Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Egymásra hangolva » Szülők versenyben

Szülők versenyben

Beszélgetés Vekerdy Tamás pszichológussal megfelelni vágyó szülőkről és gyerekszerű gyerekekről

Magyarországon jelenleg megválaszthatja a szülő, hogy a gyermek születése után nem sokkal visszamegy-e dolgozni, vagy a gyermekével otthon marad, annak hároméves koráig. Tudható, hogy a gyermeknek az utóbbi a legjobb, de egyfelől szorítanak az anyagiak, a munkahely esetleges elvesztése, másrészről lelkifurdalást érez a szülő, ha bölcsődébe kényszerül a kisgyermek. Ön mit tanácsol ebben a meghasonlott helyzetben? ■ Az, hogy maradjunk a gyerek mellett 2,5–3 éves koráig, reális időhatár. Tényleg jó, de csak abban az esetben, ha ez mindenkinek jó. És ezt lenne a fontos felismerni, hogy nekem szülőként mi a jó, és merni azt tenni. Ha héthónapos a gyerek, és azt érzem, eddig bírtam, nem megy tovább, muszáj visszamennem dolgozni,akkor vissza kell menni a munkába. Mert az egész családnak az lesz a jó. Ha otthon akarok vele maradni, akár tovább is – és nem baj, majd élünk addig kevesebb pénzből, de úgy a jó –, akkor azt kell tenni...
Egymásra hangolva 2019. január 07., hétfő 19:35
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Címkék
Hasonló cikkek

 ■ A gyermeknevelés terhe jobbára az anyák vállán nyugszik, s mivel az apák lényegesen kevesebb időt töltenek otthon, részükről inkább játszással,

élményszerzéssel telnek az esték, nem a neveléssel. Hogyan lehetne feloldani ezt a feszültséget, ha a körülményeken képtelenség változtatni?
■ Jellemző, hogy egész nap az anya gondja a gyerek. Küzd, harcol, kényszerít… ő a rossz zsaru. Az apa meg alig van otthon, fáradtan hazaesik, és nincs kedve a konfliktusokhoz, így hát ő lesz a jó zsaru. Ez nagyon rossz szereposztás, amit valahogy korrigálni kéne. Hogyan? Nem tudom. De ha tudatában vagyunk ennek, már az segíthet. Arra kellene törekednünk, hogy gyakrabban megéljük azt, hogy részesei vagyunk egynagy közös áramlásnak. Nevezhetjük ezt flownak, amivel rokon szó talán az áhítat. Mikrokozmoszok a nagy makrokozmoszban. Ellazulni, egymásra és magunkra is figyelni. Én, a szülő, minél inkább jóban vagyok önmagammal, annál jobb lesz a gyermekeinknek is, annál jobb lesz a közös működésünk. A gyerek arra reagál, ami bennünk van. Nem arra, amit mondunk, hanem arra, akik, amilyenek vagyunk. És a közös jól létünkhöz az is alapvető mentálhigiénés szükséglet, hogy időnként „kikapcsolódjunk belőlük”. Általános gyakorlat, hogy még az sem fogad segítséget, aki megtehetné. De ez nem elsősorban pénzkérdés. Gyerekes szomszéddal, barátokkal, játszótéri ismerősökkel is meg lehet beszélni, hogy néha kölcsönösen fogadjuk egymás gyerekeit.
És a szülőpár legyen akkor férfi és nő. Mert ez is kell, nagyon is!
■ A gyermekek manapság szinte tablettel és okostelefonnal a kezükben jönnek a világra. Szüleik is Facebook- és YouTube-függők, így ők korántsem látják ezt a kérdést olyan kritikusnak a gyermekek szempontjából, mint az ő szüleik. Öntől mi még azt tanultuk, hogy óvnunk kell a gyerekeket a tévétől, hogy megtanulhassák használni a képzeletvilágukat, és egyáltalán, hogy egészséges gyerekkoruk legyen. A megváltozott körülmények között hogyan
védhetjük meg őket a függőségtől?
■ Manapság nagyon más a tempó. Nagyon más az információfeldolgozás. Ezzel élni kell, de védeni is kell a gyereket. A két és fél éves is foglalkozhat pár percet a telefonommal, de együtt csináljuk, és nem bármit. Ahogy halad az iskoláskor felé, ez az idő fokozatosan nő. De nekünk kell megvédenünk, döntenünk arról, mi jut el hozzá. A mi felelősségünk, ha beírja: „nagyi”, ne pornóoldalakat kapjon. Mert az hazugság. Árt, mert nem érti. A telefon,
a tablet, de még a kocsi is: csupa nagy kísértés. Ha nem figyelünk, nem mi használjuk már, hanem azok használnak bennünket. Az a gyerek lesz függő, aki érzelmi hiánnyal éri el a kamaszkort. Azzal tudjuk megvédeni, amit az első tíz évben nyújtunk neki. Ha elég érzelmi biztonságot kapott, akkor ki fog jönni ezekből a kísértésekből. Nem győzöm hangsúlyozni a mesélés fontosságát, ami a képzeletvilág és a kreativitás inspirátora.
Sokat kell mesélni. És a látott mese nem mese. A hallott mesére a gyerekek agya belső képeket készít, ezt úgy hívjuk, elaboráció, feldolgozás. Ez segít abban, hogy jobban fejlődjék, ne legyen szorongó vagy agresszív. Például: a másfél évesnek elmesélek két dolgot, ami aznap történt vele. A 2-3 évesnek jöhetnek a kis állatos mesék. Aztán 4-5 éves kortól már a komolyabbak, a népmesék. És mesélhetünk, egészen akár a kamaszkorig, egyre hosszabb történeteket, akár regényeket is. Fel lehet neki olvasni a Szent Péter esernyőjét, vagy Dickenst – nagyon sok jó ifjúsági irodalom van, menjünk könyvtárba, és kérdezzünk. És az egy hülyeség, hogy Azért nem olvas az a gyerek, mert folyton felolvasol neki. Lustává teszed!
Már tud olvasni! Éppen ellenkezőleg, ezzel nevelem az olvasásra. Megtanulja a közös élmény kapcsán, hogy az milyen jó dolog. A hallott mese nem lustává tesz, hanem olvasásra, gondolkodásra tanít. Mindeközben megtanítjuk a gyereket tanulni. Minél többet mesélünk, és minél többet fejből, annál többet tanul. Először megtanítjuk neki a nyelvet, hogy meg tudjon tanulni gondolkodni. Elébe mehetünk a kötelezőknek is. Elmesélhetjük nekik – fejből – a János vitézt,
amikor még kisebbek. Jobban fogják szeretni és érteni, amikor az iskolában előkerül. A kötelező olvasmányoktól egyébként is ódzkodnak. Amikor még
Arany János életében kötelező olvasmány lett a Toldi, ő így kiáltott fel: „Úr Isten! Magyar ember nem fogja többet élvezettel olvasni!”...
 
Egymásra hangolva 2019. január 07., hétfő 19:35
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Szülők versenyben

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés