Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Létkérdések » Mindennapi veszteségeink

Mindennapi veszteségeink

Veszteségek mindannyiunkat érnek az évek során. Van, akit anyagi, egzisztenciális értelemben, másokat egy válás kapcsán. Megint mások az egészségük elvesztése idején élik meg ugyanezt – akár krónikus betegség vagy súlyos baleset következtében, és szintén mások egy szerettük elvesztése kapcsán. És sokan vannak, akik eleve veszteséggel– valamilyen fogyatékossággal – születtek. Írásainkban, interjúinkban rendkívül súlyos veszteségeket átélt embereket szólaltatunk meg arról, miképpen tudták feldolgozni a maguk veszteségeit, illetve hogyan tudnak együtt élni azokkal.
Létkérdések 2017. szeptember 30., szombat 17:08
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Címkék
Hasonló cikkek
Csónak úszott a lassú sodrású folyón, szinte állt a víz. Négy felnőtt és két gyerek voltak az utasai. Az idő is mintha megállt volna, szomorúfüzek pasztellzöld ágai csüngtek a víztükör fölött, az evezők csobbanása a csónakban ülő társaság könnyed beszélgetésének volt nyugtató háttérzenéje. Az őszi napsugár találkozása a lehajló ágak leveleivel, a barnás víztükörrel elmosódott, szinte földöntúli látványt teremtett. A nosztalgikus impresszió áthatotta a  szemlélődőket, mintha így szeptember végén az embernek a költőéhez hasonló gondolata támadna, annak baljóslatával együtt: Elhull a virág, eliramlik az élet. A csónakban két fi úgyermek – testvérek –, mögöttük két férfi és feleségeik ültek. A látszólag nyugodt légkört megzavarta valami: a fiatalabbik asszony fejfájásra panaszkodott, immár harmadik napja. Szótlanabb is volt a tőle megszokottnál. Biztosan a nem olyan rég történt költözés, környezetváltozás hatott rá, hátha segít a kirándulás – gondolták mindannyian. Fél óra múlva már a sürgősségi ügyelet felé tartottak autóval, a nő hirtelen összeomlása miatt.
 
Késő estére megvolt a diagnózis: 5,5 cmes, rosszindulatú agydaganat. Tudtam, hogy az életünk már soha nem lesz olyan, amilyen volt. Egyedül töltöttem otthon az éjszakát – feleségem a kórházban, gyermekeink pedig a barátainknál maradtak. Gondolataim kontroll nélkül kavarogtak, úgy éreztem, övön aluli ütést kaptunk az élettől, és szinte követeltem Isten válaszát a kérdésre: Mi lesz ennek a vége? A legsötétebb órákban Isten a Bibliából a következő szöveget mutatta meg nekem: Valaki igyekszik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt. (Lk 17,33)
Ebből akkor én csak annyit értettem, hogy valószínűleg a feleségem számára ez a betegség végzetesnek fog bizonyulni, ám később sokkal mélyebb értelmet nyert; megértése mind máig az átélt tapasztalat feldolgozásának alapját jelenti. A következő néhány hét történései anélkül zajlottak, hogy bármit is befolyásolni tudtam volna. Mintha beleteéreztem, hogy Isten kegyelme az, ami körülzár minket, és nem érhet nagyobb megpróbáltatás, mint amit kibírnánk. A gyulai kórházból Szegedre kerültünk, ahol a feleségemre bizonytalan kimenetelű, életmentő műtét várt. Ott, a halál árnyékának napjaiban, kitárult előttem egy másik világ. Rádöbbentem, hogy nap mint nap mennyi ember élete függ hajszálon, és hogy milyen sokan állnak az összeomlás szélén, akik hozzám hasonlóan szeretteikért aggódnak. Pillanatok alatt dőlnek el sorsok, a betegeket futószalagon viszik-hozzák a műtőbe. Történetünk újabb nehézségi fokozatra kapcsolt Kolozsváron, ahol az utókezelés történt. Az erőteljes, néha tudatvesztéssel járó fejfájások hamarosan ismét jelentkeztek, a rákos sejtek szaporodását az orvostudomány eszközei csak kimutatni tudták, megállítani nem. Nap mint nap szembe kellett néznem a tekintetekkel, amelyek némán azt üzenték: nincs remény… Számunkra ez az időszak azonban terápia volt, más értelemben… gyorstalpaló tanfolyam a félelmek leküzdésére. Isten kimunkálta bennünk a szeretet és hit addig nem tapasztalt mértékét.
A temetés napján úgy éreztem, bátorítanom kell másokat, akik sorsunkban csak a tragédiát, az özvegységet, az árvaságot látják. Isten különös erőt adott a nyilvános felszólalásra, ami után tudtunk egymásra őszintén mosolyogni. Átélt bizonyossággal mondhatom, hogy az életben nincs olyan pillanat, amelyben Isten ne adhatna nyugalommal társuló lelki erőt.
 
Ne akard megoldani azt, ami számodra megoldhatatlan
Mindannyiunkban működik a túlélési ösztön, amely az élet különböző helyzeteiben a problémák megoldására késztet. Ez sokszor nagy segítséget nyújt nekünk, de csak lehetőségeink határain belül. Érdemes tisztában lennünk azzal, hogy egy adott szituációban hol is van ez a határ. Amikor a probléma meghaladja a képességeinket, a túlélési ösztön csúcsra járatása felemészti életenergiánkat, stresszt, szorongást és depressziót generál. Ilyenkor nagyfokú tudatosságot feltételez reflexeink, ösztöneink kikapcsolása. Egyszerűen „csak” el kell engednünk a problémát, ahelyett, hogy újra és újra kísérleteznénk a megoldásával. Olyan helyzetekben, amikor az életünk (vagy szeretteink élete) a tét, és azzal szembesülünk, hogy erőnk, tapasztalatunk és tudásunk messze lemarad a probléma nehézségi fokától, az a legjobb, ha lemondunk arról, hogy mi magunk találjunk rá megoldást. Vagyis – a Biblia szavaival – ne igyekezzünk megtartani az életünket, mert ezzel csak növeljük annak az esélyét, hogy elveszítjük. Életünk során nagyon sokszor átéljük, hogy nem tudjuk kontroll alatt tartani a körülményeket, a dolgok alakulását, ez pedig a kiszolgáltatottság, sebezhetőség, tehetetlenség érzését kelti bennünk. Jól esik a kiszámíthatóság illúziójában élni – a pénzalapú nyugati kultúra is ezt az életérzést igyekszik táplálni bennünk –, és amikor úgy érezzük, hogy kicsúszik az ellenőrzés a kezünkből, megijedünk eszköztelenségünktől, a félelem feszültségében vergődünk. Azt hisszük, hogy csak velünk történhetett meg ez a rossz dolog, amire nem számítottunk, és keressük a magyarázatot, önsajnálatba merülünk, holott az az igazság, hogy mindenki életében vannak válságok, veszteségek. Tudatában kell lennünk annak, el kell fogadnunk, hogy sok olyan körülmény van, ami kívül esik hatáskörünkön, és le kell mondanunk az emberi kézben tartott élet illúziójáról. Jeremiás próféta kijelenti: Tudom, Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését! (Jer 10,23) Szeretjük azt hinni, hogy mindenhatók vagyunk, holott a Szentírás rávilágít: Minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull. (1Pt 1,24) A minket meghaladó gondok elengedése nem beletörődő, passzív életvitelt jelent, hanem ezt: valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed. (Préd 9,12) Felszabadító érzés erőnk tudatában minden tőlünk telhetőt megtenni, és erőtlenségünk tudatában lemondani megoldási kísérleteinkről.
 
Átengedés a lelki megnyugvás ára
Azonban, az Istenben hívő embernél nem pusztán elengedésről van szó, hanem sokkal inkább átengedésről. Vagyis mindannak a megoldását, amire én képtelen vagyok, átengedhetem bizalommal Istennek. Hiszen tudom, hogy Ő Mindenható, ugyanakkor szerető és gondviselő Isten is, és ami az irányítása alatt történik, azért erkölcsi felelősséget vállal. De csak akkor, ha teljesen rábíztam a dolgot. Ha például a gyerekemet elengedem táborozni, nem kell minden pillanatban aggódnom érte, mert nem lehetek vele, hogy megóvjam a bajtól, hanem megkérem Istent, hogy vigyázzon rá, és teljesen megnyugszom abban, hogy Ő ezt meg is teszi. (Egyébként a gyermekemet ugyanúgy mellettem is érheti baj Isten oltalma nélkül.) Vagy ha gyógyíthatatlan betegségget diagnosztizáltak nálam – és ez már sokkal bonyolultabb helyzet –, nem próbálkozom megtalálni a csodaszert a földkerekség egyik szélétől a másikig rohangálva, hanem átengedem ezt az engemgem messze felülmúló problémát Istennek: oldja meg akarata szerint!
Nemcsak azt fogadom el lehetőségként, hogy minden áron meg kell gyógyulnom, hanem teljesen Istenre bízom az életem alakulását, a betegségem
kimenetelét. Isten legtöbbször más szempontok szerint mérlegel, mint mi, logikája eltér a miénktől, mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim útjaitoknál, mondja (Ésa 55,9). Számára sokkal fontosabbak az örök életünket, üdvösségünket érintő szempontok, mint e rövid földi létünk körülményei, mert ilyen tekintetben azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van (Rm 8,28).
Ennek fényében válik világossá Jézus kijelentése, miszerint jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék (Mt 5,29). Nehézségeink lehetőséget biztosítanak, hogy nézőpontunk közeledjen Isten nézőpontjához. A helyzettől és a probléma nagyságától függetlenül az elv ugyanaz: mindenekelőtt Istenre bízni a megoldást. Csakis ezzel a feltétellel teljesedhet, hogy az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban (Fil 4,7).
 
Értelmes életcél a veszteség ellenére
Amikor feleségemen sikeres agyműtétet hajtottak végre, ám az orvosok nem biztattak a gyógyulás reményével, három hónapig küzdöttünk vállvetve önmagunkkal, nap mint nap. Meg kellett vívnunk a harcot hogy Istenre bízzuk a megoldást, és cserébe emberi értelmet felülhaladó lelki békében részesültünk. Isten azzal a gondolattal erősített minket, hogy ne merüljünk bele az önsajnálatba, s ne gondoljunk arra, mi lesz holnap és azután. Legutolsó tudatosan átélt közös tapasztalatunk, hogy bátorító bibliai igéket ismételgettünk egymás mellett a kórházi ágyon. Veszteségeink lehetnek ideig tartók, vagy akár életre szólóak. A hívő ember az igazság ösvényén járva a halál árnyékának völgyén is átmehet. De nem ez a legfontosabb, hanem hogy Isten velünk van, és Ő megvigasztal minket.
Jósága és kegyelme vezetnek életünk minden napján (lásd 23. zsoltár). Fontos, hogy ne csak veszteségként éljük meg a próbákat, hiszen Isten azok által nagyon sok hasznos dologra megtanít, valószínűleg arra is, hogy sokkal bölcsebben mérlegeljük az élet dolgait. Ne az határozzon meg minket, hogy valamit elveszítettünk, hanem az, hogy valamit nyertünk – lelki erőt a veszteségeink feldolgozásához.
A próbák által Isten nem letaglózni, hanem felemelni akar minket. Minden bizonynyal nyomós oka van rá, ha nehézségeket enged meg az életünkben. Jézus Krisztus életét adta azért, hogy örök életünk legyen, túlságosan is értékesek vagyunk neki, hogy fölösleges szenvedéseket kelljen átélnünk. Tekintsük a próbákat kiváltságnak, amelyek által Isten felkészít és elhív egy nemes feladatra. Talán oly módon megtanulunk együttérezni másokkal, ahogyan arra a környezetünkben mások nem képesek. Talán bizonyságul szolgálhatunk hasonló sorsú embertársainknak, hogyan részesültünk Isten erejében és békéjében, bátorítást és vigasztalást nyújtva számukra. Legyen ez magatartásunk, szavaink és tetteink üzenete: Isten folyója tele van vizekkel. (Zsolt 65,10)
Mezei Áron
Létkérdések 2017. szeptember 30., szombat 17:08
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
szeptember
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Mindennapi veszteségeink

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2017 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés