Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Életmód » A rejtőzködő betegség

A rejtőzködő betegség

Interjú Prof. dr. Bánki M. Csaba pszichiáterrel. Hazánkban is egyre több embert érint a pánikzavar, a hirtelen kialakuló, erős aggodalommal vagy a küszöbön álló katasztrófa érzésével járó állapot.
Életmód 2010. március 08., hétfő 16:08
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

A világ lakosságának mintegy 2–5 százaléka folyamatosan szenved valamilyen súlyos lelki zavarban, és a statisz-tikák szerint az emberek 30-35 százaléka legalább egy pánikrohamot átélt már. Mi az, amit biztosan tudhatunk a pánikbetegségről? Kérdéseinkre Prof. dr. Bánki M. Csaba egyetemi tanár, az MTA doktora, a nagykállói Pszichiátriai Szakkórház tudományos igazgatója válaszol, akinek eddig öt könyve jelent meg az agykutatásról és az agy működéséről. A professzor szerint fontos minél több ismeretre szert tennünk erről a betegségről, amelynek a tünetei bénítanak, alkalmatlanná tesznek a kommunikációra és a normál életvitelre.

Ősrégi betegség

– A pánikbetegséggel kapcsolatban is civilizációs ártalomról beszélhetünk?
– Szó sincs róla. A pánikrohamokat már az ókorban ismerték, a tüneteit pontosan leírták, és annak idején vízzel hígított bort ajánlottak ellene. Négyszáz éve szerepelnek a pániktünetek az orvosi tankönyvekben, bár ezeket a múltbeli orvosok nem pánikbetegségnek nevezték, hanem például „szívpolipnak” vagy „melankóliás rohamnak”. Még a legutóbbi száz évben is harmincnál több különböző néven emlegették – főleg mint „szívfóbiát” vagy „vegetatív neurózist” –, amíg az amerikai Donald F. Klein javaslatára, 1964 óta az egész világon el nem terjedt a pánikbetegség megjelölés. A betegség tehát ősrégi, csak a neve viszonylag új.

– Mit nevezünk pánikrohamnak?
– A hirtelen támadó, alig néhány perc alatt igen hevessé, „elemi erejűvé” fokozódó szorongásos rohamokat hívjuk így, amelyeket egyszerre több – legalább négy – jellegzetes tünet kísér. Ez lehet heves szívdobogás vagy szapora, nyugtalan szívverés, verejtékezés, remegés, reszketés, légszomj, „oxigénhiány”-érzés, torokszorítás, a megfulladástól való félelem, mellkasi vagy szívtáji fájdalom, szúró vagy szorító érzés a szívtájon, émelygés, hányinger, hasgörcsök vagy hasi fájdalmak, szédülés, bizonytalanság, ájulásérzés, idegenségérzés, „valótlanságérzés”.

– Ez utóbbi mit jelent pontosan?
– A beteg hirtelen úgy érzi, mintha nem is a való világban lenne, mintha álmodna, mintha minden furcsán idegenné válna körülötte. De előfordulhat még félelem az öntudat vagy az önkontroll elvesztésétől, a „megőrüléstől”, és halálfélelem.

– Tehát a felsoroltak közül négy tünet már a pánikroham biztos jele…
– Előfordul, hogy a roham alatt akár az összes tünet egyszerre megjelenik, sőt a felsoroltakon kívül további tünetek is előfordulnak. Van, akit a pánikroham alatt hidegrázás vagy „hőhullám”, másokat görcsös fejfájás gyötörhet, vagy éppen azonnalinak, parancsolónak ér-zett székelési vagy vizelési inger. A pánikroham legfőbb ismertetőjegye az, hogy a tünetek hirtelen alakulnak ki, és viszonylag rövid idő – percek, legfeljebb egy-két óra – alatt enyhülnek, majd megszűnnek.

Pánikban

– Aki átél néhány ilyen rohamot, már pánikbetegnek tekinthető?
– Rendkívüli körülmények között, ijesztő helyzetekben, életveszélyben sok embert heves „pánikszerű” félelem fog el, sőt olyankor a felsoroltakhoz hasonló testi tünetek is megjelenhetnek – ez nem kóros, hanem az idegrendszer többé-kevésbé természetes reakciója. Időnként rohamszerű szorongásokkal járhat néhány ismert más betegség. Ilyen például a pajzsmirigytúltengés, vagy a hirtelen kiugrásokkal járó magas vérnyomás, néha szívbetegség vagy a túl alacsonyra süllyedő vércukor, a hypoglykaemia is. Érzékeny emberek-nél pánikszerű szorongást okozhat a túl sok koffein – kávé –, ritkábban az alkohol, vagy egyik-másik receptre felírt gyógyszer. Ha a pánikroham kizárólag más betegséggel együtt – vagy valamilyen szer hatására – jelentkezik, ezt nem tekinthetjük különálló betegségnek.

– Milyen betegségekhez társulhat a pánikreakció?
– Előfordulhat, hogy a pánikroham más pszichikai zavar része. Ha a klausztrofóbiás ember liftbe kényszerül, ha az agorafóbiásnak utaznia kell, ha a kényszerbeteg nem moshat tízpercenként kezet, akkor rajtuk is „pánikszerű” félelem lehet úrrá – de az ilyen, tehát kizárólag speciális helyzetben jelentkező szorongás sem külön betegség, hanem a fóbia, a kényszer vagy a depresszió egyik tünete.

A valódi pánikbetegség

– Mit tekinthetünk „igazi” rohamnak, tényleges pánikbetegségnek?
– Az emberek 15-20 százaléka élete során átél legalább egy-két pánikrohamot – de csak mintegy 2-3 százalék lesz orvosi értelemben pánikbeteg. A pánikbetegség ugyanis azt jelenti, hogy a pánikrohamok váratlanul és kiszámíthatatlanul, a legkülönbözőbb helyzetekben – „ok nélkül” – újra meg újra ismétlődnek. A beteg egyre jobban fél a következő roham előre nem látható bekövetkeztétől; egyre jobban fél a roham következményeitől – ájulástól, „szívrohamtól”, esetleg a „megőrüléstől”; egyre inkább hozzájuk igazítja az életét – például nem mer elmenni otthonról; és a pánikrohamok minden más lehetséges okát az orvosi vizsgálat kizárta.

– Milyen vizsgálatokra van szükség a pánikbetegség megállapításához?
– A pánikbetegség diagnózisát először is alapos orvosi vizsgálat előzi meg: szívvizsgálat, azaz EKG, a vérnyomás ellenőrzése, vércukormérés, pajzsmirigyvizsgálat és még sok más is. A kórismét első alkalommal pszichiáternek kell megállapítania, mert a pánikszerű tünetek más pszichikai zavart – fóbiát, depressziót, kényszerbetegséget, másfajta szorongásos zavart, néha akár pszichotikus betegséget – is takarhatnak.

– Ezek szerint könnyen megállapítható, hogy valaki pánikbeteg?
– A pánikbetegség felismerését nehezíti, hogy a pánikbetegek jelentős része nem „csak” pánikbeteg. Sokuknak van egyidejűleg agorafóbiája – „köztériszonya”, azaz fél utazni, sőt egyáltalán otthonról elmenni –, depressziója, vagy enyhébb, de a rohamok között is fennálló szorongása, szociális fóbiája – beteges félelme a nyilvánosságtól, mások megítélésétől –, hipochondriája, azaz orvosilag nem igazolt félelme valamilyen súlyos, életveszélyes betegségtől.

Mi okozza?

– Mindannyian megijedünk olykor, sőt komoly félelmeink is lehetnek bizonyos helyzetekben. Mikor válik ez betegessé?
– A szorongás, a félelem, sőt akár még a pánikszerű rettegés is az idegrendszer természetes, „normális” reakciója lehet adott körülmények között. A pánikreakció lehetőségét biológiai örökségként mindnyájan magunkban hordozzuk. Egyeseknél azonban ez a reakció – a szakemberek néha katasztrófareakciónak is hívják – túlságosan könnyen, ártalmatlan és veszélytelen ingerekre is kialakulhat: közülük kerülnek ki a pánikbetegek. Minden emberben ki lehet váltani pánikrohamot, például szén-dioxid-belélegzéssel vagy tejsavinfúzióval, de a pánikbetegek ilyesfajta „provokációkra” sokkal érzékenyebbek, mint az egészségesek.

– Mi lehet az oka ennek a félelmetes betegségnek?
– Pánikrohamot okozhat minden olyan betegség, kémiai anyag és gyógyszer, ami a noradrenalin nevű hormon és agyi hírvivő anyag hirtelen felszaporodásához vezet. Így okoz pániktüneteket például a túl sok kávé vagy egyik-másik serkentőszer. Hasonló pánikkeltő hatása lehet néhány más agyi hírmolekulának, illetve a hírközvetítő anyagok célpontjaira, receptoraira – jelfogó kémiai „antennáira” – ható olyan anyagoknak, amelyek természetes körülmények között is termelődnek, és állandóan jelen vannak az emberi agyban. Ezek közül kiemelkedő fontossága van a szerotonin nevű hírmolekulának. Ez a hormon az agyban sok egyéb mellett szabályozza a hangulatot, az alvást, az étvágyat, a napszaki ritmusokat; hibás működése depressziót, agresszív viselkedést, szexuális zavarokat, bizonyos esetekben pedig „páni félel-meket” okozhat.

– Mindnyájunk agya termel tehát „pánikmolekulákat”?
– Igen. Betegség akkor alakul ki, ha ezek az agyban túlszaporodnak, vagy ha az idegsejtjeink túl érzékennyé válnak irántuk. Az erre való hajlamot bizonyos mértékig örökölni lehet, de ilyen túlérzékenység az élet során is kialakulhat. Agyunk ugyanis soha nincs „készen”, hanem késő öregkorig állandóan alakul, változik. Az első pánikroham nyomot – a hírmolekulákon át valóságos biológiai nyomot! – hagyhat benne, ettől pedig egyre könnyebben váltódnak ki újabb és újabb rohamok. Olyan, mintha „megtanulnánk” az apró, jelentéktelen külső ingerekre is pánikrohammal reagálni.

Örökös rettegésben

– Milyen következményei vannak a pánikbetegségnek?
– A pánikbetegséget egyesek még ma is puszta kellemetlenségnek, veszélytelen és ártatlan „neurózisnak”, rosszabb esetben „képzelt betegségnek”, néha egyenesen „akaratgyengeségnek” hiszik. Talán azért is, mert maga a pánikroham – az ijesztő tünetek ellenére – viszonylag rövid idő alatt mindig elmúlik, és semmiféle maradandó károsodást nem hagy maga után. Csakhogy ami igaz egy rohamra, az nem feltétlenül igaz magára a pánikbetegségre. A pánik-betegség súlyosan beszűkítheti a beteg életterét, anyagi és személyes függetlenségét, lehetőségeit és emberi kapcsolatait. Az örökös rettegésben élő, a „kockázatos helyzetet” kerülő, az állandó kíséretre és orvos közelségére szoruló ember egyre nehezebben tud dolgozni, pénzt keresni, kikapcsolódni, pihenni, örülni – mindez betegszerepbe kényszeríti, ráadásul lerombolja az önértékelését.

– Hogyan különböztethető meg a pánikbetegség a másfajta kórállapotoktól?
– Depressziós betegeknek is lehetnek félelmeik és testi tüneteik. Míg azonban a pánikbeteg két roham között teljesen egészséges – legfeljebb az újabb rohamtól fél –, addig a depressziós beteg levert, és rossz hangulata tartósan, heteken át megmarad. A kényszerbeteg félel-mei az ismétlődő és idegennek érzett gondolatokból, „rögeszmékből” erednek: ő csakis attól fél, hogy például megfertőződhet, vagy elfelejthet fontos dolgokat, kárt tehet magában vagy valaki másban. A félelem ellen olykor „szertartásokkal” védekezik – százszor kezet mos, mindent feljegyez, varázsmondókát ismétel magában stb. –, és csak akkor érez „pánikot”, ha ezekben megakadályozzák. A hipochondriás attól retteg, hogy halálos betegsége van, és a negatív orvosi leletek sem győzik meg. A pánikbetegtől eltérően ő csak olyankor fél, ha vala-milyen tünetet vél észlelni magán. A folyamatos, heteken-hónapokon át szinte mindennap – és csaknem egész napon át – tartó aggodalom testi tünetek kíséretében sem pánik, hanem generalizált szorongás. Aki kizárólag nyilvános helyen, társaságban „pánikol” – amikor azt érzi, hogy ráirányulnak a tekintetek –, de otthon semmi baja, az inkább szociális fóbiára gyanús.

 


A „pánikkarrier”

– Mi történik az első roham után?
– Az első pánikrohamot a beteg és környezete szívinfarktusnak, epilepsziának, gyomorátfúródásnak, netán agyi betegségnek – érgörcsnek, agydaganat jelének – szokta gondolni. Az ilyenkor elvégzett orvosi vizsgálat pánikroham esetén nyilván „negatív” eredményt ad – amiből egyesek arra gondolnak, hogy a beteg csupán „szimulált”, „beképzelte” a tüneteit, vagy éppenséggel „hisztériázott”, tehát nem is volt igazán beteg.

– Az efféle félreértések megnehezítik a beteg további sorsát, hiszen emiatt nem jut időben szakszerű ellátáshoz…
– Ennél csak az nagyobb baj, ha a „negatív” leletek ellenére az illető mégis szívbetegnek, gyomorbetegnek, netalán epilepsziásnak minősül – gyakran ő maga ragaszkodik ehhez –, és ennek megfelelő gyógyszereket kezd szedni. Ilyen gyógyszerekre ugyanis neki nincs szüksége; a pánikroham összes „testi” tünete az agyban keletkezik, a szívbe vagy a gyomorba csupán „kisugárzik”. A nagy hatású szívgyógyszerek, a vérnyomáscsökkentők vagy gyomorsavgátlók ilyenkor természetesen nem használnak, viszont mellékhatásokat okozhatnak, ami azután újabb „pánik” forrása lehet.

– Mi történik, ha sem a beteg, sem első kezelőorvosa nem gondol pszichés betegségre?
– Ilyenkor gyakran egyre bonyolultabb és nem is mindig veszélytelen vizsgálatok következnek, szívkatéterezéstől a különböző szervek próbakimetszéséig. Időnként meg is operálják a betegeket, mert mindenáron „szervi” betegséget próbálnak a panaszaik mögött találni – ezt ma is sokan így mondják, mintha az agyunk nem volna „szerv”!

– De a pszichiáter minden bizonnyal felismeri a betegséget…
– A rendszerint fiatal és kellő kivizsgálás után testileg egészségesnek talált betegek esetében a pszichiáter nagy valószínűséggel felismeri a pánikbetegséget. A pontos diagnózis azért nagyon fontos, mert a pánikbetegség és az időnként hasonló tünetekkel járó, de másfajta pszichikai zavar kezelése egymástól lényegesen különbözhet.

A pánikbetegség kezelése

– A gyógyszerek vagy a pszichológiai módszerek alkalmasabbak a betegség kezelésére?
– A gyógyszeres kezelést és pszichoterápiát egykor külön-külön alkalmazták, és még vitatkoztak is rajta, melyik a megfelelőbb – amíg ki nem derült, hogy a kettő egyszerre, egymás mellett ér a legtöbbet. A pánikrohamot gyorsan, akár percek alatt meg lehet szüntetni a korszerű szorongásoldókkal – benzodiazepinekkel, amelyeket angol mintára mi is becézhetünk „benzók”-nak. Ezek többsége azonban csakis rohamoldásra, tehát „tűzoltásra” való; a rohamot megszüntetik ugyan, de a következőt elhárítani nem tudják. A „nagy hatású benzók” a pá-nikbetegség tartósabb kezelésére is alkalmasak, de csak az itthon szokásosnál nagyobb adagokban. Sajnos ezeket némelyik beteg megszokja, így a kúra végén a gyógyszert nem könnyű – sőt néha bizony elég keserves – abbahagyniuk. A pánikbetegség kezelésére legjobban a depresszióellenes gyógyszerek váltak be. Az antidepresszívumok nem hatnak azonnal, egy tabletta bevételének semmiféle hatása nincs, viszont kúraszerűen szedve néhány hét alatt meggátolják az újabb rohamok kialakulását.

M. K. É.
Életmód 2010. március 08., hétfő 16:08
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
A rejtőzködő betegség

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés