Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Kultúra » „A világvége recseg a fülünkbe”

„A világvége recseg a fülünkbe”

Tizennégy évesen kezdett publikálni Weöres Sándor, akiről Babits Mihály ezt a próféciát mondta: „Tőle még kiszámíthatatlan meglepetéseket várhatunk.” A jövendölés beteljesedett. A 20. század második felének legvirtuózabb verseit Weöres Sándor írta.
Kultúra 2010. március 08., hétfő 21:58
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

Kortársa, Pilinszky éles szemmel vette észre azonban, hogy ez a virtuozitás csak álca, a forma elfedése a kínzó tartalom fölött. Weöres érzékeny, sebezhető alkat, inkább nagyot játszik, mintsem hogy sírjon, zokogjon. De játéka mélyén keserűség, tragikus életérzés húzza meg magát.

Ciklikus és lineáris jövőkép

A keleti tanok bűvöletében telt el pályájának első harmada. Mint egykor Vörösmarty Az Ezeregyéjszaka meséiből, Szabó Lőrinc kínai bölcselőitől, úgy merített Weöres Ázsia kultúrájából már az 1930-as évektől kezdve. Több ízben is felkereste a keleti országokat. S volt egy gnosztikus magyar gondolkodó, akinek A Teljesség felé című kötetével adózott, mondván, „ő teremtett bennem harmóniát”: Hamvas Béla, aki Kelet és Dél bölcsességét vonzóan áradó esszéstílusában közvetítette neki. Kelet történetbölcseletét a ciklikusság jellemzi. A reinkarnációs szamszárakörből a kívánt kilépés a nirvána felé: az akarat, s vele az élet tagadása. A piszkosan habzó életárból a tündöklő semmibe, a nemlétbe kiszállni: Weöres fő-fő eszméje lett és maradt. 1980-as, Ének a határtalanról című címadó versét kötetének borítójára is fölhelyezte:

Ének a határtalanról

Amikor még senkise voltam,
fény, tiszta fény,
a kígyózó patakokban
gyakran aludtam én.

Hogy majdnem valaki lettem,
kő, durva kő,
hegytetőn jég-erezetten
hömpölygetett nagy erő.

És végül élni derültem,
láng, pőre láng,
a szerte határtalan űrben
mutatom valódi hazánk.

Azt várnánk, ha a keleti ciklikusság ennyire erőteljesen fölébe kerekedik a nyugati lineáris történelemszemléletnek, ez utóbbi elhanyagolt terület lesz költészetének további alakulásában. Az 1960-as évektől azonban Weöres csaknem Illyés Gyula nemzetféltő költészetének társává válik. Weöres 1968-as kötete ritka bátorsággal hozza az olvasók tudtára az egyre elállatiasodó világ szörnyűségét. A Merülő Saturnus – ismét kötetcímadó versről van szó – az „embert mint az állatok alját” (Radnóti: Nyolcadik ecloga, 1944) a békebeli hétköznapokban láttatja falkába verődött állatnak. Ne feledjük: a II. világháború utáni legkonszolidáltabb évtizedben vagyunk, de a magyar költészet éllovasai szűkölnek, rosszat sejtenek. Illyés egy éve fejezete be Az Éden elvesztését (1969), Weöres pedig a tragikumból a még tragikusabb groteszkbe fordulva vészt jósol:

Igy állok, arccal falnak fordítva, törött pásztorbotommal.
Csordám a vályunál tolong: mennyi vidám vadonatúj
nagyszerűség úszkál benne! Orr orr mellett, orr az orrot
kitúrja – bánjam-e? – már nem hivatásom,
agyarat döfnek belém, ha látom: mi lesz a roppant
szaporulatból, a kapart anyaméhből, falánk
bódulatban, gyorsuló iramban, a gyilkos sugarakból,
a kapuba rakott robbanásból –

Mint ha sínén a vonat
rohan a szakadékba melynek túlsó partja nincs –
bánjam-e? – lehet, megállítják a végső percben;
vagy a szakadék felett is pálya visz, csak vak vagyok;
talán a meredély szélén szárnyat bont, felröpül:
ők tudják, nem én. Bajuk, ha ők se tudják.
Nekem már mindegy: pásztorbotom eltört,
könnyű szalmán heverni évezredek
fáradalmát kipihenni. Nem látnak, fejük a vályuban,
én is csak farukat s lobogó füleiket látom.
(Merülő Saturnus)

Tíz évvel később, az egymásra szélsebesen következő évtizedek különbségeképpen, az újabb Weöres-költemény pedig így beszél: „Huszadik század vége: az idősebb / fáradtan nyalogatja sérülését / mit háború és tirannizmus ejtett / s az ifjabb tombol emléktelenül. // Korszak-váltás. Tagolt beszéd helyett / néhány tucat indulatszó elég…” (Századvég) Weöres Sándor költészetében tehát ciklikusság és linearitás egymás mellett és egymást kioltó módon van jelen. Ő maga nevezte művét „sok mellébeszélés”-nek. Nincs okunk, hogy elfogadjuk ezt az önjellemzést. Már csak azért sem, mert költészetünkben négy rövid sorban éppen ő fejezte ki, mivé fajult a görög-római vallásosság összekeverése a bibliai hittel, a szinkretizmus Európában visszafoghatatlanul sodorta az eseményeket a kérlelhetetlen vég felé. A Le Journalnak (1953) ez a négy sora:

hellén szem héber látomás
egymást pocsékul elrontotta,
menny-gyümölcs és pokol-tojás
lett paradicsomos rántotta…


Üzenet a jövőnek

Az egyes ember és az emberiség jövője egybeolvad Weöres szemléletében. Egybeolvad – a semmiben. Abban, ami nem föltétlenül a „nagy kárhozat” (Toldalagi), nem is egészen a tiszta léttelenség, a nirvána, bár közelebb kétségkívül ehhez áll. De valójában teljes tanácstalanságnak, megrökönyödő várakozásnak mondhatnánk. Halála előtt nem sokkal Nagy Lászlóval beszélgetett Kormos István a magyar televízióban. Arra a kérdésre, hogy mit üzenne a 21. század emberiségének, Nagy László ezt felelte: „Ha lesznek még emberek, csókoltatom őket.”
Hasonló Weöres Sándor testamentuma is.

A jövendő emberiséghez

Holttestem rég elpízslett a földben,
de betűim, úgy képzelem, élnek,
bár lehet, hogy nyelvemet sem érted.

Sejtheted, sok kérdeznivalóm van:
többet tudsz-e a „van”-ról s a „nincs”-ről,
mint én, ősöd, a hajdani ember?

De te néma vagy, míg én beszélek,
s amikor szólsz, süket lettem én már,
közös kár, hogy nincs találkozásunk.

De nem értem kortársaimat sem,
enyéimet s önnön magamat sem,
tudom, hogy téged sem értenélek.

Így merítek hálót a jövőbe,
halacskát sem fogok ki belőle.

Reisinger János
Kultúra 2010. március 08., hétfő 21:58
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
„A világvége recseg a fülünkbe”

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés