Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Otthon » A boldog párkapcsolat kommunikációs titkai...

A boldog párkapcsolat kommunikációs titkai...

A több ezer éves bölcsességet, mely szerint a helyén mondott szó olyan, mint az aranyalma ezüst tányéron, jól ismerjük. Mégis mennyi fájdalom, szomorúság, „mosolyszünet” vagy családi veszekedés született a nem megfelelő szavak miatt.
Otthon 2009. november 12., csütörtök 19:41
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

Olyan a helyén mondott szó, mint aranyalma ezüsttányéron.”
(Példabeszédek könyve)

A több ezer éves bölcsességet, mely szerint a helyén mondott szó olyan, mint az aranyalma ezüst tányéron, jól ismerjük. Mégis mennyi fájdalom, szomorúság, „mosolyszünet” vagy családi veszekedés született a nem megfelelő szavak miatt, vagy azért, mert indulatos, netán hibáztató hangnemben történt a kommunikáció. A legtöbb esetben a társ nem érti, hogy a másik miért pont úgy reagált, vagy miért van az, hogy gyakran szinte ugyanazon forgatókönyv szerint vesznek össze, s ami a legérdekesebb, hogy mindketten úgy érzik, a másik az, aki inkább hibás a kialakult helyzetért. A férfi szerint a nő túlságosan érzékeny, a nő pedig azt gondolja, hogy a férfi érzéketlen. Amilyen sok lehetőséget nyújthatna az örömre és boldogságra a kellemes modorú, szeretetteljes beszéd, épp olyan sok csalódást okoz a megannyi apró, a másik által gyakran észre sem vett bántás vagy figyelmetlenség.

Az egyik legnagyobb ajándék, amit szeretteinknek adhatunk, nem kerül semmibe, mégis annak, akinek szól, megfizethetetlen. Hiszen a férjnek semmibe nem kerül, ha csak úgy, minden ok nélkül, mondjuk autóvezetés közben, megsimogatja nejét, és azt mondja neki, hogy „olyan jó, hogy te vagy a feleségem”. Ezzel olyasvalamit ajándékoz neki, amit sehol nem lehet megvásárolni. Hány családi otthon lenne sokkal boldogabb, ha ezek a semmibe nem kerülő, mégis oly sokat jelentő mondatok, dicséretek elhangoznának. Valami miatt azonban épp ezek, az úgynevezett pozitív üzenetek hiányoznak, vagy csak nagyon ritkán fordulnak elő mindennapi megnyilvánulásainkban.

Szüleinktől, óvodai majd iskolai pedagógusainktól, később pedig a munkahelyünkön sajnos általában kevés pozitív visszajelzést kapunk. Nem meglepő hát, hogy a pozitív kommunikációs beállítódás nemigen alakul ki magától egyikünknél sem. Hajlamosak vagyunk természetesnek tartani azt, ha valami a dolgok rendes menete szerint zajlik, és nem is gondolunk arra, hogy megdicsérjük, vagy egy-két elismerő szóval „megsimogassuk” a másikat. Ellenben sokan nagyon is készek arra, hogy gyorsan szóvá tegyék, ha nem úgy történik valami, ahogy szerintük kellene. Ha megszámolnánk, hogy családunkban egy nap hány pozitív, és hány negatív megnyilvánulásunk van, valószínűleg nem lennénk elégedettek az eredménnyel.


Énüzenetek

A tapasztalatok azt mutatják, hogy legtöbbünknek tudatos erőfeszítéseket kell tennünk, oda kell figyelnünk magunkra, hogy megtanuljunk pozitívabban kommunikálni. A sikeres, jó légkörű családok egyik kommunikációs titka, hogy náluk több – a másikat elismerő, vagy szeretetüket kifejező – kedves szó hangzik el. Ha tehát javítani szeretnénk környezetünkben, családunkban a légkört, meg kell tanulnunk több „verbális simogatást” adnunk a körülöttünk élőknek.

Ne a hibákat keressük, hanem olyan dolgokat, amit megdicsérhetünk, amit megköszönhetünk, vagy ami a másik munkájába, idejébe került, és mi (is) részesülünk az eredményből. Legyen az egyszerű házimunka, a kutya sétáltatása, vagy bármilyen apróság, vegyük észre, és fejezzük ki elismerésünket. A pszichológia pozitív énüzeneteknek nevezi azokat a megnyilvánulásokat, amelyek úgy dicsérnek, hogy közben nem minősítik a másikat. Ezek azok az üzenetek, amelyek a legnagyobb pozitív erővel bírnak.

Egy példán keresztül könnyen megérthető a különbség. Amikor azt mondjuk, „nagyon ügyes vagy”, „milyen szorgalmas vagy”, „okos vagy” stb., akkor a másikról mondunk valamit, azaz „teüzenetet” küldünk, hiszen minden ilyen mondatunkhoz odatehetnénk a te szócskát. Ha viszont azt mondjuk „annyira jól esett, amikor láttam, hogy segítesz a testvérednek”, vagy „nagyon ízlik ez a leves” vagy „szeretem, amikor csak úgy megölelsz” stb., akkor a másiknak mondom el, hogy mit jelent nekem az ő viselkedése.

Az énüzenetek nem általános dicséretek, hanem konkrét pozitív visszajelzések. Gyakoroljuk magunkat ezekben, keressük az alkalmakat, különösen szeretteink körében. Kezdetben esetleg sokunknak nehezen áll rá a gondolkodásunk és a szájunk, hogy ilyen mondatokat fogalmazzunk meg, de ez ugyanúgy van, mintha egy új nyelvet tanulnánk meg. Az elején csak akadozva megy, de később automatikussá válik. A szeretet nyelve pozitív nyelv.


Miért nem értjük meg egymást?

A másik lényeges különbség a szeretet nyelvét magasabb szinten beszélők javára, hogy ismerik annak titkát, hogyan lehet jobban odafigyelni a másikra. Pontosabban fogalmazva, ők úgy tudnak odafordulni társukhoz, hogy a másik úgy érzi, odafigyelnek rá, igazán megértik. Lássunk egy egyszerű példát! A feleség így szól férjéhez: „Most már elég nagyok a gyerekek, és azon gondolkodom, hogy visszamenjek-e újra dolgozni.” A férj segíteni szeretne a döntésben, és így szól: „Hát persze, drágám, jó lesz, ha újra dolgozni kezdesz.” Feleség: „De akkor mi lesz az itthoni ezer teendővel, meg a gyerekekkel való rendszeres foglalkozással?” Férj: „Akkor ne menj, maradj csak itthon továbbra is.” Feleség: „Persze, mert neked az a legkényelmesebb, ha itthon mindent megcsinálok.” Férj (kicsit ingerülten, védekezően): „De hiszen soha nem kényszerítettelek, hogy itthon maradj a gyerekekkel.” Feleség (sértődötten): „Most miért vagy ingerült, veled soha semmit nem lehet megbeszélni, mindjárt felkapod a vizet.” A folytatáshoz már nem kell nagy fantázia, mindenki el tudja képzelni. Vagy sértődötten elfordulnak egymástól, vagy veszekedésbe torkollik a „beszélgetés”.

Az értő figyelem

Sokunknak lehetnek hasonló rossz tapasztalatai, esetleg újra és újra ugyanaz a „lemez” kerül elő, vagyis ezek az úgynevezett pszichológiai játszmák bejáratódhatnak. Mégsem értjük, hol futnak rossz vágányra a beszélgetések, hogyan lehet elkerülni a kommunikáció csapdáit. Először is, tudjuk, és az értelmünkkel felfogjuk, hogy teljes kommunikációnknak csak nagyon kis részét teszik ki a kimondott szavak, és sokkal nagyobb, döntő hányadot képviselnek az úgynevezett nem verbális jelzések, mint például a hanghordozás, az érzelmi színezet, az arckifejezés vagy a hangerő. Mégis amikor válaszolunk, akkor leginkább erre a kisebbik részre, vagyis az elhangzott szavakra reagálunk, és nem adunk visszajelzést a „valódi” üzenetre.

A fenti férj-feleség párbeszédben a feleség már az első mondatával azt akarta elmondani a férjének, hogy nem tudja biztosan, mi lenne a helyes döntés a részéről, ha újra dolgozni kezdene, vagy ha a családi tűzhely melegéért fáradozna továbbra is. Azt akarta megosztani férjével, hogy bizonytalan, és nehezen tudja letenni a voksát akár az egyik, akár a másik lehetőség mellett. A férj egyáltalán nem reagált az igazi üzenetre, vagyis felesége bizonytalanságára, hanem e helyett a csupán a szavak szintjén hallható kérdésre válaszolt. Nem csoda, ha válaszából a feleség nem érezte ki, hogy férje érti tanácstalanságát. Ha a férj nem mondott volna egyből megoldást („hát persze drágám, jó lesz, ha újra dolgozni kezdesz”), hanem valóban odafigyel felesége valódi közlésére, akkor valami ilyesmit mondott volna: „Most hogy a gyermekek már nagyobbak, foglalkoztat a gondolat, hogy újra munkába állj, de nem vagy benne biztos, hogy ez jót tenne-e a családnak meg a gyerekeknek, mert itthon is sok a munka.”

A szeretetteljes kommunikáció másik nagy titka, hogy aktívan, értőn figyelünk arra, mit is akart üzenni a másik. Nem csak törekszünk arra, hogy megértsük a valódi üzenetet, de aktívan vissza is jelezzük a másiknak, mi az, amit megértettünk. Ezek a visszacsatolások gyakran nem maradnak meg a verbális (szóbeli) tartalmak szintjén, hanem a kommunikáció egészét próbálják visszaigazolni. Amikor a gyermek remegő hangon azt mondja: „muszáj oltást kapnom?”, akkor nem tartok kiselőadást az oltás fontosságáról, vagy arról, hogy mire felnő, már nem fog emlékezni rá, és különben is, kap egy fagyit utána, hanem egyszerűen átölelem, és azt mondom: „félsz, hogy fájni fog”.

Párkapcsolataink, házasságunk és a gyermekeinkkel való szeretetkapcsolatunk nagymértékben javítható, ha helyesen kommunikálunk, és szeretetünket nem csak érezzük irányukba, de ki tudjuk fejezni a hétköznapokban is. Így szavaink valóban olyanok lesznek, mint az aranyalma ezüsttányéron.

Végh József, pszichológus
Otthon 2009. november 12., csütörtök 19:41
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
A boldog párkapcsolat kommunikációs titkai...

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2017 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés