Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Kultúra » Avatar: Utópia 2154-ből

Avatar: Utópia 2154-ből

James Cameron amerikai filmrendezőt eddig a filmesszakma és az „utca embere” is egyaránt a Terminátor-filmek és a Titanic rendezőjeként ünnepelte. Az Avatar bemutatása, a film Golden Globe-díjai, 9 Oscar-jelölése után azonban kezd elhomályosulni eddigi munkássága.
Kultúra 2010. május 12., szerda 12:32
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

A világ vezető lapjai a filmet jelentős filmtörténeti mérföldkőnek gondolják, és hasábokon keresztül áradoznak róla. Nézők ezrei pedig különböző fórumokon lelkesen, már-már megbabonázva méltatják a filmet („ilyen filmet még nem láttam, fantasztikus”). A bevétel meghaladta a megdönthetetlennek hitt Titanic-csúcsot is (1,84 milliárd dollár), azaz sikerült a nézőket az internetes letöltés világából visszacsábítania a mozikba. Így nem meglepő, hogy az alkotók trilógiáról beszélnek, tervezik a következő részek forgatását. Vajon mi lehet a film sikerének titka?

A téma az utcán hever

A főképp fantasyelemekből építkező cselekmény könnyen összefoglalható, és nem túl eredeti. A történet 2154-ben játszódik. Ekkorra az ember felélte a Föld tartalékait. Ezért a csillagközi utazás fejlődésének köszönhetően az Alfa Centauri-rendszerben található Pandora bolygóra indul egy amerikai expedíció. Küldetésének célja, hogy minél többet kibányásszanak a bolygón található ércből, az unobtainiumból, melynek kilója 20 millió dollárt ér. Ez a haldokló, kizsigerelt Földön remek energiaforrás lenne. Azonban a kő fontos lelőhelye a na’vi nevezetű humanoid őslakosok faluja (és központi, „szent fája”) alatt terül el. Ezért egy deréktól lefelé megbénult tengerészgyalogost, Jake Sullyt (Sam Worthington) – aki állítása szerint azért érkezett, mert „megunta a nyomorékszerepet” – bíznak meg, hogy egy különleges programba bekerülve baráti kapcsolatokat építsen ki, és rábírja a törzs tagjait: hagyják el lakóhelyüket. Ha nem sikerül a meggyőzés, akkor erőszakkal űzik el őket.

A tudományos program első lépéseként egy tudóscsoport emberi és na’vi DNS-ből na’vi-ember hibrideket, azaz avatarokat állít elő. Az avatar a valós na’vikra kísértetiesen hasonlító, gondolattal irányítható testbáb, „távirányítású test”. Önálló tevékenységre nem képes, az ember tudatának kell irányítania, bonyolult berendezéseken keresztül. Jake lábát és elveszettnek hitt képességeit na’viként találja meg. A törzs tagjai pedig megszeretve őt, lehetőséget adnak neki arra, hogy ismét hős legyen.

Egyébként a film alapjául választott beépülés- és meggyőzésmotívum már a klasszikusnak számító Az utolsó szamurájban (2003), de több, indián-amerikai konfliktusról szóló 50-es évekbeli westernben is jelen van. Nem új keletű az a filmes klisé sem, hogy a Föld legnagyobb ellensége az ember saját maga (például „alien”-filmek, Hatodik érzék, Gorillák a ködben stb.). A rendező tehát megelégedett azzal, hogy elővegye a mozifolklór néhány közkedvelt meseelemét, és ezeket összevegyítve mutasson fel valami „újszerűt”.

Ráadásul a film végig kiszámítható, sablonos. Sejthető, hová tart, legfeljebb azt nem tudjuk, hogyan és milyen eszközökkel: Jake egyre többször kapcsol át valódi teste és avatarja közt, és noha kezdetben együttműködik a programmal, később azonban egyre inkább a na’vik szemével látja a világot. Természetesen időközben beleszeret egy na’vi lányba, Neytiribe (Zoe Saldana) is. Amikor a sereg úgy dönt, hogy lejárt a türelmi idő, és megtámadják a na’vikat, akkor ő úgy határoz, átáll az őslakosok oldalára, mivel rájön, hogy az emberek ezt a bolygót is csak felemésztenék saját hasznuk érdekében. A nézőszámot növelő végső véres és monumentális összecsapás elkerülhetetlen. És sajnos a didaktikus hollywoodi „happy end” sem maradhat el.
Mégis, miért nem állunk fel bosszúsan a hosszú, több mint 160 perces film közben, és megyünk haza? A válasz összetett.

Szép új világ?

Az alkotók jól tudják, és maximálisan ki is használják (azaz manipulálnak), hogy a sci-fiben a fantáziára éhes közönség mindig beleéli magát a felvázolt utópisztikus világba, megtanulja a törvényeket, magáévá teszi a paramétereket, és elkezd alkalmazkodni, az adott bolygó uralkodó szemléletével azonosulni. És ha az azonosulás megtörtént, akkor nem kell különféle tartalmi fortélyt vagy csavart alkalmazni a figyelem lekötésére. Már bármi történhet, hiszen „megvették” a nézőt. Emellett Pandora, melyet CGI (computer-generated imagery) technikával, azaz számítógépen létrehozott képpel varázsolnak elénk, az óriási vadállatoktól kezdve a gravitáció törvényének látszólag ellenszegülő, levegőben lebegő hegyszirteken és szélben lengedező páfrányokon keresztül az utolsó bogárig tökéletesen hazudja a valóságot. A na’vik kinézete is kidolgozott, élethű: három méter magasak, bőrük alapszíne kék, rajta apró ezüstpöttyök láthatók, melyek alatt idegvégződések találhatók. Különleges végződés van a hajukban is, mellyel gondolataikat összekapcsolhatják egy másik lény tudatával. A rendező – a tartalmi űrt pótolva – a látvánnyal próbálja bebiztosítani magát. Ezért csakúgy, mint A Gyűrűk urának Középföldéje, Pandora is a legapróbb részletekig kidolgozott, és többféle filozófiai irányzatból is merítő elkápráztató mesevilág. Ez az idealista világ eltereli a figyelmet arról, hogy eredeti gondolatok helyett csupán az eddigi Cameron-filmek remixével találkozhatunk: megjelenik benne a Terminátor-filmek technokrata jellege, az Aliens pénzéhes emberisége, a Titanic romantikája. Nem hiányozhat a cameroni filmekre jellemző kemény, erős női karakter sem. A korábbi filmek tematikája mellett mesterien fűzi bele – vélhetően a nagyobb nézőszám elérésének érdekében – filmjébe a mai világ népszerű tanait.

Ha valami szép, nem biztos, hogy jó is

A filmet közkedvelt keleti filozófiai és vallási irányzatok tanításai szövik át. Hangsúlyos és beszédes maga a cím (Avatar) is. Az „avatar” a hinduizmusban a halhatatlan, vagy a legfelsőbb lény inkarnációja (megtestesülése). A szanszkrit szó pontos jelentése: „földre szállás”, a halandó világba való leereszkedést jelenti, valamilyen különleges céllal, például a gonosz legyőzése, vagy az emberek visszavezetése a helyes útra (forrás: www.wikipedia.hu). A lélek halhatatlanságának tanait erősíti még Jake ikertestvére halálakor a test elégetése és az alábbi narráció: „Egy élet véget ér. A másik elkezdődik.”

Pandora édeni idilljét hangsúlyozva megjelenik az a szintén felkapott, de sajnos gyakorlati megoldás híján elcsépelt környezettudatos gondolat is, miszerint „vigyáznunk kell a Földre”. A pandorai idill megfelelő kontrasztja a Föld jelenlegi állapotának. Azt sugallja a nézőnek: „Ez, amit látok, gyönyörű. Szemben azzal, ahol élek.” És ez sajnos nem gyakorlati lépésre ösztönöz, hanem inkább elcsüggeszt.
Bár a film a legmodernebb technikai eszközökkel él, központi gondolata mégis klasszicizáló, az ókori görögségre utal a Pandora elnevezéssel. Pandora nevének jelentése: „csupa ajándék”. S míg az újonnan felfedezett, paradicsomi állapotokat idéző bolygó ajándékokat rejt magában, végül ugyanaz történik ott is, mint mikor a mitológia szerint Pandora kíváncsiságában kinyitotta az istenektől kapott szelencéjét, és így abból az emberiségre szabadult az összes csapás (betegség, bánat, szegénység, bűn stb.). A film is azt a sajnálatos tényt sugallja, hogy az emberi történelem folyamatosan ismétli önmagát. Amikor az emberiség valami jót fedez fel, azzal nem él, hanem visszaél. A rendező szerint megoldás nincs, önzésre önzés a felelet.

És végül erőteljes panteista tanításokat is tartalmaz; az egyébként is csekély mondanivalót lehúzza a természet dicsőítéséhez kapcsolódó spiritualizmus. A na’vik hisznek a természet erejében, globális energiaáramlásban, amely tudat-összekapcsolódással átvihető egyik lényről a másikra. Azaz a törzs szerint a természet nem oltalmazandó teremtmény, hanem dicsőítendő istenség.
Cameron tehát mesterien csalogat be a moziba. Receptje ez: végy mindenből (ami kedvelt) egy keveset, gyúrd össze és utána keress olyanokat, akik megeszik. A rendező bravúrja tehát nem az eredetiség vagy gondolkodtatás, hanem az, hogy el tudja adni régi filmjeit, kicsit újracsomagolva, és a 3D varázsával feljavítva.

De nemcsak ez a baj, hanem az is, hogy nekünk, nézőknek ez mégis elég, jóízűen megesszük, mert igénytelenek vagyunk. És sajnos ismét népszerűbb a távolinak tűnő felvetés, hogy „milyen lehet más testben élni?”, mint a mindennapos, valós kérdés: milyen lehet a jelenlegi testben másképp élni?

A teljes cikk elolvasható magazinunk március-áprilisi számában.

Dankóné R. Magdolna
Kultúra 2010. május 12., szerda 12:32
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
október
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Avatar: Utópia 2154-ből

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés