Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Otthon » „Az élethez nagy türelem kell”

„Az élethez nagy türelem kell”

„Volt egy nagy cél az életemben: orvosnak készültem. Gyermekgyógyásznak. Kórházban szerettem volna dolgozni. A kórházak világát valóban alaposan megismertem, mert egy gondatlanul végzett foghúzás miatt rendkívül súlyos betegség ért.
Otthon 2010. augusztus 24., kedd 06:15
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

Csaknem húsz éven át kórházból-kórházba adtak. Rettenetes csontműtétek sorozata után elvesztettem a jobb lábamat, majd a kezelésre használt gyógyszerek mellékhatásaként a hallásomat is. Alig múltam húsz éves, és szembe kellett néznem a ténnyel: mindent elvesztettem, amiért addig éltem, ami reményt adott a jövőre. Negyvenöt éve hallgatom a csendet, ami körülvesz.”

– A betegég egészen fiatalon tört rád. A foghúzás szövődményeként kialakult csontvelőgyulladás huszonkilenc műtét után gyógyult csak meg. A testi fájdalmak mellett lelkileg hogyan dolgoztad fel ezt a traumát? Volt valami kapaszkodód akkoriban?

– Az orvosi egyetem első évét magántanulóként fejeztem be, de miután a hallásomat is elvesztettem, ez megakadályozott a továbbtanulásban. A mozgássérült állapot még áthidalható úgy, hogy az ember valamilyen más pályát választ, továbbtanul, képesítést szerez. De úgy egyetemre járni, hogy egyáltalán nem hall az ember, nem lehetséges. Az életem céltalanná vált. Ennek a lelki feldolgozása nem ment egyik napról a másikra. Az elkeseredést és az önsajnálatot is megéltem. Az én utam egyenes és határozott volt – kitérők nélkül. De nem volt mentes az emberi büszkeségtől sem: magam választottam, bízva képességeimben. És akkor egyszerre véget ért, mint amikor a földrengés kettészakítja az utat. Nincs tovább. Visszafordulni nem lehet. Előre sem nézhettem, mert csak egy sötét szakadékot láttam. De éppen ekkor, ebben a helyzetben szólt hozzám Isten – akit nem kerestem, nem ismertem. Az Ő szavára értettem meg, hogy egyetlen irány mindig marad, amerre nézhetünk: felfelé! Mindenáron segíteni szerettem volna az embereken, ezért is indultam el az orvosi pálya felé. A betegségemben megláttam, ehhez több kell az emberben levő erőnél. A legszebben csiszolt tükör sem adhat fényt, ha rajta kívüli forrásból nem vetődik rá. Ezt a forrást kerestem, szavakba se önthető vágyakozással. Egy igaz útra hívó szót, miközben már semmilyen hang nem ért el a fülemig.

– Mi volt számodra ez a forrás? Hogyan találtad meg?

– Milyen egyszerű eszközei vannak Istennek sorsfordító eseményekhez! Volt egy hívő betegtársam a budapesti kórházban, és kaptam tőle egy Bibliát. Ismeretlen könyv volt számomra. Dávid zsoltárait kezdtem olvasni. Versszerető emberként előbb költői szépségük ragadott meg. Nekem nem voltak saját szavaim Istenhez, de szólni szerettem volna Őhozzá. Mindent eléje vinni, ami foglalkoztat. Ebben a helyzetben szólt hozzám Isten: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején…” Olyan túlcsorduló forrásra leltem, amelyből nem csak én meríthetek, de jut belőle másoknak is. Tehát nem csak a magam szomjúságát tudtam vele csillapítani. Hogyha tudunk adni valamit, akkor nem hiábavaló, nem értelmetlen az életünk.

– Tulajdonképpen a célodat nem adtad fel, csak más módon valósítottad meg.

– Egyszer úgy mutattak be egy nagyobb közösség előtt: Karcsi gyermekgyógyásznak készült, de sokak lelki orvosa lett. Én inkább lelki téren tudtam segíteni az embereknek. Néha éppen olyat tudtam adni a betegtársaimnak, amit az orvosoktól nem kaptak meg. Nincs rá idő, nincs rá lehetőség, hogy az ágy szélén ülve elbeszélgessen azzal a beteggel, én pedig megtehettem ezt. Volt hozzá időm, belső indíttatásom, és ez lelkiismereti kérdés is számomra.
Volt például egy kedves szomszédasszonyom, aki nagyon komoly idegi panaszokkal küszködött. Fizikai eltérés vagy betegség nem volt nála. Maguk az orvosok is hajlamosak azt mondani, hogy ez csak egy idegi panasz, szervi baj még nincs, talán csak szimulálja a beteg ezeket a panaszait. Akár így volt, akár nem, nagyon komolyan szenvedett tőle. Olyan komoly félelmei és rohamai voltak, hogy amikor egyedül volt a lakásában, kihívatta a mentőket és bevitette magát a kórházba. Ez egy kicsit túlméretezett reakció volt, de úgy érezte, megáll a szíve vagy szívinfarktust kap. Az orvosok végül azt mondták neki, hogy ha még egyszer beviteti magát a mentőszolgálattal, megfizettetik vele. Amikor legközelebb ismét rosszul lett, azt mondta, nem bírja ki egyedül. Mondtam neki: Juci néni, jöjjön át énhozzám, én leszek a maga mentőorvosa. Ne hívassa ki a mentőt. Leültettem, elbeszélgettünk, mi a panasza, mit érez. Megmértem a vérnyomását és elmúlt a félelem-rohama, nem kellett kihívatnia a mentőt. A szomszédasszonyomnak ilyen módon orvosa lettem. Ugyanez ismétlődött baráttal, ismerőssel.

– Melyik emberi vonás a legértékesebb számodra?

– Talán a hűség a legmeghatározóbb. A hűség nem alkalmi jellemvonás. Ez egy egész életnek a próbája. Azért mondja Jézus is: „Légy hű mindhalálig, és néked adom az élet koronáját.” Ez a legkedvesebb igém. Hűségesen kitartani a szeretetben akkor is, ha csalódás, bántás ér. Ez isteni jellemtulajdonság.

– Mi jelenti az életedben a legnagyobb nehézséget?

– Édesanyám négy évvel ezelőtt meghalt. Nagyon nehezen tudom magamat ellátni, úgy is, hogy kapok házi gondozást. A saját fenntartásom nagyon nehéz a reggeli felkeléstől az esti lefekvésig, úgy hogy nincs senki velem. Nincs kihez szólni egész nap, reggeltől estig egymagam vagyok, nincs kivel megbeszélni a gondolataimat. Az esték már könnyebbek. Az ima, az olvasás, a bibliaolvasás meghitté teszi az estéimet.

– Így, a csönd világába zárva, érzékeled-e, hogy az elmúlt évtizedekben nagyot változott a világ?

– Ó igen. Méghozzá nem előnyére, inkább hátrányára. Az emberek egyre túlterheltebbek, egyre inkább befelé fordulnak. Kevesebb nyitott és önfeledt emberrel találkozom. Ez engem is érint, mert kapcsolatokat létesíteni is nehezebb emiatt.

– Hogyan tudod megőrizni a lelki egyensúlyodat? Mit teszel, ha erőt vesz rajtad a csüggedés?

– Ahogy említettem, minél hamarabb igyekszem túljutni a csüggesztő, nehéz élményeken. Nem szabad belesüppedni az önsajnálatba, mert annál nehezebb kijönni belőle. Nagy türelem kell az élethez. Gyakoroljuk egy életen át, de mesterek soha nem leszünk benne.

– A huszonkilenc műtét során nem fordult meg a fejedben, hogy feladd a küzdelmet?

– Az életünk érték. Isten ajándéka és ragaszkodnunk kell hozzá. Építenünk, fejlesztenünk kell azon körülmények között, ami megadatik. „Ember lenni mindig, minden körülményben” – írta Arany János. Azt vettem észre, hogy az emberek sokszor semmiségek miatt csüggednek el. Hogyha valakit komoly tragédia ér, nem adja fel egykönnyen a küzdelmet, inkább azok engedik meg ezt maguknak, akik kisebb akadályok elé kerülnek. Sokat merítettem József Attila küzdelmeiből, de Arany, Ady, Babits, Radnóti, kortárs költőink közül pedig Nagy László, Weöres Sándor, Pilinszky munkássága is erőt adott. Vagy például a fogyatékossággal született Csorba Győző, akinek fél karja hiányzott és befelé építkező ember volt. Azok a költők állnak hozzám közelebb, akiket szenvedésük, betegségük, fogyatékosságuk révén rokon lelkeknek érzek, mert az én életem is hasonló nehézségekkel tűzdelt.

– Negyvenöt éve hiányzik a muzsika az életedből. Ezen hogyan tudtál felülemelkedni?

– Behozhatatlan, örök hátrány az életemben, hogy húszévesen elvesztettem a hallásomat. A zenét nem lehet szövegben elolvasni. Nagyon szerettem a zenét korábban. Igazi léleképítő elfoglaltság, támasz az életünkben. De hála Istennek, amit húszéves koromig hallottam, fel tudom idézni most is, mert a belső hallás nem vész el.

– Beethoven is süketen komponálta a IX. szimfóniáját.

– Még egy kapocs, ami közelebb visz hozzá. Sokszor elgondolom magamban, milyen lehetett számára részt venni a IX. szimfónia bemutatóján úgy, hogy ő már nem hallotta a zenét. Meghajol a páholyában, a hatalmas tapsot sem hallja. Nagy lélek, de nincs nála magányosabb, társtalanabb, mert nem hall.

– Talán éppen a csend és a mozgáskorlátozottság tudott a belső nyugalmadban megőrizni?

– Valóban úgy lehet, hogy ez a hátrány ad egy olyan többletet, amit a halló ember nem vesz észre. Túlságosan sok a lárma kinn a külső világban, képletesen és szó szerint is. Mivel az emberek nem a belső lelki dolgokra figyelnek, lehet, hogy mást vesznek észre így. Hogy egy néma világ vesz körül, összességében nagy hátrány. Nincsenek számomra előadások, koncertek, színházi élmények, nem tudok, mondjuk, úti beszámolót hallgatni egy művelődési házban, vagy egy baráti társaság beszélgetésébe bekapcsolódni. Az emberi kommunikáció rendkívül fontos és pozitív tartalmat hordoz. Az, hogy sok üres beszéd nem ér el, nem hiányzik, de az értékes dolgok igen. De úgy tudom, ezek sajnos már a hallók és az egészségesek között is egyre ritkábbak.

Folytatás a magazin július-augusztusi számában olvasható.

Otthon 2010. augusztus 24., kedd 06:15
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
január
01-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
„Az élethez nagy türelem kell”

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés