Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Otthon » Édes otthon

Édes otthon

Interjú egy sokgyermekes családdal

Nem szeretik az egészségtelen dolgokat, kenyeret sütnek, segítenek a ház körül; még csak nem is tévéznek, zenélnek és olvasgatnak, este nyolckor ágyba bújnak – léteznek ilyen gyerekek? – kérdezheti az olvasó. Igen, méghozzá Ráckevén. A sikeres nevelés titkairól kérdezzük a szülőket, Katit és Sanyit, gyönyörű otthonukban, gyermekeik körében.
Otthon 2011. július 06., szerda 00:00
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

− Úgy hallottuk, az iskolában elcseréltétek a télapó csokitokat gyümölcsre. Ti nem szeretetitek a csokoládét?
Ádám: − Anyáék elmondták, miből és hogyan, milyen körülmények között készítik. Azóta nem esszük meg a csokit.
Peti: − Nekem azért nehezebb volt leszoknom róla, de én is megértettem. Az iskolában azért cseréltük el a télapó csokinkat gyümölcsre, hogy anyáékat karácsonykor meglephessük vele. Ők sem szeretik az édességeket, még a rágókat és a gumicukrokat is lecseréltük földimogyoróra.
− Ti, szülők, nem szoktátok csokival megajándékozni a gyermekeiteket?
Sanyi: − Egyáltalán nem. Azt gondolom, úttörőnek számítunk ezen a téren. Fokozatosan kerültek ki az étrendünkből az egészségtelen dolgok. Eleinte még hoztak a rokonok édességet a gyerekeknek, de kértük, hogy inkább egészséges finomságokat hozzanak nekik, így leszoktak róla. Mi egyébként olyan családból származunk, ahol mindig volt bőségesen édesség az asztalon, de most már a nagyszülők is alkalmazkodnak az elveinkhez.
− Könnyen elfogadták a gyerekek a reformot?
Kati: − Evelin egyszer hazajött az iskolából, és azt mondja: „Anya, annyira nehéz volt megállni, hogy ne egyem meg.” Tudom, nem könnyű nekik, ezért próbálok más dolgokkal a kedvükben járni. Nem szeretném, hogy ez később visszaüssön, s hogy majd felnőve, minden káros dolgot magukba tömjenek azért, mert most nem kaphatták meg. Igyekszem olyan ételt készíteni nekik, amit szeretnek, de egészséges. Fontos, hogy ne csak megvonjunk tőlük dolgokat, hanem nyújtsunk számukra valami pluszt, hogy később ne mondhassák, nekik rosszabb. Éppen ma volt a Sanyika és Ádám születésnapja, erdei tortával köszöntöttük őket. Lehet egészséges finomságokat is készíteni.
Evelin: − Még fagyit is tud anya készíteni egészséges gyümölcsökből.
− Az egészséges életmódra nevelésen kívül mire helyeztek még nagyobb hangsúlyt a gyermeknevelésben?
Sanyi: − Igyekeztünk pici korukban megalapozni a szülői tekintélyt, hogy az adott szó valóban adott szó legyen. Felállítottunk néhány elvszerű és masszív korlátot, például számunkra alapvető, hogy a szófogadás meglegyen. Természetesen fontos, hogy ez szeretettel párosuljon. Én is Katitól tanultam és tanulom folyamatosan, nem ilyen voltam. Eddig beigazolódott, hogy ha ezekben következetesek vagyunk, nem lesz gond utána. Bibliai elvek mentén szeretnénk a gyerekeket nevelni. Például számunkra az is egy fontos elv, hogy ha mi Katival valamiben nem értünk egyet, azt nem visszük a gyerekek elé, mert ez is a szülők tekintélyét rombolná. Számunkra nagyon fontos, hogy összetartó legyen a család, és reggel együtt induljon a nap, legyen közös áhítatunk és az esti lefekvés előtt is egy jót beszélgessünk. A nyugodt légkörhöz hozzátartozik a kipihentség, ezért este időben, úgy nyolc órakor le kell a gyerekeknek feküdniük.
− Hogyan lehet ezt megvalósítani?
Kati: − Nyáron egy kicsit nehezebb, de év közben sikerül. Hoztunk egy érdekes szabályt.
Evelin: − Aki lefekszik nyolckor, beírhat a táblán magának száz forintot, amit a hónap végén megkap.
Kati: − Van egy negyedóra türelmi idő, de aki negyed kilenc után fekszik le, annak vissza kell fizetnie ötszáz forintot. Aki nyolc és negyed kilenc között fekszik le, az nem kap pénzt, de megvonás sincs.
− Mit tartalmaz még a táblátok?
Evelin: − Édesanya mindennap ír ki mindenkinek feladatot, és ha megcsináljuk, kapunk egy mosolygós fejet. Ha nem, akkor szomorút. Akinek a mosolygós fejből van több a hónap végén, az könyvet kap ajándékba.
− Milyen feladatokat kell teljesíteniük a gyerekeknek?
Kati: − Lehetőleg olyanokat kapnak, amit nem nehéz teljesíteni és sikerélményt ad: rendrakás, takarítás, de olyan is szerepel a listán, amit amúgy is teljesíteniük kell, például elmenni szolfézsra, elolvasni a kötelező olvasmányt. Különösen kertészkedni szeretnek.
Evelin: − Mi is csinálhattunk magunknak kertet: dinnyét ültettünk bele, hagymát dugtunk, répát, borsót vetettünk. A tulipánunk már ki is kelt.
Sanyi: − Tudatosan tesszük ezt. Nagyon jól leköti az energiájukat a testi munka. Ez is egy tanító eszköz. Nem csak elültetniük, de gondozniuk is kell a növényeket. A fűnyírást is a fiúk végzik.
Általában minden napra jut kötelesség és pihenés is, ez alól a nyár sem kivétel. A gyerekek feladata a kutyák etetése, a szobájukban a rendrakás, segítenek behozni a tűzifát, begyújtanak, a hamut kiviszik…
Kati: − Ez azért nem megy mindig zökkenőmentesen, ösztönözni kell őket folyamatosan. Sanyi: − Hogyha mindenki kiveszi a részét a munkából, könnyebb az anyának is, ezáltal neki is jut ideje rájuk.
Peti: − Kenyeret is szoktunk sütni, amit az iskolában és ismerősöknek árulunk. Úgy kezdődött, hogy zsebpénzt szerettünk volna, ezért anyáék ajánlották, hogy készítsünk csírákat és barna kenyeret.
Kati: − A gyerekek általában gyümölcsöt vagy házi sütésű barna kenyérből csomagolt szendvicset vittek tízóraira, amire felfigyeltek a társaik. Kérték a szüleiket, hogy nekik is olyat csomagoljanak, amilyet az Ádám hoz, ezért a gyerekek vittek nekik ajándékba az általuk sütött kenyérből. Majd a szülők megkértek, hogy süssünk nekik is. Peti és Ádám összekeverik a lisztet, Evelin reggel bekészíti a kenyérsütőkbe, napközben megkel, s mire megyek a gyerekekért, viszem magammal a friss, meleg kenyeret.
− Ez szinte két szakma: pék és kereskedő.
Sanyi: − Visszakanyarodva a nevelési elvekhez, fontos számunkra, hogy megnyerjük őket egy-egy dolognak. Nem csak az a lényeg, hogy megtegyék, amit kérünk, hanem hogy értsék is, miért jó, ha megteszik. Beavatjuk őket a döntéseink hátterébe, és igyekszünk úgy nevelni őket, hogy felülről lássanak rá a dolgokra.
Fontos, hogy ismerjék a dolgok hátterét, és akkor megértik, mi miért van. A legkomolyabb, felnőttes témát is el lehet mondani nekik, minek mi a következménye, mi a kiváltója…
− Úgy tudom, mindegyik gyermeketeket egy évvel később engedtétek iskolába. Miért tartottátok fontosnak, hogy késleltessétek az iskolakezdést?
Sanyi: − A szülőknek törvény adta lehetőségük, hogy hétéves korig visszatartsák a gyermeküket. Amikor egy gyerek elkezdi az iskolát, hirtelen vége szakad a felhőtlen gyerekkornak, mert a tanulás túlterheli a gyerekeket. Mi fontosnak tartottuk, hogy minél érettebben, fejlettebben, erősebb idegrendszerrel kezdjenek neki a felnőtt korukig tartó tanulásnak. Hadd legyenek még egy évig az anyjuk mellett, hadd fejlődjenek még testileg és szellemileg. Addig is tanulják itthon az élet dolgait. Döbbenet, milyen magas követelményrendszer van az iskolákban. Kíváncsi lennék, hány szülő ért egyet azzal a vesszőfutással, ami a magyar oktatásban megy. Ha egy gyerek már nagyobb, akkor a külső hatásokkal szemben is ellenállóbb. Könnyebben végrehajtja ugyanazt a gyakorlatot. Azzal, hogy egy évet nyertek, minden egyes akadályt könnyebben vesznek majd, magyarán, az életüket könnyítjük meg ezzel.
Kati: − Az első gyereknél az óvó nénik nagyon ellenezték, hogy visszatartottuk még egy évig, mert ő volt a legiskolaérettebb a csoportjában. Nagyon sokszor mondták, hogy meg fogom bánni, de egyáltalán nem így lett. A többi gyerkőcnél, megismerve az elveinket, már nem is volt kérdés, nagyon együttműködőek voltak. Eleinte nagy küzdelmeket vívtunk a környezetünkkel, de azóta sokan követik a példánkat.
Sanyi: − A táplálkozás terén is megvívtuk a magunk harcait a védőnővel. Folyton vért vetetett a gyerekektől, mert nem ettek húst. Később, amikor az ő nagyobbik lánya is vegetáriánus lett, maga küldte hozzánk a gyerekét, hogy tanácsoljam őt.
Kati: − Mivel jól tanulnak, mindenütt sokkal jobban elfogadják az elveinket. Az iskolában soha nincs gondjuk a tanároknak a magatartásukkal, sőt segítenek nekik a nevelésben, csitítják a többi gyerkőcöt.
Kati, te mióta vagy itthon a gyerekekkel?
Kati: − Most már tizenhárom éve. Nagy kiváltságnak tartom, hogy itthon lehetek, mert szerintem a gyerekek életében ezek a legfontosabb évek. Nem vagyok az a típus, aki megőrül a négy fal között. Nem mondom, jó érzés, amikor a gyerekek elmennek egy hétre a mamiékhoz, akkor egy kicsit regenerálódunk, de alapvetően szeretek itthon lenni velük.
Mivel tudjátok még a zavaró, külső hatásokat kizárni az életetekből? Mert ugye az iskolai hatás nem befolyásolható.
Sanyi: − Fontos, hogy nagyon jól válasszuk meg az iskolát. Mi is vívódtunk, hogy magántanulók legyenek-e a gyerekek, mert sok dolog aggasztott bennünket, féltettük őket a hatásoktól, ami érheti őket. Négy gyerkőcünk van, ezért Kati nem merte bevállalni. Én meg vagy tudok neki segíteni vagy nem. Találtunk a szomszéd faluban egy kis sváb iskolát. Precíz tanárok tanítanak itt, minden évfolyamból egy osztály van, tehát egy kis zárt közösség, ahol kevesen vannak. Végül beigazolódott, hogy nem a többiek voltak a mieinkre rossz befolyással, inkább ők befolyásolták jó irányba a többieket. Felnéznek rájuk. Azt mondja az egyik kisfiú: szeretne olyan jó tanuló lenni, mint az Ádám.
Ádám: − Kérdezték, én egész nap tanulok? Mondtam, nem, csak nincsen tévénk, ezért én egyszerre megtanulok mindent folyamatosan, nem sok részletben, utána játszom és nem stresszelek amiatt, hogy még mindig van tanulnivalóm.
− Miért döntöttetek úgy, hogy egyáltalán ne legyen tévétek?
Sanyi: − Hát nem jó ez a csend és nyugalom? Már öt éve nincs tévénk, és azelőtt is nagyon megválogattuk, mit nézünk meg, mert minden visszahat ránk. Internetünk van, de azt a gyerekek alig használják. Nem tartjuk jónak a tévézést. Később felvetődött bennünk, hogy ha nem használjuk a tévét, akkor ne is legyen. Ha bármit meg akarsz nézni, a számítógépen keresztül visszanézheted vagy informálódhatsz. Szerintünk a tévé annyira rossz, hogy nincs is rá szükség. Akkor meg miért legyen?
Evelin: − És a szemnek is káros.
Sanyi: − A gyerekek megtanulták lekötni magukat. Mi szerencsére kertes házban lakunk, így sokat vannak kint a gyerekek. Most például házat építenek. Istállót akartak, hogy állatot nevelhessenek. Emellett igyekszünk lekötni őket, például sokat túrázunk, biciklizünk, és itthon is szeretnek lenni. A feleségemnek különös érzéke van ahhoz, hogy meleg otthont varázsoljon. Kati a gyerekekkel sokat kézműveskedik.
Evelin: − Gyurmázunk, gipsz- és szalvétaképeket, gobelinezünk, üvegfestékezünk, gyöngyöt fűzünk... Nagyon sok mindent csinálunk.
Kati: − Azért a nap koronája az este. A gyerekek ujjongva várják, amikor körbe ülünk és kiértékeljük a napot. Megbeszéljük, mi volt az adott napon jó és mi volt rossz. Tartunk egy kis áhítatot, zenélünk, énekelünk, társasozunk.
− Mindenki játszik hangszeren?
Kati: − Csak a gyerekek. Evelin fuvolázik, Péter gitározik, Ádám zongorázik, de énekelni mindenki nagyon szeret. Mondhatni, van egy kis családi kórusunk. Nagyon fontosnak tartom a zenei nevelést, mert a lelki beállítódásuk egészen más lesz: a gondolkodásukat is kifejezetten jó irányba tereli.
− Mit szeretnétek még jobban csinálni a gyermeknevelésben?
Sanyi: − A világ sodrásával, az időbeosztással és a túlterheltséggel mi is küzdünk. Én sokszor nem tudok annyit a gyerekekkel lenni, amennyit szeretnék. Lehet, hogy egy kívülálló azt mondaná, ez elég, mi még mindig úgy érezzük, hogy sokkal többet kellene beszélgetnünk a gyerekekkel és egymással is. Egy másik vágyunk az anyagiakkal kapcsolatos. Eddig nem kellett szűkölködnünk semmiben sem, de szeretnénk úgy nevelni őket, hogy ha ez bármikor megváltozna, legyenek képesek lemondani. Legyenek megértőek és tudjanak önzetlenül adni egymásnak, erre tudatosan szeretnénk őket készíteni.
Kati: − Én is a kapcsolataink mélyítésére helyezném a hangsúlyt. Ha valakinek van valami problémája a családban, akkor bátran elmondhassuk egymásnak. Fontos, hogy a gyerekek is beleszólhassanak a család dolgaiba, és mindig megoszthassák velünk, amit gondolnak. Hogyha például feszült vagyok, nekem is nyugodtan szólhatnak, hogy „anya, most nem jó ez az irány, engem is feszültté teszel ezzel”, mert én is ez által tudok változni.
Sanyi: − Ha vannak is konfliktusok, fontos hogy nyugodtan kiértékeljük, megbeszéljük, imádkozzunk a történtekért, időt szánva mindenre. Ez jó példa lehet előttük. Ne érezzék úgy, hogy elnagyoljuk a problémájukat. Hadd érezhessék inkább azt, hogy igazságosan kiértékeljük. Megéri, mert aztán könnyebb lesz.

Simon Eszter

A teljes interjú elolvasható magazinunk 14. számában

Otthon 2011. július 06., szerda 00:00
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Édes otthon

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2017 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés