Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Kultúra » Egy „viskónyi” kereszténység

Egy „viskónyi” kereszténység

Egy kedves barátomtól hallottam először Paul Young Viskó c. könyvéről. Lelkesedett érte, noha hozzátette, hogy csak a jó dolgokat nézzem benne, van, amit nem kell figyelembe venni.
Kultúra 2011. május 11., szerda 22:36
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

Egyre több ismerősről hallottam aztán, hogy nagyon tetszett nekik a könyv. Kiderült, hogy 60 hétig volt a New York Times bestseller-listájának az élén, 2007-es kiadása óta közel 40 nyelvre fordították le és több mint 10 millió példányban kelt el. Először az eredeti angolt kaptam ajándékba, majd a magyar kiadását is. Ezután elkötelezett voltam már az elolvasására. A sok pozitív vélemény után jóhiszeműen fogtam neki, bár azért átsuhant rajtam a gondolat, hogy elérhet-e ekkora sikert ma egy igazán tiszta tartalmat hordozó könyv.
Összegező értékelésemet megosztom a lap olvasóival:
Az előszóban ilyenek olvashatók: „Fantasztikum világában játszódó, szokatlan történet… Néhány dolog tudományosan nem bizonyítható, de ettől még lehet igaz… A könyv azt tartalmazza, ahogy Mack vissza tudott emlékezni… Az emlékezet alkalmanként csalóka… Nem lennék meglepve, ha a történetbe becsúszott volna ténybeli tévedés.” A hátsó borítón is ott a figyelmeztetés: „Vigyázat!... Valóság és fantázia. Nem Szentírás!” A könyv zárszava szerint: „Ha [a könyv] némely részei ténylegesen nem is igazak, mindazonáltal mégis igazak – ha érti az olvasó, mit akarok mondani. Azt hiszem, hogy ezt Önnek kell kibogoznia.”
Az olvasó azonban nem tudja kibogozni, mivel a ködösítés szándékos. A valóságnak tűnő események állandóan egybemosódnak a képzeletbeli és természetfeletti dolgokkal. Vallásos mondanivalót akar közvetíteni a könyv, egy krimi kerettörténetébe ágyazva. Egy sorozatgyilkos megöli, eltünteti egy sokgyermekes házaspár legkisebb lányát. A családra és a családfőre – Mackre, a főszereplőre – rászakad „a nagy szomorúság”, tele lesz lázadással Isten iránt. Egy nap levelet talál a postaládájában „Papa” aláírással, amiben az áll, hogy az aláíró várja őt a vadonban levő viskóban, ahol a nyomozók megtalálták eltűnt kislánya véres ruháját. Mack felesége szokta „Papának” nevezni Istent. Mack képtelenségnek tartja, hogy Isten hívná őt találkozóra, de mégsem állja meg, hogy utána ne járjon a felkavaró üzenetnek.
Elmegy a viskóba, de senki nincs ott, és máris tetőpontra hágnak benne az Isten elleni lázadó gondolatai. Végül már indulna haza, amikor hirtelen átváltozik a táj, a viskó is átalakul egy kellemes rönkházzá, ahol aztán találkozik Istennel, mégpedig mindhárom személlyel. Sajátos módon jelennek meg: az Atya termetes fekete nő, aki azonban „Papa”-ként mutatkozik be. A Szentlélek ázsiai nő és a Sarayu nevet viseli. Jézus fehér férfi, munkásruhában, ácsszerszámokkal. Velük kapcsolatban véges-végig fantáziaképek, célzatos szimbólumok, hagyományos keresztény fogalmak és bibliai motívumok keverednek egymással.

A könyv fő eszméi

1) A könyv célja a hagyományos keresztény vallástól viszolygók megnyerése egy másfajta kereszténység számára, amit leginkább az amerikai „emerging church” { „Felbukkanó, formálódó egyház”: A mindennemű intézményességtől és szabálytól való elzárkózás a fő-fő jellemzője. Az embernek minden érzékszervével érzékelnie kell Isten jelenlétét, és ehhez „atmoszférát” (kellő intenzitású érzelmi hatást) kell produkálni.} irányzattal lehet azonosítani. A könyv főszereplőjének rossz emlékei vannak a tradicionális kereszténységről: „Elméjét elárasztották az… unalmas, fárasztó gyakorlatok, amikor meg kellett mondani a helyes választ a feltett kérdésekre, és ébren kellett maradnia apjának hosszú imádságai alatt.” A könyv azonban nem csak a negatív jelenségeket vonja kritika alá, hanem a biblikus alapfogalmakat is felforgatja. A „Papa” például a következőket mondja Macknek: „– Számomra az, hogy asszonyként jelenek meg neked, és közben azt kérem tőled, hogy Papának szólíts, nem egyéb, mint metaforák keverése, hogy ne csússz vissza vallásos receptjeidhez… Ha óriási termetű, lobogó szakállú nagyapóként jelennék meg, azzal csak még jobban megerősíteném benned a vallásos sztereotípiákat.” Kicsit sikamlós mindez, mert ezzel akár a transzvesztita attitűdök is igazolást nyerhetnek.
2) Erőteljes tiltakozás szólal meg a könyvben a vallási intézmények és szervezetek, sőt mindennemű intézmény ellen. Mack mondja Jézusnak: „– Az, aki te vagy… annyira különbözik az összes eddig általam ismert jó szándékú vallási rendszertől. [Jézus válasza:] – Tudod, a vallási gépezetek képesek bedarálni az embereket… Én nem intézményeket hozok létre. [Mack megkérdezi:] – És mi a helyzet a házasság intézményével? [Jézus válaszol:] – A házasság nem intézmény. A házasság kapcsolat!... Az engem ismerő emberek szabadok, hogy mindenféle előírások nélkül éljenek és szeressenek. [Mack:] – Akkor ezt jelenti az, hogy valaki keresztény? [Jézus:] – Ki beszél kereszténységről? Én nem vagyok keresztény. Azok, akik szeretnek engem, a világ létező összes rendszeréből jönnek. Korábban buddhisták vagy mormonok, baptisták, muzulmánok, demokraták, republikánusok voltak. Nem arra vágyom, hogy kereszténnyé tegyem őket, hanem arra, hogy újjászületésük által egy testté legyenek!” Könnyen vezethet ez az eszmefuttatás ahhoz a következtetéshez, hogy bárminemű egyházi közösség felesleges, sőt káros is. A házasságban is csak a kapcsolat fontos, amiből arra lehet következtetni, hogy a házasságkötés, azaz az életre szóló szeretetszövetség felvállalása szintén felesleges.
3) A könyv nem csak az intézményekkel szemben hirdet függetlenséget, hanem mindennemű törvény alól is: „[Mack:] – Nekem azt tanították, hogy a Tízparancsolat olyan szabálygyűjtemény, amelynek betartását elvárjátok tőlünk… [Sarayu:] – A szabályokban nincs irgalom, sem kegyelem – egyetlen tévedésre sem! Ezért töltötte be Jézus a törvényt, hogy annak többé ne legyen bíráskodási joga fölöttetek. [Mack:] – Most ezzel azt akarod mondani, hogy nem kell betartanom a szabályokat?!... [Sarayu:] – Igen, Jézusban semmiféle törvénynek nem vagy alávetve.” Az evangélium viszont arról szól, hogy Krisztus nem a törvénytől szabadít meg (mintha az önmagában rossz és ellenség lenne), hanem éppen hogy a törvény iránti szabad, belső meggyőződésből fakadó engedelmességre szabadít fel (Róm 7,12; 8,4).
4) Filozofikus regényünk a bibliaértelmezés tekintetében is „szabadságot” hirdet: „[Jézus:] – Eddig nem ismert módokon fogsz hallani és látni engem a Bibliában. [Mack megkérdezi Sarayu-t:] – Tényleg létezett az… Éden? [Sarayu:] – Hát persze… [Mack:] – Rengetegen vannak, akik ezt csak egy mítosznak gondolják. – [Sarayu:] Ez nem végzetes tévedés. A dicsőség üzenete gyakran bújik meg olyan dolgokban, amiket sokan mítosznak és meséknek vélnek.” A szabad értelmezés jegyében aztán az ítélőbíró egy Sophia {A görög szó illetve név jelentése: bölcsesség.} nevű, káprázatos szépségű hölgy lesz, ellentétben azzal a bibliai kijelentéssel, hogy az utolsó ítélet bírája Jézus, mivelhogy az Atya „az ítéletet egészen a Fiúnak adta…” (Jn 5,22.27).
5) A lélek halhatatlansága, a halál után azonnal elnyerhető üdvösség eszméje is erőteljes a könyvben. Kiszínezett mennyország tárul elénk, ahol Mack megpillantja megölt, üdvözült kislányát. „– Missy! – sikoltotta –, és megpróbált közelebb lépni a fátyolszerű függönyön keresztül, amely elválasztotta őket… Lát? Tudja, hogy itt vagyok? [– kérdezte Jézustól, aki így válaszolt:] – Tudja, hogy itt vagy, de nem lát. Az ő oldaláról csupán egy vízesés látható. [Mack:] – … Jól van ugye?! [Jézus:] – Jobban, mint gondolnád. Ez az élet itt csak előszobája egy csodálatosabb valóságnak.” Mack a meghalt apjával is találkozik ebben a másvilágban, akivel egyébként rossz viszonyban volt. Most megbékélnek, pótolják azt, ami a földi életben nem történt meg. A múlt században, Barth Károly {20. századi svájci, protestáns teológus.} „teológiai forradalma” nyomán általánosan ismertté vált a teológusok körében, hogy a lélek különválása a halálban, majd azonnali továbbélése a mennyországban, vagy a pokolban, nem eredeti keresztény/bibliai tanítás. A platonista és újplatonista filozófiából, valamint a késő római birodalom pogány vallásaiból áramlott át a kereszténységbe ez az eszme.

A könyv által sugallt Isten-kép

A könyv a mai ember mentalitásához igazított istenképet rajzol az olvasók elé. Istennek az az egyik legfőbb tulajdonsága a regény szerint, hogy szereti az önfeledt élvezeteket. A „Papa” állandóan süt-főz. A könyv nem egyszer egészen naturalisztikusan írja le, milyen nagyokat lakomázik együtt a három isteni személy és Mack. Továbbá, ők hárman, folyvást „kuncognak, vigyorognak, néha majd megfulladnak a nevetéstől”. Haveri barátságot alakítanak ki Mackkel: Sarayu „pukedlizik” neki, Mack meg „oldalba bokszolja” Jézust. A „Papa” főzés közben „a zene ütemére ringatózik”, ugyanis zenét hallgat fejhallgatón. Mack megkérdezi, hogy mit hallgat. A „Papa” válaszol: „…az együttes neve: Diatribe,… az albumuk… címe: Heart Trips {Az album címe magyarul: Szívutazások.}. Én mindenfélét hallgatok.… Ezek a srácok tele vannak haraggal. Kimutatják és kimondják, ami a szívüket nyomja. Különösen kedvelem őket. Tuti, hogy rajtuk tartom a szememet”. Íme, az efféle zenék „isteni igazolása”. Ha Istennek tetszik ez a zene, miért ne lenne jó az istentiszteleteken is? – következtethetik az olvasók. Az ilyen típusú zene azonban groteszk ellentétben áll Isten „felettébb tiszta beszédével”. Nem az elcsendesedés felé terel, nem mélyebb és igazabb gondolatokat ébreszt, hanem az ember belső zűrzavarát, viharos és agresszív indulatait tükrözi.

A posztmodern ember képére formált istenképet sugall tehát a könyv. Nagy kártétel ez, mert az emberek nehezen tudják kiverni a fejükből a hatásosan beléjük szuggerált isten-képzeteket. A Tízparancsolat második parancsolata nem véletlenül tiltja azt, hogy az ember a saját elképzelése szerint „csináljon magának istent”, s hogy aztán ezt a maga alkotta istent „imádja és tisztelje” (2Móz 20,4–6). Az egoizmus csúcsa az, ha az ember Istent is a maga képére akarja formálni, sőt el is hiteti magával, hogy Ő tényleg ilyen!
Az ilyen istenképpekkel szemben ünnepélyes bizonyságtételként hangzik Jézus kijelentése: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust… Szenteld meg őket a te Igéddel, a te Igéd igazság!” (Jn 17,3.17). Az utolsó mondat „Isten Igéjéhez”, a bibliai kinyilatkoztatáshoz mint az istenismeret egyedül hiteles forrásához irányít. Ott pedig ez olvasható: „Istent féljed, mert ez az ember fődolga” (Préd 12,6 vö. Jel 14,7). Az „istenfélelem”-re való felhívás azt jelenti a Bibliában, hogy az ember tekintsen mindenkor tisztelettel és csodálattal Istenre mint Teremtőjére és Megváltójára. Közvetlen szeretet-közösségbe hívja Isten az embert önmagával, de eközben, emellett is érvényben marad a végére mehetetlenül bölcs és erkölcsileg tökéletes Teremtő és a bűn miatt korlátozott szellemi és erkölcsi képességekkel rendelkező teremtmény közötti különbség. Az embernek a teljes bizalom és szeretet mellett is tudatosan meg kell tartania az Isten iránti nemes félelem lelki magatartását.

A teljes cikk elolvasható a magazin nyomtatott 2011. márciusi-április számában, vagy letölthető a digitális magazinok között.

Vankó Zsuzsa teológiai főiskolai tanár
Kultúra 2011. május 11., szerda 22:36
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Egy „viskónyi” kereszténység

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés