A világ fotósszemmel 1. rész - Erdélyi Gábor

– Mióta foglalkozol fotózással?
– 2005-ben, kisfiam születésekor vettem az első, 3 megapixeles kompakt gépemet. Akkor kezdtem utánaolvasni a fotós alapkifejezéseknek.

– Mi indított arra, hogy a fotóművészet segítségével közvetítsd az általad fontosnak tartott gondolatokat a világgal?
– Leginkább a türelmetlenségem. Gyerekkorom óta rajzolok. Próbálkoztam is annak idején a Képzőművészeti Egyetemmel, de sikertelenül. Mindig képekben láttam a világot, egy ideig rajzban próbáltam ezt bemutatni. Később rájöttem, hogy a fotózással gyorsabban és erőteljesebb képi világgal vagyok képes megjeleníteni a gondolataimat.

– A honlapodról (www.erdelyifoto.hu) kiderül, hogy igen hosszú az általad megnyert pályázatoknak, díjaknak a listája. Melyik díjadat tekinted mérföldkőnek, legfontosabbnak, és miért?
– A kezdetekkor nagyon fontosnak tartottam a pályázatokat. Az egyetlen lehetőségnek éreztem arra, hogy megmutassam, mit tudok. Mindenki bizonytalan az első lépéseknél. Bennem a sok helyezés, a kiállításokon falra kerülés megerősítette, hogy érdemes a fényképezéssel foglalkoznom. Számomra a legtöbbet 2008-ban a „Canon – A megbízás” című nemzetközi fotópályázat tájkép-kategóriájának megnyerése jelentette. Hihetetlennek érzem még most is, hogy egy erős mezőnyből végül az én fotóm került az első helyre. Azonkívül, hogy nyertem egy komoly fényképezőgépet, az igazi változást az hozta az életemben, hogy a díj átvételét követően nem sokkal kért fel Ákos, zeneszerző, dalszerző az első közös munkára, majd Sas Tamás filmrendező az első filmes fotózásra.

– Van olyan téma, amely a pályád elejétől foglalkoztat?
– Szerencsére nem csak egy téma érdekel. A kedvenc témám mégis az ember, bármilyen környezetben, helyzetben.

– Sokszor találkozni fotós körökben azzal az állásponttal, hogy az igazán jó fotó fejben születik. Tényleg ekkora jelentősége van a beállításnak, vagy inkább jó szemre van szüksége a fotósnak?
– Számomra az igazán jó fotó a valódi, megismételhetetlen, elkapott pillanat. Szeretem, ha egy kép mesél, mindenfajta magyarázat nélkül. Ettől függetlenül sokra becsülöm azokat a fotósokat, akik képesek aprólékos, precíz munkával tökéletes képi világot létrehozni.

– A technika fejlődésével borzasztóan megnövekedett a számítógépes utómunka jelentősége. Te hogy látod egy fotó minőségét technikai szempontból: inkább a gép és a felszerelés minősége határozza meg, vagy ma már tényleg minden ki- és feljavítható a grafikai programok segítségével?
– Sokan „technikai sportnak” tekintik a fotózást. Mindenből a legújabbat és a legdrágábbat keresik. Ezt én nem szeretem. Meggyőződésem, hogy a látásmód számít, nem a technikai paraméterek. Ennek ellenére kétségtelen, hogy a mai, hihetetlenül fejlett digitális gépeknél szükséges a számítógépes utómunka. Én mindig úgy tekintek a digitális fotók feldolgozására, mintha előhívnám a nyers képet. A rengeteg változtatási lehetőség új fajta képi látásmódot enged meg az alkotóknak. Fantasztikus a lehetőségek végtelen tárháza. Önmagában hiábavaló a technikai tudás, a képszerkesztő programokkal történő varázslat, ha nincsen koncepció és képi látásmód. A kettő együtt viszont csodákra képes.

– Milyen célokat szeretnél elérni még ezen a pályán?
– Még sehol nem tartok. Rengeteg minden van a fejemben. Jelenleg szeretnék elkészíteni egy nagy portrésorozatot kortárs művészekről: zenészekről, színészekről, alkotó személyiségekről.