Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Tallózó » Aotearoa - a Hosszú fehér felhő szigete

Aotearoa - a Hosszú fehér felhő szigete

Aotearoa. Így nevezték el Új-Zélandot a maorik, amikor i. e. 800 körül kenuikkal közeledve először látták meg a szigetet. A mai modern ember csomagjaival a vámvizsgálathoz közeledve talán nem ezekkel a szavakkal illetné az országot.
Tallózó 2010. május 12., szerda 10:22
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

Annyi szépet és jót lehet olvasni Új-Zélandról, annyi gyönyörűséges fénykép található az országról az interneten, de senki nem beszél arról, hogy mik várnak az országba való belépés előtt. Ma már tudom, nem szabad behozni ennivalót, és a cipők talpának tisztának kell lenni. Ezek a fő szabályok. Hogy miért? A választ később tudtam meg én is.

A világ öt földrésze egy országban

Új-Zéland három nagyobb és több ezer apró szigetből áll. Az ország területe háromszor nagyobb, mint Magyarországé, de csak 4 millió ember lakja. Az északi szigeten található az ország legnagyobb városa, Auckland, valamint a főváros, Wellington is. Sok helyen olvastam, hogy megtalálható itt a világ öt földrésze. Úgy gondoltam, költői túlzással éltek ennek írói, de az ország körbeutazása során hamar rájöttem, minden jelző helytálló: Új-Zéland az a hely, ahol délelőtt szörfözhet az ember, délután síelhet. Van itt esőerdő, fjordvidék, vannak gleccserek és homokos tengerpartok, sivatag és zöldellő dombvidék, vulkánok, gejzírek. Igazából nehéz leírni a tájat, annak vadságát, kietlenségét, a hatalmas tereket, amelyek mellett az ember apró porszemnek érzi magát. A legszebb kirándulóhelynek a Tongariro Nemzeti Parkban található Tongariro Crossing kiránduló-útvonalat tartják, amely három vulkán, a Tongariro, a Ngauruhoe és a Ruapehu között halad végig. Ez a nemzeti park két kategóriában is a világörökség része. Az első érthetően: a természeti adottságai miatt, a másik pedig kulturális értéke miatt. Ez az egyetlen hely a világon, ahol nem emberi építmény kapta ezt a címet. Ez a terület évszázadok óta a maori kultúra misztikus helye. Az Északi-szigeten nemcsak aktív vulkánok vannak, hanem a már kialudt vulkánok helyén vulkáni utóműködés, amelynek következtében rengeteg gejzír, gázforrás és kénes kiválás gazdagítja a tájat.

Ha valaki a buja erdőseget kedveli, Új-Zéland nyugati partja tökéletes célpont. Ezen a vidéken tízszer több eső esik egy év alatt, mint Magyarországon. Ennek köszönhetően hatalmas mérsékelt övi esőerdők alakultak ki. Azok a páfrányok, amelyeket Európában a szobában próbálunk nevelni, és úgy gondoljuk, szépen néznek ki, csak agonizálnak: az esőerdőkben minden zsenge zöld színű, a fák törzsét vastagon fedi a moha, liánok lógnak mindenhonnan, patakcsobogás és hangos madárcsicsergés tölti be a teret.

Az ember és a természet

Egy szervezett kirándulás alkalmával tudtam meg a legtöbbet az új-zélandi esőerdőkről, az állatvilágról, és ezzel együtt fény derült a kellemetlen vámvizsgálati élményeim miértjére is. Az országban található növény- és állatfajok jelentős része sehol máshol nem található meg a világon. Mivel – az ország adottságai miatt – a populáció nagyon zárt, így a természetes védelem is csak a helyi viszonyokra korlátozódik. Hatalmas erdőségek pusztultak már ki a turisták bakancsai által behordott baktériumok, gombák es egyéb vírusok miatt, ami ellen máshol volt természetes védelem. Meghallgathatjuk a helyiektől, milyen következményei vannak, ha az ember egyszer belenyúl a természet rendjébe. A szigeten nem éltek emlősállatok az ember megjelenéséig, csak madarak és gyíkok. Az egyik gyíkfajtájuk egyébként egy 40 cm hosszú dinoszaurusz.

A múlt század embere nem is sejtette, mennyire érzékeny ez a világ a változásra. Az annak idején betelepülők ugyanis szerettek vadászni, ezért szarvasokat, őzeket, vaddisznókat és nyulakat telepítettek be. A posszum Ausztráliából került ide. Ott a kihalás fenyegeti és védett, itt lehetetlenség kiirtani. Mivel egyiknek sem volt természetes ellensége, hihetetlen mód elszaporodtak. Táplálkozási szokásaik felborították az ökoszisztémát, ezzel erdők pusztultak ki. Megoldásként menyéteket hoztak, arra számítva, hogy megtizedelik a nyúlállományt. Viszont a menyét, ahelyett, hogy a nyulat kergette volna, levadászta a röpképtelen madarakat, amelyek ráadásul nem is riadtak el tőle, mivel sosem kellet félniük, hogy valami vadászik rájuk.

Ezenkívül az egyébkent repülni tudó madarak jelentős része a földre fészkelt, és vagy tojásaik, vagy fiókáik estek áldozatul a rókáknak. A menyétek tevékenységének köszönhetően kipusztult (több más madárfajjal egyetemben) a kivi madár az Északi- és Déli-szigetről. Ma már csak a Stewart Island-on élnek természetes körülmények között, az ország többi részében csak madárházakban, vagy kerítéssel elkerített speciális rezervátumokban. Az őzek és a szarvasok ellen már nem kísérleteztek, kevés ideig irtották is az állatokat. A ma élők tanultak elődeik hibáiból. Gondos gazdái lettek az országnak, és mindent megtesznek azért, hogy visszaállítsák az eredeti állapotokat.

A „zöld áram” szigete

Az új-zélandiak nagy hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre is. Habár az országnak mintegy ezer évre elegendő barnakőszene van, egyáltalán nem használjak fel. A Déli-szigeten vízi erőműveket építettek és azzal termelik az áramot, amely teljesen kielégíti a lakossági fogyasztást a szigeten, és az Északi-szigetre is vezetnek át áramot. A legnagyobb vízi erőmű egyébként ritkaságnak számit, mivel a felszín alatt működik. Természetesen a nyugati part esőerdejében található, átfúrtak egy hegyet, és egy tóból a tengerbe engedik a vizet. Körülbelül 300 méteres esése van, állandó a vízutánpótlás, és óriási energiát termelnek vele. Csak ez az egy erőmű Új-Zéland 40 százalékát látja el árammal.

Az Északi-szigeten a gejzírekre építettek geotermikus erőműveket, a szélparkokat pedig pár éve kezdték el telepíteni. Egy kis, fosszilis nyersanyaggal működő erőművet leszámítva, egész Új-Zéland „zöld” áramot fogyaszt. A helyzet mégis igazságtalan: az ország szinte korát megelőzve ügyel a károsanyag-kibocsátásra, de az ózonréteg pont Ausztrália és Új-Zéland felett a legvékonyabb.
A világtól való távolság igen sok nehézséget is tud okozni. A központi fűtés technikája még nem érte el az országot, a hőszigetelést is csak mostanában kezdik felfedezni. Sokszor a házak minősége megegyezik egy magyarországi nyaraló minőségével. Viszont az emberek itt úgy megszokták a hideget, hogy alig öltöznek fel. A fiatalok nyáron sokszor mezítláb járnak az utcán, és télen is csak egy papucsot vesznek fel rövidnadrággal és egy kabáttal. Bár a tél enyhébb, mint Magyarországon, viszont sokszor 4-5 fok van mindössze, és a nyár is hűvös.

A világ végén és azon is túl

Az emberek hihetetlen közvetlenek. Az egész ország egy nagy falu érzését kelti bennem. Érezhető, hogy ez a hely a világ vége. Nem egyszer voltam már fültanúja néhány mondatos beszélgetésnek két idegen ember között. Mindenki segítőkész, legyen bárhol, utcán, üzletben, bankban. Sőt a bürokrácia is egyszerűbb, gyorsabb, és mégis, tökéletesen működik. Nem kell attól tartani, hogy valaki goromba lesz velünk, ha valamit nem értünk, vagy ha nem tudunk valamit, szívesen állnak meg segíteni. Ha valakivel összeakad a tekintetem az utcán, nem kapja el idegesen a fejét, hanem rám mosolyog. Ennyi mosolygós embert máshol nem látni. Az utcán cirkáló rendőrnek nincs fegyvere, mert nincs szükség rá. Persze a rendőrségnek van külön fegyveres ereje, amit speciális helyzetekben vetnek be. Az emberek nyugodtan vezetnek. Az új-zélandi munkamorálra jellemző, hogy mindenki nagyon lassan dolgozik, nincs munkahelyi stressz, durváskodó kolléga vagy főnök. Viszonylag kevés a szabadság, viszont törvény ír elő egy háromhetes fizetett karácsonyi szünetet, amikor az egész ország leáll, és elmegy nyaralni, vagy azt az egy hetet, amely augusztusban van, és az iskolai szünetekkel van egy időben. A munkahelyeken rengeteget viccelődnek, bolondoznak az emberek, és gyakoriak a közös programok munka után vagy hétvégenként.

Kivinek nevezik a nem maori, új-zélandi születésű helyi lakost. A kiviknek sajátos angol dialektusuk van, amely sokszor olyan szavakat vagy kifejezéseket tartalmaz, amit más, angol anyanyelvű országban nem használnak. A kiejtésük is egész különböző, így sokszor komoly nyelvproblémája lehet az egyébként angolul jól beszélő embernek is. A kivi életérzés egyik igen fontos eleme a rögbi. A nemzeti válogatott az All Blacks nevet viseli. Ha a csapat játszik, az fölötte áll mindennek. A himnusz után előadják a hakát, amely egy maori szokás volt a harc előtt, hogy megfélemlítsék az ellenséget. Amikor három éve nem nyerték meg a világbajnokságot, a reggeli rádió- és televízió-műsorokban pszichiáterek beszéltek arról, hogyan lehet feldolgozni ezt a traumát. Aznap, amikor új miniszterelnököt iktattak be, az All Blacks egy barátságos meccsen majdnem kikapott Írország ellen, és ez volt a vezérhír a híradóban, csak ezek után egy pár perces hír szólt arról, hogy most már hivatalosan is John Key a miniszterelnök.

A teljes cikk elolvasható a magazin március-áprilisi számában.

Lukács Adrienn, geológus
Tallózó 2010. május 12., szerda 10:22
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Aotearoa - a Hosszú fehér felhő szigete

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés