Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Otthon » Az igazi szépség

Az igazi szépség

Ducza Robi egy gyermekkori baleset következtében súlyos égési sérüléseket szenvedett. Édesanyja belehalt a tragédiába, ő életben maradt. Az arcán viselt mély hegek élete minden pillanatában emlékeztetik a történtekre.
Otthon 2010. december 11., szombat 20:37
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

S mégis, kedves, bájos feleséggel ajándékozta meg az élet. Robival és feleségével, Ágival Somogy megyei otthonukban beszélgetünk.

– Számos középkorú férfit és nőt ismerek, akik nem találnak párra. Ti hogyan ismerkedtetek meg egymással?
Ági: – A metrón láttam meg Robit. Egy-két évvel korábban már felfigyeltem rá a főiskolán, könnyű volt megjegyeznem őt. Érdekes módon nem azt láttam benne, hogy lehet valakinek ilyen arca, annál sokkal erősebb volt a szimpátia. Megszólítottam, és együtt utaztunk egészen Békásmegyerig, mert egy irányban laktunk.
Robi: – Végigbeszélgettük az utat.
Ági: – Nekem nagyon fontos volt, hogy ha valakivel mint férfival állok szóba, felszabadultan tudjunk beszélgetni. Robival ez már az első találkozásunkkor megvolt. Utána egy hónapig nem is találkoztunk.
Robi: – Ekkor volt a második arcplasztikai műtétem.
Ági: – Robinak az egész feje be volt kötve, ezért vicces volt, hogy nem tudtunk egymással máshogyan beszélni, mint kihangosított telefonon. Éreztük, közelebb kerültünk egymáshoz, Robi mégis felvetette, hogy ne keressük egymást ilyen gyakran, ha nincsenek komoly szándékaink az ismerkedéssel. Megegyeztünk abban, hogy mindketten szeretnénk komolyan megismerni egymást.

– Meglátni és megszeretni? Szerelem volt első látásra?

Ági: – Azért nem egészen. Ez fokozatosan alakult ki közöttünk. Robinak olyan kisugárzása volt, amit kerestem. A határozottságán keresztül azt éreztem meg, hogy erős. Láttam benne, hogy ő olyan valaki, aki nálam dominánsabb tud lenni.

– Erős, irányító alkatnak érzed magad?

Ági: – Attól függ, ki mellett állok.

– A környezeted hogyan fogadta a kapcsolatotokat? Meglepődtek?

Ági: – Hogyne, többen is. A családom nagyon megdöbbent ezen, mert ők már látták Robit a Fókuszban, ahol riportot készítettek vele. Számukra nem volt Robi teljesen idegen látvány, de féltek attól, hogy engem inkább a szánalom, a sajnálat, a megmenteni vágyás vonz hozzá. Sajnos, gyakran még a keresztények is úgy gondolkodnak, hogy ha valakinek sérülése van, attól ő sajnálatra méltó, szerencsétlen, tehetetlen ember. Szüleim izgultak, hogy milyen lesz majd találkozniuk Robival, de az első alkalom az egész családban ledöntötte ezeket a falakat. Könnyen megszerették.

– Robi, az ismerkedés nem jelentett neked problémát? Hogyan fogadtad Ágnes közeledését?

Robi: – Nem ismertem őt korábban, pedig volt egy csomó közös barátunk. Ráadásul, amikor megszólított, nem is hallottam, mit mond, mert abba a fülembe beszélt, amelyikre nem hallok. Racionálisan fogadtam a közeledését.

– Az arcsérülésed nem akadályozott meg a kapcsolatteremtésben?

Robi: – Abban a környezetben, amelyben felnőttem, és a főiskolán sem okozott ez problémát. Sőt, általában nekem kellett véget vetnem kapcsolataimnak. Aki adott egy lehetőséget, hogy megismerkedhessünk, könnyen el tudott fogadni.

– Mennyire vagy érzékeny az elutasításra?

Robi: –Ha olyan környezetben találkozom előítélettel, ahol addig elfogadást tapasztaltam, az jobban fáj, mint ha az utcán egy vadidegen ember megnéz vagy mond valamit a hátam mögött. De már nem kavar fel annyira, mint tinédzser koromban. Már ritka, hogy egy kisgyerek csúfol, ez inkább a kiskoromra volt jellemző. Az elmúlt tizenöt-húsz évben az emberek szemléletmódja változott valamelyest, kezdik jobban elfogadni a másságot.
Ági: – Félnek sokan attól, hogy majd nem tudnak mit kezdeni vele. Hogyha találkoznak Robival, esetleg nem tudnak majd megfelelően viselkedni.

– Kerültél olyan helyzetbe, hogy segítened kellett valakinek, aki hasonló sorsú volt és komolyan frusztrálta a külleme?

Robi: – Még nem volt rá lehetőségem.
Ági: – Volt több ilyen eset, de Robi nem az a típus, akiben tudatosul, ha segített valakin. Volt, akivel sokáig levelezett, hogy erőt öntsön belé. Nagy baj az is, hogy ha valaki nem tudja elfogadni önmagát egy szépséghiba miatt, de Robi részéről inkább azt érzem gyümölcsözőbb segítségnek, hogy a vele való találkozás leépíti az előítéletet azokban, akik eddig féltek a mássággal élőktől, mondjuk a mozgássérültektől.

– Megosztanál velünk egy-két esetet?

Ági: – A szüleimből teljes mértékben eltűntek az előítéletek. Számomra meglepő volt, hogy mennyire kedvesek, elfogadóak voltak a falubeliek, amikor ideköltöztünk Nágocsra.
Robi: – Az előítéletek ellenére igyekszem természetes lenni. Ha egy küszöböt átlépek és fel tudok oldódni, akkor úgy viselkedek, amilyen vagyok, amire a másikban majd megszületik egy reakció.
Ági: – A humor nagyon sokat segít.

– Hogy történt a baleset?

Robi: – A lakásunkban felrobbant az olajkályha. Még baba voltam, egy külön szobában voltam a kiságyban. Anyukám mentett ki innen. Miközben a karjában tartott egy pokrócba csavarva, az összes ruhája ráégett a testére. Utána apuval még kivitték az égő kályhát az udvarra. Ez volt az első telünk az új házban, a szüleim igyekeztek megvédeni az épületet, hogy ne menjen tönkre minden. Anyukám három hónapig élt még a baleset után, majd belehalt a sérüléseibe. Apukám lába és karja is csúnyán megégett, csak a hét éves bátyám menekült meg a lángoktól, ő kiabált segítségért.

– Mire emlékszel a történtekből?

Robi: – Semmire. Az első képeim a kórházi időszakból valók, én úgy három-négy éves lehetek. Elég sokáig voltam kórházban. Másfél éves koromtól négy éves koromig szinte egymást érték a műtétek. Amikor hazakerültem, nem tudtam átlépni a küszöböt, mert a kórházban tanultam meg járni, ott pedig nem volt küszöb.

– Nem volt melletted apukád sem, gondolom a testvéredre kellett vigyáznia.

Robi: – Nem, ő is sokig kórházban volt. A nagymamánk költözött oda hozzánk, ő nevelt bennünket. Azt mondják, az anyahiány úgy jelentkezett nálam, hogy folyton a nővérek után járkáltam a folyosón.

– Mi segített önmagad elfogadásában?

Robi: – Kamaszkorban nem tudtam elfogadni magam. Az a korszak nagyon kemény volt számomra, mondhatni a túlélésről szólt. Rendszeresen kicsapongásokba menekültem a gátlásaim oldása végett. A főiskola első évére már észhez kellett térnem, el kellett döntenem, mit akarok. Felismertem, hogy ez így nem maradhat, mert ha tönkreteszem magam, nem leszek képes leélni az életem, ezért is kezdtük el a műtéteket. A Friderikusz-show hozott össze egy plasztikai sebésszel. Akkor tájt kezdtem elfogadni magam, amikor kikerültem a főiskoláról. Beletörődtem, hogy nem lehet meg nem történtté tenni a dolgokat, és akárhány műtétet bevállalhatok, nem lesz tökéletes az arcom. Az elfogadás egyfajta magabiztosságot adott.

Az interjú teljes szövege elolvasható a Nyitott Szemmel magazin november-decemberi számában.

Otthon 2010. december 11., szombat 20:37
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Az igazi szépség

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés