Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Kultúra » Párizsból Somogytúrra

Párizsból Somogytúrra

Látogatás a Kunffy Emlékmúzeumban

Ferenc József idején, két évvel a kiegyezés után született. Horthy Miklós közbenjárása mentette meg, hogy hetvenévesen ne hurcolják el feleségével és fiával együtt. Rákosi Mátyás és Kádár János idején írta meg emékezéseit, és hajtotta álomra fejét 93 évesen.
Kultúra 2009. július 14., kedd 16:22
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!

Háború, forradalmak zúgtak el fölötte, de ő megmaradt, mint egy hatalmas fa, mely túléli a szélviharokat. Mindez Magyarországon egy kis faluban lehetséges. Igaz, ott is széthordták vagyonát, ellopták értékeit, a festői életmű több mint ezer darabjának nyoma veszett. Ő azonban harmadszor is ide tért vissza, 1947 után immár birtokvesztetten, aki csak művészetéből él. Ezért nevezhetjük őt így, minden kicsinyítés nélkül: Kunffy Lajos, a somogytúri mester.

A Balatontól tíz kilométernyire

Somogytúr igazán kis község Balatonlellétől pár kilométerre. Ha a térkép szerint rátalálsz, északról is megközelítheted, keletre Andocs, Visz felől, délről Kaposvárról kiindulva is vezet ide út.
A község északi részén gyönyörűséges EU-játszótér (mit tér? – egész park, tóval, híddal, gyermekjátékokkal) fogad, befelé haladva sem veszíti el a falucska varázsát. Központjában, az út jobb oldalán nemesi udvarházféle és görög timpanonos műterem fogad. Csaknem olyan benyomás, mint az innen negyven kilométerre nyugatra fekvő Niklán a Berzsenyi-kúria.
Belépünk Kunffy Lajos emlékmúzeumába, melyet hátulról gyönyörű park kerít. A két épületen kívül itt van a festőnek és zongoraművész feleségének a sírhelye is. Az épületegyüttest nemrég hozták helyre, európai színvonalú lett ez is, közel száz millió forintból.

Kunffyék világa

A helyreállított ház minden egyes terme szakszerűen kialakított, korabeli bútorok, a művész festményei közül a legjellegzetesebbek, tényleg olyan itt minden, mintha Kunffy életében lennénk a látogatók.
A fogadószobába a tornácon, előszobán át lépünk be – mindegyik egy-egy képen megörökített –, s ott, a legnagyobb helyiségben értő, okos művészettörténeti elemzés fogad hangszalagon. A gondnok úr vagy felesége szintén igen szívélyes, minden kérdésre készséggel válaszolnak, jóllehet panaszukat sem hallgatják el: a gyönyörű szép múzeumot évente alig pár száz ember látogatja. Holott itt a múlt mellett ténylegesen világok tárulnak fel.
Egy festményen magát Kunffy Lajost látjuk, egyszerű karosszékén ülve. Tőle balra a somogytúri leányok, vasárnap délutáni pihenőjükben, jobbra a szintén hatalmas méretű Somogytúri lakodalom. Felesége szobájában a zongora előtt ülő asszonyra hajol a férj, egy másik képen az asszony fiúgyermekükkel ül a tornácon, hallgatva az aratás befejezésének bejelentését a számadótól, aki mögött a fél falu felsorakozik. Idilli híradás a világ kicsinyke szegletéből, ahol a munka, az emberi becsület, az életigenlés uralkodik. Úgy érezhetjük, mintha a meséből, vagy legalábbis Mária Terézia korából látnánk a mai világra. Az álom maradandóságához a vendégszobában tájképek és remek portrék – Iványi-Grünwald Béláról, Szikányi Lajosról – járulnak hozzá: szinte Berzsenyit halljuk, noha egy évszázaddal korábbról:

„Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.”


Jób festője

Kunffyban korán felébredt a festői tehetség. Családja anyagi helyzete – mint Lukács Györgynek – megengedte, hogy külföldön képezze magát, ami abban az időben – az 1880-as–90-es években – Münchent és Párizst jelentette. Egy ideig a felpezsdült életű XX. század eleji Pesttel is kísérletezett, de kiderült, hogy a főváros nem az ő világa. Így vonult vissza, újra és újra Somogytúrra.
Egyszerre szilárd és szerény ambíciói voltak. Festő akart lenni, kitanulva a mesterség minden korabeli csínját-bínját – de halkan visszahúzódva, különösebb feltűnés nélkül. A tájképek mellett az emberi sorsok vonzották; ő az, aki abban az időben a legtöbbet kereste fel a cigányokat, és festette le őket kicsinytől nagyig. Jelenleg Ausztriában mutatják be cigányképeit, melyek 100-110 éve Párizsban arattak sikert. Élet és sors szinte megszólal ezeken az olajfestményeken.
Kunffy az 1896-os millenniumi pályázatra egy hatalmas méretű Jób-képet adott be. Életművének egyik legnagyobb darabja ez. A kép jobb oldalán Jób-akt, a baloldalon a három barát, amint a rendkívüli szerencsétlenséget előbb célozgatással, majd gyanúsítgatással, s végül Jób megvádolásával magyarázza. Szerencsétlenség – és még annál is borzalmasabb: az okoskodás szerencsétlensége, szintén időszerű téma, ma sem halványuló beállítással. Palágyi Lajos pár évvel ezutáni költeményét minden valószínűség szerint ez a festmény ihlette. Emlékiratainak egyik kitűnő része, melyben a festmény hányattatásait mondja el.
Az ezután kiteljesedő Kunffy-életmű a tájképek, portrék kereteit szét nem feszítve, de azokban mindig újat, figyelemre méltót felmutatva élte át a XX. századot. Jellegzetes a Szerelmespárjáról fennmaradt történet: a képhez modellt álló két somogytúri fiatal eredetileg nem volt egymásba szerelmes. A modellállás közben szerették meg egymást.

Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim [1959]

„…megindultak az előkészületek a nagy millenáris kiállításra. Pályázatok lettek kitűzve történelmi és bibliai tárgyú képekre. Én elhatároztam, hogy egy aktos képet fogok festeni, mert hiszen próbaköve ez az akadémiai festői képzettségnek. Egy életnagyságú női aktig nem merészkedtem, de úgy gondoltam, hogy egy öregebb férfiaktot jól meg fogok festeni. Így jutottam el a bibliai Jób megfestéséhez, amint barátai vigasztalják. Sikerült egy kitűnően berendezett nagyobb műtermet bérelnem, melyet Öhl nevű cseh festő adott át egy évre, Egyiptomba készülvén. Ez jó választás volt azért is, mert egy épületbe kerültem Eisenhut Ferenccel, aki a legkedvesebb és legelőzékenyebb kolléga volt. Ő, aki sokat járt már Keleten, sok ruhaneműt gyűjtött ott össze, amiket rendelkezésemre bocsátott a Jób barátai részére. Nagy buzgalommal fogtam hozzá a tanulmányokhoz. Hónapokon át rajzoltam és festettem az egyes alakokat, a modelleket többször cseréltem, mielőtt a nagy képhez hozzáfogtam. Eisenhut a Zentai csatát festette akkor, amit szülőföldje rendelt meg nála a millenáris kiállításra. Szorgalmasan dolgoztunk, s nehogy délben az ebéd miatt sok időt veszítsünk, a házban egy ismerős hölgynél étkeztünk, ami sokkal jobb is volt a vendéglői kosztnál. (…)
Tavasszal elkészült a Jób, de mielőtt Budapestre szállíttattam volna, bemutattam a müncheni kollégáknak és volt professzoromnak, Hollósy Simonnak is. Igen büszke voltam, amikor az egyik barátnak Jób felé vigasztalólag nyújtó kezére azt mondta: aki ezt a kezet így meg tudta rajzolni, attól még sokat várhatunk. Hatalmas keretet csináltattam a képre, a híres Barth müncheni keretezővel, és magam személyesen vittem Budapestre, nehogy a beküldési terminust elmulasszam. Személyesen adtam át a képet Telepy Károly akkori műtárosnak. Mint aki jól végezte dolgát, nyugodtan hazautaztam Somogyba, szüleimhez. Talán 8-10 nap múlva levél érkezett a Műcsarnokból, amelyben egész egyszerűen közölték, hogy a jury a képet a kiállításra nem fogadta el. Szédültem, amikor a levelet elolvastam. Nem értettem, mi lehet az oka a visszautasításnak, amikor kiváló művészek Münchenben dicséretekkel halmoztak el. Elhatároztam, hogy Budapestre utazom, meg kell tudnom, mi a visszautasításnak az oka. Első utam Vágó Pálhoz vezetett, aki tanárom is volt, és tudtam, hogy tagja volt a jurynek. Leírtam, mit ábrázol a kép. Vágó nagyot nézett, hogy ő ilyen képet nem látott a juryzéskor. Holnap bemegy, mondta, a Műcsarnokba, előkeresteti a képet, talán még lehet valamit csinálni, bár a juryzés már befejeződött, és a jegyzőkönyv le is van zárva. Bizalmam volt ugyan Vágóhoz, de ismerve határozatlanság és energiahiányát a saját ügyeinek elintézésében, nyugtalanságom és izgalmam nem csillapodott. Valahol a Bajza utca körül volt a műterme, és tántorogva távoztam onnan. Szinte öntudatlanul a Műcsarnok felé tartottam, az új Műcsarnok felé, mert a millenáris képkiállítást már ott rendezték, és valahol a Stefánia út sarkán egy fához dőlve lehorgasztott fővel bámultam a nagy kocsikorzót. Délután 5–6 óra közt volt ez. Ragyogó tavaszi napfény aranyozta be a szebbnél szebb fogatokat. Mintha a magyar arisztokrácia versenyre kelt volna, hogy kinek vannak szebb lovai, kocsija, szerszáma. A magyar lótenyésztésnek talán a fénykora volt ez. A kocsikon remek nők foglaltak helyet, és élvezték ezt a gyönyörűséget, amit ez a kocsikorzózás nyújtott. Pálmay Ilka, a szépséges színésznő maga hajtotta lovait. Kifejezésre jutott ebben a kocsikorzóban az a nagy közgazdasági fellendülés, ami az Ausztriával való kiegyezés után a millenniumkor érte el csúcspontját. A kiváltságos osztályok még sértetlenül benne ültek a hatalmukban, és nyugodtan, biztonságban fejtették ki a legnagyobb pompát.
Az én lelki depressziómat, amit oly nagy ambícióval, annyi munkával készült festményem visszautasítása okozott, még jobban aláhúzta ez a ragyogás, az életnek ilyen boldog élvezete, amint a Stefánia úton elém tárult. Fájt, hogy szüleimnek is mily nagy csalódást okoztam, mennyi kiadást müncheni munkálkodásomra, és íme még a kiállításra sem érdemesítették képemet. Nem vártam anyagi sikert a kép kiállításával, mert hiszen egy ilyen nagy képet egy öreg ember aktjával, tudtam, hogy eladni nem lehet, de számítottam erkölcsi elégtételre, komoly művészi sikerre. Annyira kisebbítve, megsemmisítve éreztem magam, hogy öngyilkosságra gondoltam. Ilyen lelkiállapotban támolyogtam visszafelé az Andrássy úton, és valahol a régi Műcsarnok közelében szembejött velem Karlovszky Bertalan, akit már Párizsból ismertem. Ő nemrég költözött onnan haza. Megdöbbenhetett arckifejezésemet látva, mert az kérdezte: mi bajod van? Erre elmondtam, mi történt. A képre ő sem emlékezett, pedig tagja volt a jurynek. Arcán láttam, hogy lelkiismereti ügynek tartja a tényállást kideríteni. Megígérte, hogy ő reggel bemegy a Műcsarnokba, és a képet előkeresteti. Engem értesíteni fog a dologról, jöjjek hozzá ekkor és ekkor. Tőle aztán megtudtam, hogy a kép egyáltalában nem került a jury elé. Egyik oldalteremben az altisztek befordították a fal felé, megfeledkeztek róla, nem látta egy jurytag sem. Mikor Karlovszky a kép qualitásait látta, összehívta a juryt újra, Benczúr elnökkel az élén. A jury elé tárulva a kép, szavazásra bocsátották, egyhangúlag fogadták el, a jegyzőkönyvet kiegészítették, és a jurytagok mind újra aláírták. Elképzelhető, milyen kő esett le a szívemről, amikor Karlovszkytól ezeket meghallottam. Karlovszky lelkiismeretessége és energiája szinte visszaadott az életnek. Mindig hálásan gondoltam ezen cselekedetére. Sokan őt cinikusnak tartották, pedig meleg szíve volt. (…)”

(Részlet, Kaposvár, 2006.)

Reisinger János
Kultúra 2009. július 14., kedd 16:22
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Párizsból Somogytúrra

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés