EXITUS

 Az álombeli szobor az emberiség történelmét szimbolizálta, ami háborúk és szenvedések története. Ezt fejezete ki e szobor rettenetes ábrázata. Ugyanakkor felépítése a világ történetét szellemi értelemben alapvetően befolyásoló birodalmakat mutatta be. Az Újbabiloni Birodalomban meghonosított szoborkultusztól és papi körmenetektől, a Méd–perzsa Birodalom miszticizmusán és a Görög Birodalom demokráciaimportján át egészen a mindent magába olvasztó római birodalomig, amelynek jogrendszere a mai napig alapvetően határozza meg az emberek egymás közötti viszonyait. Az arany fejet kifejező vallásszabadságtól egészen addig, amíg az ember vasként állt Isten helyébe. A vas korszaka egészen napjainkig tart. Róma örök. Annak a felvetésnek a jelenkori valóságtartalmát, miszerint Európa a fenti szoborlátomásban is megjelenő sokféleség egységesülését mutatja, leginkább a volt amerikai külügyminiszter, Henry Kissinger mára legendássá vált mondását szokták idézni: Tessék mondani, ha Európával akarok beszélni, akkor kit kell felhívnom? Ez az ironikus kérdés meglehetősen szkeptikus képet sugall az öreg kontinens állapotáról.
Arról az Európáról, amelyet a történelemsorán időről időre mindig valamiféle egységesülés felé hajtott a hatalomvágy szele. A politikai egység létrehozására irányuló, újra és újra megújuló elhatározások azonban sorra kudarcot vallottak, legyen szó a frank uralkodó, Nagy Károly, a német–római császárok vagy éppen Napóleon ez irányú törekvéseiről. A hatalomgyakorlásnak ugyanakkor sokáig volt egyetlen közös nevezője, ez pedig a szellemi háttér, amely a Római Birodalom bukása után már három évszázaddal eszmeileg egységessé tette Európát.
A vas és agyag elegye...