Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Létkérdések » „A halált kivettük Isten kezéből?”

„A halált kivettük Isten kezéből?”

Beszélgetés életről, halálról – testről és lélekről

Hangosan vagy lelke mélyén, meggyőződése szerint, avagy annak ellenében mégis mindenki halálosan kíváncsi rá [a halálra], mi lesz, miként lesz. Végül is rólam van szó, rólam, rólam…” – írja Nádas Péter Az utolsó mérföld (Jelenkor Kiadó, Pécs, 2007) című könyv bevezetőjében, melyben Bitó László és Polcz Alaine a haldoklás etikájáról és esztétikájáról folytatnak eszmecserét. E könyv alcímét – „Beszélgetés életről, halálról – testről és lélekről”– kölcsönöztük cikkünkhöz is. Bitó László fiziológus, kutatóorvos az Egyesült Államokból települt haza. „Nevéhez fűződik a zöld hályog új kezelési módjának felfedezése, ami már több millió ember látását védte meg. Íróként eddig már számos könyve jelent meg” – olvashatjuk a könyv fülszövegében. Polcz Alaine író, pszichológus, tanatológus. Tanatológiai, pszichológiai munkái kézikönyveknek számítanak. A magyar hospice-mozgalom megalapítója. 2007-ben, 85 éves korában érte a halál. Hogyan lehet megbékélve, méltóságteljesen távozni az élők sorából? Mi a különbség az eutanázia (fájdalom nélküli halál) és az eutélia (jó halál) között? Van-e a szenvedésnek olyan foka, amikor a haláltól visszafordíthatatlan beteget egy nagyobb adag morfiummal „átsegíthetjük” a másvilágra – ahogy Bitó László fogalmaz: „a halált már rég kivettük Isten kezéből”? Létezik-e a „jó halál” fogalma, vagy minden halál egyfajta kudarc, az emberi élet tragédiája? Természetes-e, hogy meghalunk – ahogy mondani szokás: az élethez szervesen hozzátartozik a halál –, vagy a halál „betolakodó ellenség”, amelyet nem szabad véglegesnek elfogadni? A beszélgetésbe mintegy „bekapcsolódva” bemutatjuk a Biblia halállal kapcsolatos álláspontját is.
Létkérdések 2018. május 16., szerda 18:10
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Címkék
Hasonló cikkek

 POLCZ ALAINE  A halált mindenképpen vállalni kell, a kérdés az, hogy hogyan vállaljuk, aktívan vagy passzívan. Félve vagy bátran, megbékélve vagy dühösen tiltakozva.

BITÓ LÁSZLÓ  Az én vízióm, elképzelésem az, hogy eljön az idő, amikor az emberek minden fájdalom nélkül, minden rettegő félelem nélkül – mert ezeket képesek leszünk kezelni – azt mondják, hogy beteltem az élettel, felkészültem a halálra. Ahogy a Bibliában áll, valahogy így: „Bocsásd el, Uram, a te szolgádat békében.” Azaz, ha felkészülök a halálra, és még nincs is kibírhatatlan fájdalmam, akkor is elfogadom, hogy az életemnek valamikor véget
kell érnie. Megkérem a barátaimat, rokonaimat, készüljenek ők is rá, hogy én kilépek az életből.
A BIBLIA  Bizonyára a bibliai személyek életében volt valami lelki alapja annak, hogy ilyen méltósággal, békében, „betelve az élettel”, tudtak távozni az élők sorából. Az elsőként idézett jellemzés a százhúsz évet élt Mózesről szól, a második az idős Simeon szájából hangzott el a templomban, amikor a csecsemő Jézust a karjaiba vehette. A mondat egészében véve is méltó, hogy idézzük, mivel ebben találhatunk magyarázatot arra, miért tudott az agg Simeon megelégedetten búcsúzni az élettől, ami manapság oly ritka: „Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára…” (Lk 2,29–31)
POLCZ ALAINE  Azt gondolom, azért is szük ség van átsegítőkre [haldoklók lelki gondozóira], mert ezeket nem az utolsó percben kell megbeszélni. A legszomorúbb, amikor az egyik hozzátartozó belenyugodott a menthetetlenbe, és elengedné szeretettjét, a másik meg kétségbeesetten ragaszkodik az életben tartásához – akkor szörnyűség, hogy mit művelnek. Az egyik esetem valóságos emberkínzás volt: a lány, aki nem tudta elfogadni az apja halálát,
még akkor is falatokat erőltetett volna le a haldokló torkán, amikor az agonizált. Azt hajtogatta szinte önkívületi állapotban, hogy „apu, nyisd ki a szád!” S amikor az apa meghalt, azt mondta: hát ilyen egyszerű? Az anya viszont engedte volna szépen meghalni. Szóval, amikor ott állunk egy család mellett,
amelynek haldoklik a hozzátartozója, nem csak az a kérdés, hogy jogilag kié a döntő szó. Mérlegelni kell, hogy életre szóló gyűlölködés alakulhat ki amiatt, ki egyezett bele, ki írta alá a hozzátartozó halálát, miért írta alá…
BIBLIA  A bibliai szereplők általában nem kétségbeesetten, félelmek között búcsúztak az élettől, illetve szeretteiktől. Természetesen nem mindenkinek adatik meg, hogy tudatosan felkészüljön a halálra, az elmúlásra. Felgyorsult, minden veszélynek kitett korunkban gyakori jelenség a hirtelen beköszönő halál. Ezért már a középkorból ismertté vált a keresztény életszemléletet tükröző mondás: „Úgy dolgozzál, mintha örökké élnél, és úgy imádkozzál, mintha reggelre meghalnál.” A halálra való felelősségteljes felkészülés azonban nem idegen a Biblia világától. Az i.e. 8. században élt Ezékiás király halálos betegségét Isten Ésaiás próféta által előre megjelentette. Azért küldte a prófétát Júda királyához, hogy időt adjon neki a halálra való testi-lelki-hitbeli felkészülésre, és a szeretteitől való elbúcsúzás lehetőségére. „Azon napokban halálos betegségbe esett Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás, Ámós fia, a próféta, és mondta néki: »Ezt mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meghalsz, és nem gyógyulsz meg.«” (Ésa 38,1) Hacsak lehetséges, szükség van arra, hogy a haldokló szembenézhessen az elmúlás tényével, annak elkerülhetetlen, szinte időben is kiszámítható bekövetkeztével; például időskorban vagy nagyon előrehaladott betegség esetén. Ilyenkor a Biblia is tanácsolja, hogy késztessük a haldoklót az elmúlás gondolatával való megbékélésre, az élettel való számvetésre, önmagával, embertársaival, és ha hívő, Alkotójával való kapcsolatának rendezésére. A Biblia szerint senki sem távozhat úgy az élők sorából, hogy Isten a végső ítéletben ne vonna élete felett erkölcsi egyenleget, ne értékelné ki mindenki személyes életét, hogy döntései függvényében miként „gazdálkodott” rövidke kis élettőkéjével. „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék, aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.” (2Kor 5,10) Ezért szükséges a haldoklónak azt is tudatosítani – az ösztönös félelmek és szorongások elkerülése végett –, hogy ez a fajta számadás nem egy zord, szigorú bíró előtt fog lezajlani, hanem az előtt, illetve annak közreműködésével,
aki az életét sem sajnálta az emberért feláldozni...
Létkérdések 2018. május 16., szerda 18:10
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
május
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
„A halált kivettük Isten kezéből?”

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2018 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés