Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Kultúra » A világ fotósszemmel 6. rész - Takács Gábor

A világ fotósszemmel 6. rész - Takács Gábor

Édesapámmal szinte minden hétvégén kirándultunk a Mecsekben. Ő ilyenkor büszke apaként fényképezett bennünket a tájjal. Amikor az időjárás nem volt alkalmas túrára, apu a fürdőszobában kezdetleges fotólabort rendezett be.
Kultúra 2011. január 13., csütörtök 10:51    |   
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

Mikor kezdtél el fotózni? 

Édesapámmal szinte minden hétvégén kirándultunk a Mecsekben. Ő ilyenkor büszke apaként fényképezett bennünket a tájjal. Amikor az időjárás nem volt alkalmas túrára, apu a fürdőszobában kezdetleges fotólabort rendezett be, ahol előhívta a korábbi kirándulások fekete-fehér képeit. Nagy élmény volt a gyenge vörös színű sötétkamralámpa fényénél látni, ahogy a hívóoldatba merített fehér lapon fokozatosan kirajzolódnak a vonalak, tónusok, melyekből hamarosan felismerhető lett a nővérem, anyukám vagy éppen én s a gyönyörű erdő. Nagyon büszke voltam, hogy a kellően előhívott képeket én rakhattam át a fixáló oldatba. Azt hiszem, először ekkor fertőzött meg a fotózás. 13 éves voltam, mikor a Magyar Rádió gyermekrajz pályázatán második helyezettként egy kezdetleges boxkamerát nyertem. Volt már saját fényképezőgépem, sorsom megpecsételődött. 

Fotóidat nézve úgy tűnik, főképp a táj, illetve makro fotózást választottad. Miért? 

Az én életemben a fotózás és a kirándulás kezdettől összefonódott. A mai napig a természetben érzem magam a legjobban, itt megnyugszom, feltöltődök. Hol a harmatos fűben hasalva elmerülök a parányok világában, hol a hegyek hatalmassága, vagy a sík végtelensége nyűgöz le. Gyönyörködök én a madarakban s a többi vadban is, de az ő eredményes megörökítésük jól megválasztott helyre épített lessátorból sikerülhet leginkább. Az álatok mozgását megfigyelve lehet a jó helyet kiválasztani, a lest megépíteni és miután az idegen tárgyat megszokják és a közelébe merészkednek már, érdemes csak abban megbújni, s várni türelemmel a szerencsés pillanatot. Mindezek annyi temérdek időt igényelnek, amennyivel család és munka mellett én nem rendelkezem. Klinikán dolgozok, négy fal közt telnek napjaim. Mikor végre időt tudok szakítani, hogy a szabadban legyek, mennem, mozognom kell, nem bírok egy szűk helyben meglapulva várakozni. Persze ezt is kipróbáltam, nagyon nagy élmény, s voltak kisebb nagyobb eredményeim is. Az én habitusomnak azonban a sokszor csak megerőltető túrák által elérhető tájak, majd ott megpihenve a siető szemektől rejtve maradó parányi világ csodáinak megörökítése felel meg leginkább. 

Egyre többen fotózzák a természetet, szerinted mitől jó egy természetfotó? 

Erre nehezen, vagy tán nem is tudok válaszolni. Többnyire csak érzem, tudom, hogy egy valahol látott kép nagyon jó, de nem mindig tudom szavakba önteni, miért. Fontos a jól megválasztott nézőpont, a jó kompozíció. Például egy virág legtöbbször jobban mutat békaperspektívából, mint csak úgy felülről. Egy gyermek fotó is akkor jó, ha lehajolunk az ő szintjére, s nem a felnőtt magasságából készítjük azt. Ritkán szerencsés, többnyire unalmas, ha a téma pont középen van. Az aranymetszés, az átlós elrendezés, a háromszög kompozíció, tehát a festészet klasszikus szabályai itt is érvényesek. Egy vadfotónál kiemelkedően fontos a jól elkapott pillanat, a szép mozdulat. A fény a mi ecsetünk. Bár kevesebb eszközünk van, mint egy rafinált lámpákkal felfegyverzett stúdió fotósnak , a Nap süt ahogy akar, de mi választjuk meg, hogy az adott témát melyik napszakban, s éppen szórt, vagy verő fényben fotografáljuk. Közeli fotóknál tükrökkel, derítőlapokkal a fények irányát, keménységét is befolyásolhatjuk. A közeli fotók és a vadfotók esetén a homogén háttér szerencsésen kiemeli a témánkat, míg a tájképek esetén minden részlet tökéletes élessége a leginkább célra vezető. A kevés szín több, mint a vibráló kusza tarkaság. Néha épp attól jó egy fotó, hogy felrúg minden szabályt. Ez azonban csak azoknak sikerül, akik ismerik a szabályokat. Minden technikai és formai tökély mellett is csak akkor igazán jó egy természet (vagy bármilyen más) fotó, ha átjön az alkotó személyisége, a téma iránti elkötelezettsége is.

Sokan vágnak bele a fotózásba, hobbi szinten. Mit tanácsolsz számukra?

Kezdetnek egy egyszerű gép, melynek kezelésébe nem kavarodnak bele, s helyette a témára, s a fentebb említett képalkotó elvekre figyeljenek inkább. Ha megvan a gép, mely ma már többnyire digitális, nem okoz többlet költséget, hogy kísérletezzenek, egy-egy témát jól járjanak körbe, örökítsék meg több perspektívából. A hibákból tanulni, s nem tőlük elkeseredni kell. Amíg a birtokolt fényképezőgépük nem kezes bárány, amíg nem ők uralják, ne benne keressék a hibát, ne akarjanak, sokoldalúbb, drágább gépet. A legolcsóbb géppel is lehet készíteni világra szóló képet, s a legdrágábbal is semmitmondó tucatot. Galériák, kiállítások, neves szerzők albumainak tudatos szemléléséből tanulhatnak a legtöbbet.

A természet-és makro fotózáshoz nagy türelem kell. Ilyen szempontból melyik képed elkészítése a legmaradandóbb számodra? 

Egy októberi fagyos hajnalon zsurló levélen fotóztam egy katicabogarat. Mikor megpillantottam, parányi jégkristályok ékszerezték. A 
megfelelő nagyításhoz pár centiméterre kellett az állvánnyal megközelítenem. Mivel minden fűszál összeköttetésben áll a többivel, nagyon óvatosnak kellett lennem, le ne verjem. Mire sikerült, s meg lett a kívánt kompozíció, az expozíció pillanata előtt a keresőben azt láttam, hogy a kristályok a testem kisugárzott hőjétől egy szemvillanásnyi idő alatt parányi cseppekké olvadtak. Nagyon csalódott voltam, de azért elkészítettem a képet. Utólag már nekem is tetszett, bár az a megelőző pillanat a jégkristályokkal…! A kép az óta egy az európai természetfotózást bemutató olasz, továbbá két magyar könyvben és egy német falinaptárban jelent meg, az Év Természetfotósa pályázat népszerűsítését célzó óriásplakátokon pedig az egész ország láthatta. 

A fotózással eltöltött idő, a kitartás sok díjat is hozott számodra. Melyiket tekinted fotós pályád szempontjából a legértékesebbnek, legfontosabbnak?

Mindegyik elismerés örömet szerzett, de egyik sem fordulópont, vagy különösebb lépcsőfok a pályámon. Talán a Németországban rendezett Glanzlichter nemzetközi pályázat és ugyan abban az évben (2003) a szintén német rendezésű Az Év Európai Természetfotósa pályázatok egy-egy helyezése. Mind két pályázaton közel 10.000 kép közül kerültek munkáim a kiállított legjobb 50 közé, melyek vándorkiállításokon bejárták Németország nagy városait.

Több egyéni és csoportos kiállításod is volt, külföldön is. Melyik a legemlékezetesebb? 

Talán 2004, Írország. Ekkor nem természetfotósként, hanem egy lovasíjászokat bemutató sorozattal a Fingal Photofest győztese lettem. Feleségemmel egy hetet töltöttünk Dublin önkormányzatának meghívására e zöld és kék gyönyörű országban. 

Vannak fotózással kapcsolatos megvalósulatlan álmaid? 

Ha nem volnának, nem volna miért folytatnom. 

 

Dankóné R. Magdolna
Kultúra 2011. január 13., csütörtök 10:51    |   
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
április
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
A világ fotósszemmel 6. rész - Takács Gábor

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés