Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Létkérdések » Lesz-e eldorádó?

Lesz-e eldorádó?

A fenntartható fejlődés margójára

Életszerűek-e, megalapozottak-e a földünk globális problémáira adott globális megoldási javaslatok? Ha a történelemből és a világ jelenlegi helyzetéből indulunk ki, akkor azt kell mondanunk, hogy nem.
Létkérdések 2011. augusztus 09., kedd 05:35
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
El kell ismerni ugyan, hogy a globális szervezettség az élet bizonyos területein hozott kisebb-nagyobb eredményeket. Vegyük például az autók által okozott károsanyag-kibocsátást, melynek mértéke Európában jelentősen lecsökkent. Ezt egyrészt a gépjárműtechnika fejlődésének, másrészt a szigorodó előírásoknak köszönhetjük. A kereskedelmi és vásárlói mohóság azonban olyan szinten szipolyozza ki a földet és annak rejtett erőforrásait, hogy nehéz volna azt hinni: a lavinaként zuhanó ökológiai folyamat még visszafordítható. Igen komoly hitre és jóhiszeműségre van szükség ahhoz, hogy bárki is ennyire bízni tudjon az emberi akarat és összefogás erejében. A termelői és fogyasztói szokások gyökeres megváltoztatásán túl le kellene mondani többek között a fegyverkezésről és a háborúkról is, ami sajnos szintén nehezen elgondolható.

„Mentsük meg, ami még menthető”?

Semmi jel nem mutat hát arra, hogy a világ globálisan egy boldog, letisztult aranykor felé tartana. Ha a fenntartható fejlődés tanításának korai képviselői bíztak is volna benne, a szakemberek többsége ma már biztosan nem állítja, hogy közeleg az eldorádó. A kutatók ehelyett inkább a vészharangot kongatják. Jelszavuk akár ez is lehetne: „Mentsük meg, ami még menthető.”

A fenntartható fejlődés hétköznapi értelemben vett meghatározása egy kenyai közmondásból ered: „Gondozd jól a földet, mert nem a szüleid adták neked, hanem a gyermekeidtől kaptad kölcsön.” Nem baj, ha valami fejlődik, gyarapodik, jobbá, esetleg kényelmesebbé lesz, de az ne a jövő nemzedék rovására történjék. Ha van fenntartható fejlődés, akkor arról ilyen értelemben érdemes beszélnünk. A szakma maga is élesen elkülöníti a fejlődés mint növekedés és a fejlődés mint minőségi javulás koncepcióját.

Vegyük példaként a Kovács családot. Kovácsék a belvárosi panelkockából kiköltöznek vidékre, ahol a jó levegőn kertészkedve és minden egyéb tekintetben a természet közelségére törekedve alakítják életterüket. A gyermekek kiskoruktól kezdve jóval az egészségügyi határérték alatti tisztaságú levegőt szívnak. Sokat játszanak a motorzajtól mentes kertudvaron, miközben, szüleik munkáját látva, a játék elevenségével és a friss levegővel együtt a növénytermesztés apró titkait is magukba szívják. Körülményeik annak ellenére is kedvezőbbek, életszerűbbek lettek, hogy Kovácséknak újabban nehézségük is akad jócskán. Ki kell fizetni az egyre több sárga csekket. Gázosítani kellene az autót, mert már alig bírják benzinnel, ráadásul a faluban bezárt az iskola, ezért a nagyobbik fiuk taníttatását valahogyan máshogy kell megoldaniuk. Közben egyre többet hallanak az otthoni tanítás előnyeiről, de még nem tudják biztosan, bele merjenek-e vágni. Tetejében becsúszik egy titokzatos betegség a kisebbik gyermeknél … és… és a nagyszülők és barátok egyre azt hajtogatják, hogy kár volt elköltözni, feladni a város kínálta előnyöket.

Ismerős az élethelyzet? Esetleg éltünk is már meg hasonlót? Netán éppen most tervezünk költözést vagy más életmódbeli változtatást? Szándékosan soroltuk fel Kovácsék küzdelmeit, nehézségeit, nehogy rózsaszínre festett képpel akadályozzuk a szereplőkkel való azonosulást. Elmondhatjuk-e ugyanakkor, hogy az időnként felbukkanó megtorpanások és bajok ellenére egyfajta fejlődés, egy jobb élet keresése és egyengetése kíséri hőseink életét? Mindenképpen! Kovácsék már sokat hallottak és gondolkodtak a fenntartható életmódról. Törekszenek minél több változtatást bevezetni egyszerű otthonukba. Néhány milliárd emberrel kánonban ők is mondhatnák azt, hogy ezek a praktikák úgysem hatnak ki a világ egészére, és hogy a megindult folyamatok már feltartóztathatatlanok…

De nem mondják. A kisebbséggel tartanak. Élvezik a játékot. A gyerekekkel együtt nagy örömöt szerez számukra a szelektív hulladékgyűjtés, a komposztálás, a vegyszermentes termelés, a gyógynövények megismerése és alkalmazása, a tárgyak újrahasznosítása, a vízzel való spórolás és mindaz a sok-sok ártatlan élmény, amit a természet és a vidéki élet tartogat figyelmes szemlélőinek. Kovácsék már nagyon várják, hogy belvárosi lakásukra végre vevő kerüljön. Legújabb tervük, hogy az eladás után egy összeget félretesznek biztonsági okokból (fenntartható gazdálkodás!), a pénz másik részéből, termőföldjeik bevonásával, családi vállalkozást indítanak, a maradék pénzből pedig passzívházzá alakítják vidéki otthonukat. Szurkoljunk nekik, mert ha sikerül, akkor 15 kW/óra alatt lesz az egy négyzetméterre jutó éves energiaigényük, ami az ő esetükben körülbelül 20-25 ezer Ft-os fűtésszámlát jelent. Kenyai mondásunkhoz visszatérve elmondhatjuk, hogy Kovácsék jól gondolnak a földre és nem feledkeznek meg gyermekeik jövőjéről sem. Igyekeznek mind anyagilag, mind környezeti szempontból olyan életteret hagyományozni rájuk, ami nem a pusztítás, hanem az építés irányába tereli majd őket. Közben ugyanakkor a természet, a környezet egyre pusztul. Egyre több betegség, szenny, szemét, erőszak, csapás és baj üti fel a fejét. Ezt azonban Kovácsék nem tudják megakadályozni. Mindössze annyit tehetnek, hogy megélik és bemutatják a számukra elérhető és életszerűen kivitelezhető gyakorlati ismereteket. Felveszik a harcot a pusztulásba futó világ többségének erkölcsi és életvezetési normáival. Saját, fenntartható értékrendjükkel a fenntartható fejlődés valódi aktivistáivá váltak.

Mi nem a fenntartható fejlődés?

Korábban említettük, hogy a fenntartható fejlődés gondolatkörének népszerűsítői többnyire inkább pesszimisták, mintsem optimisták, már ami a világ globális megjobbulását illeti. Ha úgy látják tudományosan indokoltnak, a bátrak és szókimondók nem átallják figyelmeztetni a világ polgárait a glóbuszt fenyegető veszélyekre mind a nyersanyagkészletek mélyzuhanása, mind pedig a globális felmelegedés és egyéb tényezők okozta környezeti katasztrófák kapcsán. Felhívják a figyelmet a húsfogyasztás, a távoli országokból való behozatal, a széndioxid-kibocsátás, a nagyüzemi állattartás, a természetrongálás és az emberi jogok felülírásának várható következményeire. Kételyeiknek adnak hangot, nem pedig egy álomszerű jövő képét festik elénk. Olyannyira így van ez, hogy ellenhatásként már elindult egy újabb mozgalom is, melynek hívei tagadják a globális felmelegedést és az azzal együtt járó környezeti változások jelentőségét. A fejlődés szó tehát nem az univerzális, hanem a lokális, közösségi fejlődést takarja, a fenntartható pedig a közmondásunkból már könnyen leszűrhető gondosságot és figyelmességet jelenti. Ha én úgy fejlődöm, hogy közben átgázolok környezetemen és keresztülhúzom az utánam jövők lehetőségeit, akkor az semmiképpen nem nevezhető fenntarthatónak. Ha viszont ennek ellenkezője igaz rám, akkor fejlődésem, minőségi növekedésem, életmódom fenntarthatónak nevezhető.

Fenntartható közösségi vívmányok

Az emberi erkölcs és mohóság okozta zuhanás ellenére néhány területen mégiscsak előrehaladás figyelhető meg. Egyre jobbak a napelemek és szélkerekek, hogy csak néhányat említsünk a rengeteg jó ötlet és vívmány közül. Az emberek születéskor várható élettartama is egyre növekszik, noha ez nem feltétlenül a tiszta energia használatának tudható be.

Sajnos a kényelmünket szolgáló termékek és szolgáltatások előállítása általában megterhelik földünket. Milyen életmódot válasszunk hát? A helyes irány megválasztásakor óvatos, praktikus, logikus megközelítésre van szükség, amit minden bizonnyal a zöld szervezetek közül is sokan beláttak, ugyanis a hangsúlyt az elvont elméletiségtől egyre inkább az életszerű, reális és megvalósítható gyakorlat felé terelik. Tegyünk meg tehát mindent, amit a józan belátás és az életszerű megközelítés diktál, vagyis tegyük meg a tőlünk telhetőt környezetünk és egészségünk védelme érdekében. Álljon itt most néhány példa arra, hogy milyen mintaszerű változást értek el a családi skálánál szélesebb méretű csoportok és közösségek a közelmúltban.

1. Néhány magyarországi település (Veresegyház, Cserkeszőlő, Mórahalom) részben átállt a termálvizes fűtési rendszerre. Több helyütt így oldják meg az intézmények fűtését, de egyes helyeken lakóparkokba is bevezetik. A Baranya megyei Bóly szinte teljes egészében levált a gázról és bevezette a termálvizes fűtést, mintegy 55-60%-os energiaköltség-megtakarítást eredményezve ezzel.

2. Több svájci városban (pl. Zermatt) betiltották a robbanómotoros járművek használatát a légszennyezettség kiküszöbölése végett. Még a buszok is elektromos árammal működnek.

3. A Maldív-szigetek lesz az első széndioxid-semleges ország, ami annyit tesz, hogy nap és szélenergia használatával kiküszöbölik a fosszilis energiahordozókra utaltságot. 155 db 1,5 megawattos szélturbinát állítanak fel, 500 négyzetméter (ez kevésnek tűnik) területen helyeznek el napelemet, ami ellátja a sziget 385 ezer lakosát. A szigetre érkező repülőgépek által kibocsátott káros anyagok ellentételezéseként szén-dioxid kvótát vásárolnak, ami szintén egy becsülendő elhatározás. A Maldív-szigetek beruházása 1,1 millió dollárba kerül és megtérülési ideje körülbelül 10 év lesz. Koppenhága 2025-re válik szén-dioxid-semlegessé, és ezáltal ő lesz a világ első ilyen fővárosa.*

4. Átalakuló városok. Az olajcsúcs és a klímaváltozás együttes nyomásának hatására Anglia, Írország és néhány ország úttörő közösségei összehangolt erőfeszítéseket tesznek az olajcsúccsal járó gondok ellensúlyozására. Céljuk az olajfüggőség minimalizálása, helyi alapanyagok használata, ezáltal a helyi gazdaság erősítése és a társadalmi összefogás.

Eddig mintegy 160 ilyen város nyerte el a hivatalos minősítést, de több ezer másik is tervbe vette, hogy megpályázza. Magyarországon a budapesti Wekerle lakótelep átalakító munkáit szervezi a Védegylet Egyesület.

El és fel kell ismernünk ezeknek az eredményeknek az örömteli és jóra ösztönző hatását még akkor is, ha közben látjuk a világ egészének – mintegy a szabadesés törvényének engedelmeskedő – ökológiai pusztulását. A környezeti, gazdasági és erkölcsi romlás elsöprő mértéke láttán óhatatlanul Máté evangéliuma szavai rajzolódnak elénk: „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen, és lesznek éhségek és járványok és földrengések mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúság kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd és megölnek titeket, és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. Akkor sokan megbotránkoznak, elárulják és gyűlölik egymást… És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. […] Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mindez ideig és nem is lesz soha. Ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg, de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.” (Máté evangéliuma 24:6–22)

„Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”

Mindannyian tapasztaljuk, hogy a romlás és az épülés egyszerre jelentkezik világunkban. E kettősség feloldási lehetőségén gondolkodva tegyük föl még egyszer a kérdést: létezik-e globális válasz az egyértelműen mélyzuhanásban lévő bolygó számára? Úgy véljük, hogy nem. Miközben az emberi jogok sérülnek, a legtöbb, amit tehetünk, ha mi magunk nem sértjük azokat. A gyártósoron „termelt” állatokkal együtt érezve, friss levegő és víz után kutatva, az élet tiszta örömeit élvezve ügyeljünk arra, hogy tisztánlátásunk ne sodorjon minket a lemondó és legyintő pesszimizmusba. A globális borúlátás egyetlen feloldása a lokális derűlátás. „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” – hangzik A közösség ereje című film üzenete, melyben a kubai népnek az olajválságra adott találékony válaszait ismerhetjük meg. Ismerjük fel a globális problémákat, de ne várjunk a világra azok megoldását illetően, hanem kezdjünk el cselekedni saját köreinken belül.

A várakozók könnyen a Karinthy Frigyes által megrajzolt emberek csapdájába eshetnek. A szerző Barabás című kiselbeszélésében igen szemléletesen mutatja be, hogy Pilátus felajánlását (tudniillik hogy egy fogoly aznap szabadon bocsátható) hallva egyenként és szívében mindenki Jézust választotta volna, de a tömegben, amikor egyszerre kellett szólni, mindenkinek valahogy a Barabás név csordult ki a száján. Akiket Jézus előzőleg meggyógyított, most a globális pszichózis hatására megfeszítésének eszközei lettek, és szabadítójuk felmentése helyett inkább megrontójuk felmentésére szavaztak. Mivel az emberi természetből gyakran csak ennyire futja, az életmódváltás kapcsán nem érdemes a sokaságra várni vagy másokra tekinteni, nehogy mi is a tömegvonzás áldozataivá váljunk. Ragadjuk meg a jelen lehetőségeit saját környezetünkben, a magasabb szinteket pedig bízzuk a magasabb szintek felelőseire. Ne legyünk naivak az ígéretek és lehetőségek, a tudomány zengő állításai és tervei hallatán, de a fürdővízzel együtt ne öntsük ki magát a gyermeket is. Jól tudjuk, hogy Kánaán odaát, a folyó túlsó oldalán van, de ne felejtsük el, hogy a vándor számára a folyó innenső partja is alkalmas az ideiglenes letelepedésre. Amíg nem kelhetünk át a folyón, gondozzuk jól és derűsen földünket, mert nem szüleink adták azt, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Számunkra ez a lokális derűlátás a fenntartható fejlődés.

Forrás:

www.fenntarthatofejlodes.hu

www.facebook.com/fenntarthato

A cikk teljes szövege elolvasható a magazin 15. számában.

Lestár Tamás
Létkérdések 2011. augusztus 09., kedd 05:35
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
október
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Lesz-e eldorádó?

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés