„Lógok a szeren”

 – Doktor úr, hogyan alakult a drogfogyasztás a rendszerváltás óta Magyarországon?
– Harminc évvel ezelőtt még a vasfüggöny mögött éltünk, és a kommunista időkben a kábítószer-fogyasztás nem volt elfogadott dolog. Hivatalosan nem volt kábítószer-használat, de a valóságban mégiscsak voltak olyan szubkultúrák, ahol jelen volt. Gondoljunk itt a morfinistákra, az alkohol-gyógyszer kombinációkra, a szipusokra, egy-két fogyasztószerre, amelyek stimuláns hatással bírtak. Tehát voltak ilyen esetek, de minimális mennyiségben, ezeknek nem volt különösebb társadalmi hatása és emiatt nem is foglalkoztak a témával komolyabban.
Aztán jött a rendszerváltás és a kelet-európai országokban potenciálisan százmillió fiatal szeretett volna ugyanolyan lenni, mint a nyugati társaik, és nem csak a zenében, öltözködésben, hanem minden másban. Erre a dílerek is hamar rájöttek. Korábban a szocialista országok tranzitországként szerepeltek, onnantól kezdve hatalmas felvásárló piacot jelentettek. Hiszen ezt az egész történetet a pénz mozgatja, akkor is így volt és most is így van. Ha valaki ma kábítószert szeretne fogyasztani, csak attól függ, hogy mennyi pénze van, hiszen megveheti 139 forintért a nitro hígítót vagy hozzájuthat 15 ezerért egy gramm kokainhoz. A rendszerváltás után először a nagy klasszikus szerek – heroin, marihuána, különböző amfetamin-származékok – érkeztek Magyarországra, akkor még nem léteztek a most terjedő népszerű ún. dizájner drogok. Akkoriban a droghalálozás is jelentősen megemelkedett. Aztán öt-hat évvel ezelőtt kezdett átstrukturálódni a magyar drogpiac, és megjelentek a szintetikus, dizájner drogok.
Az elmúlt húsz év egyetlen pozitívuma, hogy csökkent az intravénás drogok felhasználása, egyrészt mert az ilyenfajta drogot fogyasztók egyik része meghalt, a másik elment drogrehabilitációra, másrészt nagyobb lett a kínálat azokból a szerekből, amelyeknél nem kell tűvel szurkálnia magát az embernek. A nyitott határok miatt, ha megjelenik külföldön egy szer, akkor már nem évek, hanem napok, hetek kérdése, hogy bekerüljön az országba. Új tendenciát jelentettek a pár évvel ezelőtt megjelent inhaláns szerek, a butángáz vagy a kéjgáz, megjelent a GHB, jöttek a tiramin-származékok, a különböző amfetamin-származékok. Ma a piac áttette a hangsúlyt a legálisan felhasználható szerek oldalára, amelyeknek sem az árusítását, sem a fogyasztását nem büntetik olyan szigorúan. Ezek kémiai összetételükben és hatásukban hasonlítanak a nagy klasszikusokhoz, de nem szerepelnek az aktuális droglistán, így sem a felhasználók, sem a dílerek nem büntethetőek.
A droggyártás nagyon gyorsan változik. Tavaly például a mephedron nagyon rövid időn belül kiszorította az extasyt, aztán amikor rákerült a tiltó listára, picit módosítottak a kémiai összetételén és máris legálisan árusíthatóvá vált. Jelenleg ez a tendencia érvényesül: ha egy szer tiltottá válik valami, módosítanak rajta és addig árulják, amíg az is listára nem kerül. Így a drogpiac mindig egy orrhosszal a törvények előtt jár. Egy átlag hétvégi napon a drogfelhasználók száma 350 ezer főre tehető, évente pedig kb. 45 millió droghasználatra kerül sor Magyarországon. Évi 25-35 közé tehető a bizonyítottan drogfogyasztásból eredő halálozások száma – bár vannak esetek, amikor nem derül ki a droggal való közvetlen kapcsolat –, és kb. 5 ezer esetben indít a rendőrség eljárást a droggal való visszaélések miatt.

– Változott-e az elmúlt évtizedekben az első droghasználók életkora, nemi összetétele? 
– Míg az ezredforduló táján 16 év volt az első szerkipróbálás időpontja, mára ez 14 éves korra tehető. Időnként találkozunk fiatalabb felhasználókkal is, de ott a szociális minta befolyásolja a szer kipróbálását. Itt elsősorban az intézeti gyermekpopulációkra kell gondolni, ahol a kisebbek az idősek hatására próbálják ki a szert. A várható életidőt nehéz meghatározni, mert ezek a mai szerek relatíve biztonságosak. Ahogy említettem, az éves 45 millió drogfogyasztási esetre, ha még felfelé is kerekítek, 50 haláleset jut. Ugyanakkor természetesen felesleges kockázatvállalásnak tartom, de nem a halálozási számok miatt, hanem az egyéb következmények tekintetében. A prevenciós munkában éppen azért a gyerekeknek nem is lehet azzal érvelni, hogy lám mennyien meghalnak a drogfogyasztás következtében.

– Milyen maradandó hatásai vannak akár fizikailag, akár pszichésen a szintetikus drogok fogyasztásának?
– Erről még nem tudunk túl sokat. Nincs elég adat, amely alapján szakmailag korrekt véleményt tudnánk adni. De a drogfogyasztás jellemzői igen általánosak, részben egy harcos szerkereső magatartás illetve a szerelvonás kapcsán jelentkező szerelvonási tünetek megléte. Ezen kívül a szociális kapcsolataiban beálló változások is utalnak arra, hogy valaki függővé vált. Tehát még jó pár évnek el kell telnie, hogy kimondhassuk, hogy ezeknek a szereknek milyen az addikciós potenciálja, de például a három-négy éve megjelent „GINA”-ról ma már pontosan tudjuk, hogy milyen hamar alakul ki függőség, amely akár életveszélyt is okozhat.

– Milyen hatása van a születendő magzatra, ha az édesanyja drogfogyasztó volt a múltban, vagy a terhessége alatt drogozik?
– Az ma már jól ismert, hogy ezek a szerek olyan jellegű makroszkópos fejlődési rendellenességeket, például azt, hogy két fejjel születik a gyermek, nem szoktak okozni, kisebb rendellenességek viszont jelentkezhetnek, illetve az is biztos, hogy a magzat születésétől fogva szerfüggő lesz, így elvonási tünetek is jelentkeznek majd nála, ami miatt kezelni kell majd. A kortársaitól messze el fog maradni a fejlődésben. Mivel a magzat idegrendszere a méhben a terhesség alatt még fejlődésben van, így teljességgel kiszámíthatatlan, hogy a szerek használata hogyan hat a gyermek idegrendszerére.

– A hagyományos, klasszikus szereken kívül egyre több szintetikus drog jelenik meg a piacon. Ezeket hol állítják elő?
– A szintetikus drogokat korábban javarészt Hollandiából, Belgiumból hozták be. Ma az új dizájner drogokat többnyire Kínában gyártják. Ezek előállításához magasan kvalifikált gyógyszerészek, vegyészek, kémikusok kellenek. A klasszikus szereket – pl. heroin és kokain – Afganisztántól kezdve a dél-amerikai országokig sok helyről hozzák be az ún. futárok, főleg a testükben elrejtve. Őket a szegénység viszi rá, hogy ilyen kockázatot vállaljanak.

– A prevencióban mi lehet a legnagyobb visszatartó erő? Lehet hallani a család összetartó erejéről mint védőhálóról, de a drogosok java része nem erős családi háttérrel rendelkezik…
– Én a prevenció szót nem nagyon szeretem, mert ez mindig csak egy adott célcsoportra vonatkozik. Inkább a nevelésben látnám a megoldást, akár iskolai, akár otthoni szinten, bár az a szülői korosztály, amely jelenleg 15–20 év közötti gyermeket nevel, éppen az interjú elején említett vasfüggöny miatt nem rendelkezik kellő mennyiségű információval a kábítószerekről. De ha ez így is van, az, hogy a szülő mennyit tud a gyermekéről, mennyire figyel rá, mennyire fontos, hogy a bizalom légköre legyen jelen a családban, ezek a tényezők jelentős visszatartó erők lehetnek. Ahogy Ön is említette, a drogfüggők legtöbbször olyan családokban élnek, ahol a szülő is valamilyen szer – az alkohol vagy a játékszenvedély – függésében él: azaz negatív anya- vagy apakép van a gyermek előtt. Az iskola pedig képtelen egy ilyen hátteret ellensúlyozni, a tanítás mellett a nevelésben is megoldásokat adni a drogproblémára.

– Beszélhetnénk egy kicsit az ún. legális drogokról, a koffeinről, az alkoholról, vagy az újabban terjedő energiaital-alkohol párosról, melyekkel a fiatalok olyan hatást tudnak elérni, mint az enyhébb hatású kábítószerekkel?
– Sajnos a fiatalok ma már olcsón hozzájutnak a drogokhoz a szórakozóhelyeken, akár a füves cigire, akár az újfajta dizájner drogokra gondolok. Tény azonban, hogy az energiaitalok hatása a kábítószerrel együtt kicsit kiszámíthatatlanabb, mint ha csak matematikailag számítanánk külön az energiaital és külön az alkohol hatását és a kettőt összeadnánk. (Tehát nem 1+1=2, hanem 1+1=három vagy négy.) De egy energiaitallal kísért nyugtató is különleges hatást vált ki. (Nem kioltják egymás hatását, hanem épp ellenkezőleg).

– Említette, hogy Magyarországon évente kb. 45 millió esetben használnak drogot. Mi áll e döbbenetes szám hátterében. Van-e szociológiai magyarázat arra, hogy ilyen sokan és sokszor drogoznak nálunk?
– A kábítószer-fogyasztás egyrészt divatos dolog, és a divat mindig is nagy hatással volt, van a fiatalok életére, az öltözködésre, zenére és a szórakozásra vonatkozóan is. Másrészt a gyönyörszerzés legegyszerűbb módja, hiszen például egy füves cigi esetében a használó már a második slukk után érzi a hatásait, és túl sokat nem kell érte tennie. Harmadrészt ezek a szerek egy csomó „érzelmi lyukat” be tudnak tömni egy fiatal életében. Olyan világban élünk, ahol a szülők nem tekintik életre szóló feladatnak, elkötelezettségnek a gyermeknevelést és így nem foglalkoznak eleget a gyermekeikkel. Persze ott élnek velük, jobb esetben egy családban, de mindössze napi átlag hét percet foglalkoznak velük, ami nem elegendő senkinek sem, de különösen nem egy olyan problémás korban lévő gyermeknek, akinek a kamaszkor kapcsán eleve sok olyan kérdéssel kell megküzdenie, mint például a változások a szervezetében, a pályaválasztás, a megfelelés, a teljesítés az iskolában és a fokozódó nemi érdeklődés. Ezek mind olyan feszültségforrások egy fiatal életében, amit még egy nagyon komoly, stabil háttér esetében sem egyszerű túlélni, nemhogy egy szétesett családban. A feszültség pillanatnyi oldására akár az alkohol, akár egy marihuánás cigaretta azonnali megoldást ad, a következményekkel pedig egy gyerek sem számol. És ne felejtsük el, hogy a környezetüknek is van hatása, hiszen gyakran elhangzik: „Mi van öreg, nem mered kipróbálni?”. És a gyerek kipróbálja, mert nem akar a többiek szemében vesztes, „lúzer” lenni. Mert mi felnőttek nem tanítottuk meg nemet mondani. És van még egy fontos szempont, és ez az értékrend kérdése: hogy ki a „menő”, a „nagy arc”, ki a társaság középpontja: aki meg meri csinálni a balhét, aki ilyen magatartási formákat követ. És ez egy nagyon komoly társadalmi értékválsághoz vezet, hiszen a fiatalok rossz mintákat követnek, nyilvánvalóan azért is, mert nem kaptak jó mintákat.

Az interjú teljes szövege elolvasható a magazin 15. számában.