Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Létkérdések » A politikai messianizmus csapdái

A politikai messianizmus csapdái

Amikor az emberi társadalomban eluralkodik, elmélyül a válsághangulat, könnyen felerősödik a csodavárás akár politikai, akár vallási jelleget öltve.
Létkérdések 2010. május 12., szerda 12:19
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Miként veszélyezteti a politikai messianizmus a demokráciát – különösképpen, ha keresztény jelszavakat használ?

Ma reálisan megalapozott a válságérzés az emberiség körében globális szinten, éppen ezért világszerte számolni lehet a messianizmus felerősödésével, a válságok halmozódása és súlyosbodása nyomán mind jellemzőbben.

A politikai messianizmus olyan, szinte már vallásos hevületű várakozás, amely hirtelen kiteljesedő jólétet, szellemi-erkölcsi újjászületést, gyors nemzeti felvirágzást vár egy politikai változástól, vagy valamely politikai vezetőtől. Ha ezek a nagy reménységek az egyházi és világi hatalom szövetségére épülnek, óriási bizalom alakul ki abban, hogy az egyházak lelki-szellemi tőkéjét is hasznosító hatalom már biztosan nem fog kudarcot vallani, mivel szétválasztja végre a jót és a gonoszt, illetve fölényesen legyőzi az utóbbit.
A lelkiismereti szabadság a polgári demokratikus rendszerek egyik legősibb vívmánya, amelyet a fejlett társadalmak alapvető emberi jogként ismernek el. Azonban tartalmát mégis, újra meg újra meg kell fogalmazni. Az emberi természet ugyanis eredendően egoista és erőszakos. A körülöttünk élők lelkiismereti szabadságának a tiszteletben tartása bizonyos intelligenciát, erkölcsiséget, tudatosságot igényel. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez a „növény” nem terem magától, mint a gaz, hanem termeszteni kell, és gondosan ápolni, hogy ki ne pusztuljon, mert igen sérülékeny.

Vallásszabadság kontra lelkiismereti szabadság?

Rendszerint együtt szokták emlegetni a lelkiismereti és vallásszabadságot, de a kettő nem ugyanaz. A vallások befolyása ma nő világszerte, és a vallási intézmények hallatják is a hangjukat, szabadságot követelve maguknak az állam és a társadalom részéről. A lelkiismereti szabadság mint egyéni alapjog sokkal inkább veszélyeztetett. Ádám Antal magyar jogtudós így határozza meg a tartalmát: „Az emberi személyiség szellemi, világnézeti, erkölcsi érzelmi beállítottságából eredő, az egyén felelősségi értékrendje által áthatott és mérlegelt meggyőződés szabadságát jelenti. A meggyőződés vallási szempontból lehet vallásos, vallásellenes, vagy közömbös… A vallásszabadság a lelkiismereti szabadság tárgy szerint nevesített változata.”  (Idézi: Emberi jogok (szerk. Halmai Gábor és Tóth Gábor Attila, Osiris Kiadó, 2003), 545. o.)
Keresztény szemlélettel megközelítve, a lelkiismereti szabadság antropológiai és teológiai megalapozású. Antropológiai alapja abban áll, hogy elismeri: az emberi lény lényegi meghatározója a gondolkodás, az erkölcsi ítélőképesség és a szabad választás. A három együtt alakítja ki az ember személyes lelkiismereti meggyőződéseit, és az ember csak akkor érzi jól magát a saját bőrében, akkor tud boldog és teljes életet élni, ha belső meggyőződései szerint cselekedhet. Ezért a lelkiismereti szabadság joga az élet jogával azonos súlyú alapjog. Teológiai alapozású is, mivel a bibliai Isten-kép szolgál hozzá mintául. Isten az abszolút igazság megtestesítője, de senkire sem kényszeríti rá ezt a jót. Továbbá bűngyűlölő és mindenható, mégsem hatalmi kényszerrel, hanem az igazságról való tanúságtétel eszközével küzd a hazugság és a bűn ellen (lásd 2Kor 3,14; Jel 22,17; Lk 9, 55–56).
Az alapfogalmak tisztázása után térjünk rá a lényegi kérdésre:

Miként veszélyezteti a politikai messianizmus – különösképpen a keresztény mezben megjelenő politikai messianizmus – a lelkiismereti szabadságot?

Egyfajta politikai messianizmust hirdet meg tulajdonképpen XVI. Benedek pápa Caritas in veritate (Szeretet az igazságban - Az enciklikát a Szent István Társulat adta ki magyar nyelven, Budapest, 2009.) című enciklikája is, amely korunk válságaira ad választ. Személyesen adta át e nagy jelentőségű dokumentumot az Egyesült Államok elnökének, Barack Obamának 2009 nyarán. Egy válságkezelés céljából összehívott állam- és kormányfői csúcstalálkozó után került sor erre, amelyet a földrengésben nagyrészt elpusztult Aquila városa mellett tartottak. Az enciklika nem csak belső egyházi köröknek kíván mértékadó útmutatásként szolgálni. Ez az ajánlás olvasható az elején: „A püspököknek, papoknak és diakónusoknak, az Istennek szentelt személyeknek, a krisztushívő laikusoknak és minden jóakaratú embernek.”
Kérdés, hogy mennyien olvasták el és gondolták át alaposan a terjedelmes, 105 oldalas dokumentum tartalmát. Röviden így lehet összefoglalni a lényegét: Az enciklika a haladás vagy fejlődés kérdésével foglalkozik, amely ma – a válságok hátterén – világszerte kutatott, vitatott téma. Bevezet egy új fogalmat, a „transzcendens (A megismerés határain túli, tapasztalatfeletti - sokszor: Istenre, az isteni valóságokra utalás.) humanizmus (Az embert, az emberi egyéniség szabad fejlődését középpontba állító szellemi irányzat - jelentése lehet: emberi képességekben bízó, emberi erőre támaszkodó gondolkodásmód.)” fogalmát (24. o.). A válságok okát abban jelöli meg, hogy az Isten nélküli humanizmus szükségszerűen „embertelen humanizmus”, ennek a kudarcát éljük meg most. A civilizáció iránya alapvetően nem rossz vagy hibás, de bele kell vonni Istent, mert „nem valóságos humanizmus az, amely nem nyílik meg az Abszolút felé” (21. o.).
Az így „kijavított” humanizmus már biztosan sikeres lesz: „Isten kimondta legnagyobb igenjét az emberre, éppen ezért az ember nem vallhat kudarcot, ha kitárulkozik az isteni hívás felé, hogy megvalósítsa a maga fejlődését.” (23. o.) A transzcendens humanizmusban mintegy összeolvad, azonosul egymással a profán történelem és az isteni üdvterv vagy üdvrend: „Az ember földi tevékenysége, ha a szeretet inspirálja és tartja fenn, hozzájárul Isten egyetemes városának a felépítéséhez, amely felé az emberiség családjának története halad előre.” (11. o.) Az újból felfelé ívelő fejlődés iránti optimizmus alapja továbbá az emberbe, az emberi rendeltetésbe és képességekbe vetett hit. Ezért is logikus a „transzcendens humanizmus” kifejezés alkalmazása. Idézem ismét az enciklikából: „A fejlődés nélküli világ víziója az ember és Isten iránti bizalmatlanságot juttatja kifejezésre. Súlyos hiba lenne tehát alábecsülni az embernek azt a képességét, amellyel ellenőrzést gyakorolhat a fejlődés torzulása felett, vagy egyenesen tudomást sem venni arról a tényről, hogy az ember a belső felépítettségénél fogva arra irányul, hogy több legyen.” (18. o.)

Az Új világrend alappillére: az erkölcsös társadalom

Az enciklika konkrét társadalmi modellt ajánl, mintegy új világrendként. Az erről szóló részben megjelenik egy másik sokatmondó kulcskifejezés: „az erkölcsi rendnek megfelelő társadalmi rend”. A legfontosabb részletek kivonatosan az enciklika 67. szakaszából: „…Sürgetően szükséges, hogy létezzen olyan politikai világtekintély, amelyről már elődöm, a boldog emlékezetű XXIII. János beszélt… Az ilyen tekintélynek, mindenki által elfogadottnak kell lennie, valóságos hatalommal kell rendelkeznie, hogy mindenki számára képes legyen megadni a biztonságot, az igazságosság megóvásával és a jogok figyelembevételével együtt… A népek teljes körű fejlődése és a nemzetközi együttműködés megköveteli, hogy létesüljön egy magasabb szinten a szubszidiaritás elve szerint működő nemzetközi rend, a globalizáció irányítására, és hogy ez képes legyen megvalósítani az erkölcsi rendnek megfelelő társadalmi rendet…” (91–92. o.)

„Nem tisztelitek az én istenemet?”

Nem nehéz kitalálni, hogy a „transzcendens humanizmus” és „az erkölcsi rendnek megfelelő társadalmi rend” meghirdetése miképpen veszélyezteti a lelkiismereti szabadságot mint egyéni jogot. Nyilvánvaló, hogy nem mindenki Isten-hívő, és nem egyféleképpen az, továbbá az erkölcsi felfogások, mércék is nagyon különbözőek. Kérdés tehát, hogy milyen vallási és erkölcsi alapon állna az a „politikai világtekintély” vagy új „nemzetközi rend”, amelynek „valóságos hatalommal kell rendelkeznie”, és „mindenki által elfogadottnak kell lennie”? Értelemszerűen csak valamilyen egységes vallási és erkölcsi alapról lehet szó, annál is inkább, mivel határozott névelővel beszél az enciklika „az erkölcsi rend”-ről. Hogyan lehet összeegyeztetni a fenti „kell” kívánalmakat a másként vallásosak vagy éppen az ateisták lelkiismeretbeli szabadságának tiszteletben tartásával? Az ókorban természetes volt, hogy egy uralkodó számon kéri: „Nem tisztelitek az én istenemet?” (Dn 3,14) A modern korban képtelenségnek tűnt az efféle elvárás, de úgy látszik, olyan idők jönnek, amikor ismét megkérdőjeleződik az a jog, hogy ki-ki csak a maga istenét tudja, akarja imádni. Szól ugyan az enciklika „a jogok figyelembevételéről”, de az a konstrukció, amit a válság megoldására, kiküszöbölésére ajánl, nyilvánvalóan kizárja a lelkiismereti szabadsághoz való jog elismerését és érvényesítését.
A keresztény fogalmakkal kombinált politikai messianizmus tehát nem dilettáns naivitás vagy utópia, hanem igen komoly „hátországa” van. Ez azonban nem változtat azon, hogy a biblikus kereszténységgel, az eredeti keresztény eszmékkel, Jézus evangéliumával nem egyeztethető össze. Jézus két fontos kijelentése örökre mementó marad az ilyen modellekkel szemben: „Az én országom nem e világból való.” (Jn 18,37) „Adjátok meg, ami a császáré a császárnak, és ami az Istené, az Istennek!” (Mt 22,21) Egyértelmű itt a szétválasztás szándéka, ami más okok mellett azért is annyira fontos, mert csakis a világi és az egyházi hatalom egymástól való elválasztása garantálhatja a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartását, ami az emberi méltóság és boldogság megóvása érdekében létfontosságú.

A teljes cikk elolvasható magazinunk március-áprilisi számában.

Vankó Zsuzsa teológiai főiskolai tanár
Létkérdések 2010. május 12., szerda 12:19
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
A politikai messianizmus csapdái

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés