Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Életmód » Társfüggés

Társfüggés

Tudja Ön, miért végződik a házasságok több mint fele válással? És miért van az, hogy valaki egy rossz kapcsolatból kilépve újra és újra sokkal rosszabba lép be?
Életmód 2010. június 30., szerda 16:59
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

Mi a társfüggés?

Tudja Ön, miért végződik a házasságok több mint fele válással? És miért van az, hogy valaki egy rossz kapcsolatból kilépve újra és újra sokkal rosszabba lép be? Miért érezzük jól magunkat a beteg kapcsolatban, és miért gondoljuk úgy, hogy csupán a mi szeretetünk, alárendelődésünk és „mártíromságunk” által változhat a helyzet? Miért nem merünk szembenézni önmagunkkal és a másikkal? Sokszor alkalmazkodnunk kell társunk beteges hangulatváltozásaihoz? Átéltük már a Ha a férfi igazán szeret című film következő mondatának állítását: „Mindennap, amikor hazajött, azt figyeltem, hogyan lép be az ajtón, hogy tudjam, én hogyan érezzem magam.” Ha igen, akkor mi is ahhoz a körülbelül 5 millió emberhez tartozunk, aki Magyarországon társfüggésben él. Az imént felvetett kérdések talán mindannyiunk számára húsbavágók – személyes érintettségünk okán –, tehát időszerű beszélnünk erről a függésről is.

Az 1980-as évek óta, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kutatásaira alapozva a kóros függéseket, azaz a szenvedélybetegségeket nem elszigetelt jelenségként kezeljük. Megfigyelték, hogy a kémiai addikciókhoz (függőségekhez) különféle viselkedésfüggések, vagy más emberhez kötődő szenvedélyek is társulnak, amelyek az egyénre és a környezetre nézve is hátrányosak. A kevésbé ismert társfüggés (melyet az emberek többsége nem is tekint a szó klasszikus értelmében vett függőségnek, szintén a nyolcvanas években vált elterjedt fogalommá. Az Anonim Alkoholisták (AA) csoportja használta először a kifejezést, és eleinte csak az alkoholistával való együttéléshez kötötték, társalkoholizmusról beszéltek. Ma már önálló zavarként kezeljük, de fontos megjegyezni, hogy a függő személyekkel együtt élők, illetve a diszfunkcionális (rosszul működő) családban felnövők körében fordul elő nagy valószínűséggel. A társfüggés (vagy kodependencia) legszélesebb értelemben úgy definiálható, mint bizonyos emberekhez, viselkedésformákhoz vagy dolgokhoz való addikció (hozzászokás). Aki kodependens, az tehát többnyire addiktív kötődésben (függő viszonyban) van egy másik emberrel. Ebben a kapcsolatban a társfüggő egyén személyisége oly bonyolult módon beleszövődik az őt függőségben tartó személyiségébe, hogy saját énképe – személyes identitása – kemény korlátok közé szorul. A maga problémái és identitása helyett a másik személy problémáit és identitását tekinti sajátjának.

Miért és hogyan jön létre a társfüggés?

Érdekes, hogy a társfüggő személyek a függő betegek mellett elszenvedett problémák miatt esnek át személyiségtorzuláson, vagy éppen azért keresik szenvedélybetegek társaságát, mert maguk is eleve „deformált pszichés struktúrát” hordoznak – veti fel a kérdést István Éva pszichológus. A társfüggés kialakulásának több oka is lehet, szeretnénk a legfontosabbakat kiemelni:

– A gyermekkori rossz, diszfunkcionális családi környezet. Bármilyen függőségben élő szülők gyermekének életéből ugyanis hiányzik a gondoskodás, a biztonságérzet, az egészséges norma- és követelményrendszer, a szülői következetesség. Ezek a szülők a saját lelki betegségük miatt nem tudnak elég szeretetet és biztonságot adni gyermeküknek, ezért a gyermek is úgy viszonyul szüleihez, hogy megpróbálja „megvásárolni” a családtagok jóindulatát, figyelmét. Így már gyermekkorban háttérbe szorulnak a saját szükségletei, kialakulhat a felnőtt embertől való függés, a társfüggés. Sajnos kialakul az is, hogy a gyermek túlságosan a szüleire koncentrál, azaz parentifikálódik. Kiskorától azt szokja meg, hogy akkor rendezett az élete, ha segíthet, ha meg tudja változtatni a körülötte élők érzelmi állapotát – akár alárendelődéssel vagy heroikus hozzáállással, esetleg infantilizmussal, de még akár deviáns viselkedéssel is. Lehet, hogy látszólag durván lázad környezetével szemben, mégsem képes önálló, stabil életvitelre, ezért későbbi kapcsolataiban is betegen fog viszonyulni másokhoz.

Az így felnőtt gyermekek általában megfogadják, hogy egészen másképp fogják majd a saját életüket kialakítani, érdekes azonban, hogy szép lassan mégis követik a beléjük ívódott mintát, és így a betegség öröklődik, a rossz kapcsolati háló folytatódik. A függőségben szenvedő szülők gyermekei (itt fontos megjegyeznünk, hogy nemcsak a sokat emlegetett alkoholizmusra, hanem például munkamániára, kodependenciára, evési zavarokra stb. gondolunk) nagy valószínűséggel tehát ugyanolyan betegekké válnak. Sőt párválasztásnál könnyen választanak maguknak éppolyan beteg, függő társat, mint szüleik. Szüleik után most már a párjuk szeretetét igyekeznek „megvásárolni, így társfüggésük tovább nő.

– Sokszor a nőket sújtja ez a fajta pszichés komplikáció, hiszen a gondoskodás, a fokozott empatikus készség, a hagyományos anyaszerep struktúrája klasszikus női szerep, amely sajnos igen könnyen torzulhat az önmagát háttérbe szorító, másokat kontrolláló kodependenciába. Érdemes megjegyezni, hogy egyes szakemberek szerint a segítő szakmát választók 80 százalékának nem egészséges a motivációja – megbújhat a háttérben a társfüggőség. A segítői szakmát választók (például egészségügyi, szociális, pedagógusi pályák) között rengeteg a nő, akik gondolkodásában gyakran meghúzódik az a motiváció, hogy szeretetük által majd megváltozik a másik ember. Mivel azonban érzelmi és lelki síkon ők sem stabilak és választottjuk sem, ezek a kapcsolatok előbb-utóbb sajnos tönkremennek.

– Hirtelen aktivitás- és presztízscsökkenés is felelőssé tehető a társfüggés kialakulásáért. Ha a megszokott keresőmunka – ami manapság a társadalmi megbecsülés és megítélés egyik legfontosabb tényezője – megszűnik, az ember önértékelése csökkenhet. És mivel sajnos a munka is függőséggé, pótcselekvéssé válhat (lásd munkamánia), annak elvesztésekor, hogy az ember továbbra is fontosnak érezhesse magát, gyakran köt olyan kapcsolatokat, amelyek azt mutatják: ő jó és hasznos ember. Ez magában hordozza egy későbbi függőség veszélyét.
– A szenvedélybeteggel való szoros kapcsolat szintén igen gyakori kiváltó ok. Az alkoholizmus, a kábítószer-függőség, és más addikciók olyan torzulásokat hoznak létre a kapcsolatokban, ahol megszűnik az őszinte közlések és egyértelmű viselkedések lehetősége. Ezek helyett különféle manipulációk, vádak, önvádak működnek. A kommunikációs struktúra hibájából fakadó magány érzete is társfüggéshez vezet.

Ki a társfüggő?

Érdekes megvizsgálnunk az alábbiakban, hogy a társfüggő személy sajátosságai bennünket milyen mélységben érintenek. A társfüggő személyre jellemző, hogy…

• …egy vagy több kényszeres késztetés hajtja.
Szokások, ismétlődő viselkedésminták uralkodnak életében.
• …olyan béklyókban és kínokban vergődik, amilyen torzulások gyermekkori családjában léteztek.
Szülei erős (és függő) egyéniségek. Olyan dolgoktól szenved, melyektől a szülei is szenvedtek.
• …önértékelése (és gyakran érettsége is) nagyon alacsony fokú.
Elégedetlen önmagával. Gyakran hibáztatja magát, azonban könnyen felháborodik, ha mások bírálják. Elhárítja a dicséretet és méltánylást, de letörtté válik, ha nem dicsérik. Folyamatosan az igazságtalan bírálatoktól védi magát. Fél attól, hogy hibázni fog, mindent tökéletesen szeretne elvégezni. Néha elfogja az érzés: „Nincsenek barátaim.”
• …bizalomhiányos.
Nem bízik önmagában, a döntéseiben, az érzéseiben, és más emberekben. Sokszor azokban akar bízni, akik méltatlanok a bizalmára. Jellemző mondatai: „Nem tekintem magamat szeretetre méltó vagy értékelnivaló személynek.” „Mások jóváhagyását, az én gondolkodásmódomat, érzelmeimet vagy viselkedésemet illetően többre értékelem, mint a sajátomat.”
• …meg van győződve arról, hogy boldogsága másoktól vagy a körülményeitől függ (amit mások tesznek vele, körülötte).
• …túlzott felelősséget érez mások iránt.
Szeret másról gondoskodni. Úgy véli, felelős a másik ember érzelmeiért, cselekedeteiért, választásaiért. Feszültséget, bűntudatot érez, ha másnak problémája van. Azt hiszi, kötelessége segíteni, megoldani a problémákat, átvállalni a terheket, és tanácsokat adni. Lehetséges megnyilatkozások: „Ha nem lépek közbe, szörnyű hibát fog elkövetni… Én vagyok az ő szerencsétlenségének okozója… Ha többet tettem volna, most boldog lenne… Én nem akarom ezt és ezt, de miatta megteszem…”
• …a házastársával vagy más fontos személlyel való kapcsolatát megzavarja a függés és a függetlenség közötti egyensúly veszedelmes labilitása.
Egyszerre menekül valaki elől, azután mégis keresi a társaságát.
• …nagymestere a tagadásnak vagy az elfojtásnak.
Nem veszi észre a problémákat, vagy úgy tesz, mintha azok nem léteznének. Jobb színben tünteti fel a helyzetet, mint amilyen az valójában. Védelmezi családját a nyilvánvaló problémák ellenére is. („Azért a lelke mélyén ő egy csodálatos ember… Szeretett ő a maga módján…”) Szenved gyermekkori emlékei hiányától, elszigetelt érzelmei vannak, részletek, melyekre nem emlékszik. Nem képes nemet mondani. „Úgy látom magam, mint egy teljesen önzetlen és mások jólétéért élő személyt” – mondja magáról.
• …olyan dolgok gyötrik, amelyeket nem tud megváltoztatni, bár gyakran próbálkozik.
• …élete feltűnő módon tele van szélsőségekkel.
A személyes kapcsolatokban fellángolások és elhidegülések. Egyszerre jelentkezhetnek ellentétpárok (például kuporgatás-költekezés, dühöngés-gyöngédség, szeretet-háborúskodás stb.). Nem mondja azt, amit gondol. Nem azt gondolja, amit mond.
• …folyamatosan keres valamit, ami kimaradt vagy hiányzik az életéből.
Megmagyarázhatatlan elégedetlenséget érez. („Valami hiányzik, valami kimaradt, belül olyan űrt érzek.”)
• …kontrolláló.

Nem engedi, hogy a dolgok a maguk természetes útján történjenek meg körülötte. Úgy hiszi, ő tudja jobban, hogyan kellene másoknak viselkedniük. Jelszavai: „Megpróbálok másokat meggyőzni arról, hogy mit »kellene« gondolniuk, és »igazából« érezniük.” „Megsértődöm, amikor mások nem engedik, hogy segítsek nekik.” „Szabadon osztogatok tanácsot, irányítást, anélkül, hogy megkérnének rá.” „Elárasztom ajándékokkal és szívességekkel azokat, akik fontosak számomra.” „Ahhoz, hogy kapcsolatom legyen másokkal, azt kell éreznem, hogy »szükség« van rám.” „Azt hiszem, hogy a legtöbb ember képtelen ellátni saját dolgait.”

Én is társfüggő vagyok?

„Mari vagyok, társfüggő. Apám, anyám, húgom mindannyian alkoholisták, miattuk jártam az alkoholisták hozzátartozóinak csoportjába. Bár én sosem iszom, a velük való küzdelmem odaláncolt ehhez a függőséghez. Nemrégiben azonban azzal szembesültem, hogy bár a férjem sem iszik, ő is függő (számítógép- és televízió-függő), amitől mérhetetlenül szenvedek. Zavar, hogy nem tudom őt megváltoztatni. Amikor rossz kedvű, én is azzá válok. Szinte mindig veszekedünk. Ennek kapcsán rájöttem, hogy mindenki életében van valamilyen függés. Én a társamtól függök” – mondja a társfüggők számára szervezett találkozó egyik résztvevője, aki évek óta feszült kapcsolatban él férjével. Mari szembe szeretne nézni helyzetükkel, és annak javulását szeretné. Ez nagy előrelépés, hiszen a társfüggők (is) nehezen ismerik be, hogy szükségük van segítségre. Emellett, mivel nehézkesen vagy egyáltalán nem fejezik ki az érzéseiket, és szükségleteiket elfojtják, ritkán kérnek segítséget, vagy már későn. Pedig lehetséges a gyógyulás, szabadulás.

Van megoldás?

Bármilyen változáshoz nyitottság és szembenézés szükséges. Ha rájövünk, hogy „érintettek”, „betegek” vagyunk, akkor fontos, hogy ne nyomjuk el a szembesülés fájdalmas és kíméletlen érzését. A gyógyuláshoz ugyanis hosszú utat kell megtennünk. A győzelmet minden esetben verseny előzi meg. Ahol erőfeszítéseket kell tennünk.

Egy rossz családi rendszerben élő, különböző függőségeket mutató személyt vizsgálva elsősorban a család nem megfelelő működése válik láthatóvá. Nemcsak a tárfüggő, hanem az egész családi rendszer beteg, és ezért a rendszer egészével érdemes foglalkozni. . A függőségek tehát családi betegségek. Ha a család változtat magatartásán, ezzel esélyt adhat szenvedélybeteg tagjának arra, hogy szembenézzen betegségével. Emellett léteznek ún. speciális segítő csoportok, ezek közül sok kimondottan csak alkoholbeteg, vagy csak drogfüggő, illetve játékszenvedéllyel élő személyek hozzátartozóit (házastárs, élettárs, szülő, gyerek, testvér) fogadja. Működnek továbbá olyan családi érintetteket fogadó csoportok, amelyek 12 lépést követnek. Beismerik, hogy „egyedül nem megy”, külső, illetve Felsőbb erő segítségét kérik. Ezek az Al-Anon csoportok, amelyek az alkoholisták névtelen hozzátartozói számára alakultak. Ennek mintáján működik a CODA, azaz kodependensek névtelen csoportja. A névtelen kodependensek célja az egészséges kapcsolatok kialakítása. Összegezve tehát, fontos, hogy lássuk: egyedül arra vagyunk csak képesek, hogy egyik függőségből a másikba jussunk. Azonban azt is fontos tudatosítanunk, hogy a változás nem egy pillanat vagy egy terápia műve, hanem életmód- és szemléletváltásra van szükségünk, amihez egész további életünkön át igazodunk. Nincs annál nagyon öröm, amikor eddig betegen megélt kapcsolatainkban új viszonyulási formákat tudunk megélni és új, valódi barátokra lelhetünk

Életmód 2010. június 30., szerda 16:59
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Társfüggés

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés