Bár az utóbbi tekinthető a legideálisabb házasságmodellnek, mindhárom házasságtípusból lehetséges stabil házasságot kiépíteni, feltéve, ha a házasság alapvető tápanyagai – a szeretet és a tisztelet – nem hiányoznak.
Melyik házasságtípushoz tartozunk?...