Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Kultúra » A kettéhasadt zene

A kettéhasadt zene

Reményi Attila zeneszerzővel győri barátaink körében beszélgettünk. Optimista, sugárzó egyénisége, kellemes humora a társaságunkban lévő gyerekeket is a beszélgetéshez vonzotta.
Kultúra 2009. december 07., hétfő 10:08
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

– Hogyan születik a zene? – kérdezik a kíváncsi, rockkedvelő tinilányok.
– Ahhoz, hogy zene formálódjék, először csöndnek kell lennie. Talán meglepő, de azt szeretem a legjobban, ha nem szól körülöttem semmi. Nagymértékű ma az akusztikai környezetszennyezés, zenének mondott dübörgés bömböl a kocsikból, nyekergés a telefonokból. Régen a szövőüzemekben volt ekkora zaj, mint ma bizonyos „koncerteken”. Sokáig nem létezett semmilyen eszköz, amely állandó háttérzenét szolgáltatott. Csak élő zene volt. Akkor szólt, ha ünnepeltek, koncertet adtak, vagy ha meghalt valaki. Mindig az adott kor zenéjét játszották, hallgatták. A romantika fordul vissza a múlthoz.

– A zeneszerzőkről az a kép él, hogy mindig dudorásznak valamit – veszem át a kérdezés jogát a gyerekektől. – A te gondolataidban is mindig szól valamilyen dallam? Te is zenei képekben gondolkodsz?
– Állítólag Beethoventől megkérdezte egyik főúri mecénása, talán Lichnowsky herceg: „Mester, mit ír?” „A legújabb szimfóniámat” – válaszolta. „De hiszen Ön szavakat ír!” „ A hangokat majd kitalálom hozzá” – így a mester. Zeneileg én is vizuálisan gondolkodom. Éppen ezért aki a vizualitásra fogékony, jobban érti a zenémet. Például a kilencvenes években, amikor a Győri Filharmonikusok játszották egyik darabomat a Zeneakadémián, az előadás után odajött hozzám egy amerikai filmrendező, és ezt mondta: „Miközben a zenéjét hallgattam, különböző képek jelentek meg előttem.” „ Ez nem véletlen, mert tizennyolc éves koromig rajzoltam és festettem” – válaszoltam.

– Mikor alakul ki a zenei ízlés?
– Kodály szerint egy gyerek zenei nevelése kilenc hónappal születése előtt kezdődik, ugyanis a szülők zenei képzettsége meghatározza, mit fognak átadni. Fontos, hogy az anyák énekeljenek a gyermekeiknek, és zenei téren is foglalkozzanak velük. Nem mindegy, hogy műzenét hallgattatnak az óvodákban a gyerekekkel, hogy táncikáljanak, vagy az óvónők, később pedagógusok maguk énekelnek, zenélnek nekik, aktívan bevonva őket a közös zenélésbe.

– Nem könnyű ma komolyzenére tanítani egy átlag fiatalt. A zeneelméleti alapozás sokszor elveszi a diákok kedvét a zenetanulástól. (Felvetésemet a társaságunkban lévő gyerekek helyeslő bólogatása kíséri. Attila rájuk mosolyog. A kamaszok küzdelmeit jól ismerve, humorosan közelít hozzájuk.)
– Szolfézsra szükség van. Mondhatni, olyan, mint egy mankó, amely járni tanít. Ha már mennek az alapok, el lehet hagyni a mankót – sokan mégis mankóversenyeket tartanak. A szolfézs tanítása néha öncélúvá válik. Elárulhatom, hogy nem voltam jeles tanuló szolfézsból. Zeneiskolás koromban véletlenül egy évvel magasabb évfolyamba írattak be, emiatt nem értettem meg az anyagot, s így nem tudtam lépést tartani a többiekkel. Ez a középiskolában aztán helyére került, köszönhe-tően Bácskai Györgynek, aki zeneszerzésre, illetve zeneelméletre tanított. Egy év alatt megtanultam a hároméves anyagot. Zeneakadémiai éveimből van egy aranyos történetem: szolfézstanárom, Kistétényi Melinda egyik félévben négyesre értékelt, ugyanazon év végén pedig hármasra. Ezt a megjegyzést fűzte hozzá az indexemben: rengeteget fejlődött! Még ma is őrzöm.

– Hogyan próbálod a mai zenei kultúrában a növendékeidet nevelni?
– Óriási előnyöm van: olyan gyerekek jönnek hozzám tanulni, akikben van zeneszerzői hajlam. A legjobb diákokat kapom. Természetesen ők is magukkal hozzák a saját zenei világukat és egyéniségüket, amiben nem is akarom őket befolyásolni. Megtanítom nekik, amit a zenei múltból meg lehet tanítani. De az egyéniségeket nem mindenütt értékelik. A felsőoktatásban vizsgaszinten például elvárás, hogy minél elvontabb darabok szülessenek. Egyik volt tanítványom például egy hagyományosabb hangzásvilágú, a nagyközönség számára is fogyasztható stílusú zenét komponált, amit a diplomáján nem annyira értékeltek. Én tehetségesnek tartom, de most egy zeneboltban dolgozik, hangszereket árul.


– Ki a kedvenc zeneszerződ?
– Jó pár van, de inkább nem említeném. Nem zeneszerzők vagy zenei korszakok, műfajok vagy hangszerek szerint hallgatok zenét, hanem művek szerint. Lehet egy rövidebb, kisebb mű is ugyanolyan értékes, mint egy hosszabb.

– Mi várható el egy zeneműtől? Mit tekintesz jó zenének?
– Szívesen válaszolok a kérdésre, de előrebocsátanám, hogy nem lenne helyes, ha a saját véleményemet valamiféle etalonnak tekintenék.
Zenei téren is nagyon specifikus korban élünk. Régen minden zenei korszakban a kor zenéjét művelték, hallgatták az emberek. Beethoven például ismerte Johann Sebastian Bachot, sőt maga fölé helyezte művészetét, de Beethoven korában nem játszottak barokk vagy előző korok stílusában komponált zenéket. Mint már említettem, ez a romantika korában változott meg. Világi és egyházi zene is együtt élt az európai többszólamú zene kialakulása óta, de soha nem volt a kettő között ekkora szakadék, mint manapság. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a zenei köznyelv kettéhasadt könnyű- és komolyzenére. Kialakult egy teljesen új műfaj, a jazz, amely a komolyzenére is nagy hatással van a mai napig is. Ez a hasadás zeneszerző, előadó és közönség között egyaránt érzékelhető. A mai zenei ízlés is úgy differenciálódik, mint a társadalom. A zene mindig jól követte és kifejezte a társadalmi mozgást. A romantika kora óta nem volt valóságos művészeti (zenei) korszakváltás, csak izmusok születtek. De nem az a baj, hogy sokfajta zene van, ez örvendetes. Inkább az okoz problémát, hogy ma nincs azonos zenei köznyelv.

– Ki tudod vonni magad a könnyűzene hatása alól? Hiszen te is a Beatles-korszakban nőttél fel.
– Engem olyan mértékben „megfertőzött” a klasszikus zene, hogy nem jártam beat-, rock-, illetve popkoncertre. Négy éve voltam először egy Omega-koncerten Győrben a feleségemmel. Természetesen ismerem és hallgatom a magyar és külföldi zenéket, és ezekben is vannak értékek. De visszatérve a kérdésedre: nem tudjuk kivonni magunkat a korszellem hatása alól. Ha valahol nem tiszta a levegő, ott csak azt a levegőt tudjuk szívni. De azt el tudom dönteni, hogy a McDonald’sban egyek-e mindennap, vagy sem. A zenei ízlés is rohamosan romlik. Amit ma könnyűzene alatt értünk, az a korábbihoz képest egy kommerszebb csomagolás. Régen mézzel készítették a süteményeket, ma cukorral. Az édességárus nyilván árulhat természetes édességeket, de nem tudja eladni olyan hatékonyan. Vagyis nem az a baj, hogy van könnyűzene, hanem hogy az értéktelennek tekinthető zenét úgy adják el az ifjúságnak, mintha az lenne a minőség. Bonyolult és manipulált korban élünk, éppen ezért nem kérhető számon egy mai fiataltól, hogy miért ezt vagy azt hallgatja. A szülőknek is nagyon nehéz, hogy ne elméletileg ismertessék meg a komolyzenét, illetve az értékes zenét a fiatalokkal, hanem úgy, hogy örömüket leljék benne. Természetesen a régi zenében is voltak értéktelenebb művek, de ezeket az idő kirostálta.

– Mi a véleményed a könnyűzenének arról a vonulatáról, amit ma a Megasztár képvisel?
– Sajnos nem a zenéről szól, hanem a sztárságról. Nem a zenére kíváncsiak az emberek, hanem arra, hogy valaki megmutassa magát. De ez a komolyzene világába is már régen beférkőzött.

– A zene gyakran manipulálási eszköz. Úgy is használható, mint a kábítószerek: áthangolja a tudatot.
– Igen, megvan ennek is a veszélye. Az emberek nem azért járnak ma szórakozóhelyekre, mert esztétikumra vágynak, hanem hogy kikapcsolja őket a gondolkodás alól. Ha sokáig hallgatod, transzba esel. De nemcsak ez a destruktív dolog bánt, hanem a zenei igénytelenség. Egy ízben, amikor felkértek, hogy írjak a rádiónak reklámhoz zenét, a zenei szerkesztő így összegezte a könnyűzenei kínálatot: „van a bufci-bufci és a duc-duc”.

– A klasszikus zene könnyűzenei átiratairól mi a véleményed?
– Sok esetben népszerűsítheti a művet… Ez ízlés dolga. Azért a valódi kép mégis más, mint egy poszter, nem?

– Megfogalmaznád a zene igazi célját?
– Nagyon nehéz, mert ez egy emocionális műfaj. A jó zene nem öncélúan szép, hanem rendezett módon. Például Bach és Bartók zenéjében egyaránt komoly rend van. Ugyanez megtalálható a népdalokban is, mert a közösség kicsiszolta.

– Mit kell elvégeznie bennünk a zenének? Mi a zene funkciója?
– Elsősorban az, hogy magasabb rendű érzéseket, esztétikai élményt keltsen. De ahhoz, hogy valaki ezt meghallja, romlatlan, tiszta ízléssel kell bírnia. Itt van kiemelt szerepe a zenei nevelésnek. Attól, hogy egy zenemű komolyzene, még nem lesz szép. Én sem szívesen hallgatok minden kortárs klasszikus zenét.

– Véleményed szerint milyen zene lesz tíz-húsz év múlva?
– A XX. század zenéjében vagy a hangszín kap hangsúlyt (Debussy), vagy a ritmus (Orff). A dallam, a harmónia elveszti a talajt (tonalitást) a lába alól (dodekafónia, atonális zene). Bizonyos zenékből már a zene alapvető elemei, a dallam, a harmónia, a hangszín is elvesznek. Olyanná válik, mint a szövőgép zöreje. Marad a ritmus és a hangerő. Nem tudom, hová tud ez még redukálódni. Divattá vált a régi könnyűzenéket is „lebutítani”. Persze amíg van kereslet, lesz kínálat is.

– A kortárs zene merre halad?
– Nem lehet határozott irányt, iskolát vagy stílust látni, követni. Amikor még fiatalon tanultunk, léteztek kortárs iskolák. Természetesen ennek is voltak hátrányai. Ma nincs a komolyzenében stílus, amit illene követni, illetve minden van, amit eddig a zenei korszakok irányzatok, izmusok felmutattak.

– És a mai egyházi zenéről mit mondhatunk?
– A kortárs zenében a rendszerváltás óta ismét kívánatos lett az egyházi témájú, stílusú zene. Nem mindig születnek olyan minőségű művek, amelyek elérnék a régi zenék szintjét. A vallási közösségek zenei nyelvezete alkalmazkodott a világi igényekhez. A „szórakoztató” egyházi zene számomra nem elfogadható. Fából vaskarika. Tudod, miért nem használtak hangszereket a korai kereszténységben?

– Miért?
– Mert bizonyos instrumentális hangszereket a kora kereszténységben nyilvános házakban használtak. A keresztények „csak” az énekhangot tartották illőnek az istentisztelethez. Ma miért nem hallják a „hívők”, hogy mi illik Istenhez, az istentisztelethez? A középkorban sok szerelmi ének szövegét átírták egyházira. „A jó zenét ne adjuk át a Sátánnak” – vallotta Luther. De ami abban a korban igaz volt, ma nem az. Egyszerűen máshoz kötődik, más a funkciója.

– Azt mondod, zenei igénytelenség tapasztalható minden műfajban. Mégis, mit tudsz tanácsolni a mai fiataloknak, hogy ne legyen még sivárabb a következő generáció zenéje?
– Ha van lehetőségük zenét vagy valamilyen hangszert tanulni, éljenek vele. Ha módjukban áll élő hangversenyeket hallgatni, menjenek el. Zenei műveltségük csiszolásához használják ki az internet adta lehetőségeket is (pl. youtube). Bár nem élő zenét ad, de sok értékes felvételt lehet találni itt, ami a szélesebb látókör kialakulásában is szerepet játszik. Tudom, hogy ez áldozatok nélkül nem megy, és a családnak, a felnőtteknek is segíteniük kell ebben. Tanárként, művészként és zeneszerzőként magam is azon fáradozom, hogy közelebb hozzam a fiatalokhoz a zene csodálatos világát. Tanári ars poeticám, amely a zenére is érvényes: „Az emberekkel való foglalkozás nagyon hasonlít az aranymosásra. Nem a piszkot keresed, hanem az aranyat.”

Soós Attila
Kultúra 2009. december 07., hétfő 10:08
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
A kettéhasadt zene

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés