Kozmosz a testünkben?

Talán csak a szédítő számok hallatán állunk meg egy pillanatra az emberi testben rejlő egyik csoda, a valóságos mikrokozmoszt rejtő érrendszer előtt. Titokzatosságának oka nemcsak gigászi méretében keresendő, hanem az élet feltételeinek hordozásában is. Az ereinkben mozgásba lendülő vér jelenti egy új élet kezdetét, s pulzálásának megszűnte a végét. Ereink szállítják szédületes gyorsasággal és pontossággal minden egyes sejtünk számára a nélkülözhetetlen oxigént és tápanyagot, és pár másodperc múlva már össze is gyűjtik mindazt, ami elhasználódott, ami már nem jó. Az érrendszer teljes hossza elérheti akár a százezer kilométert is, ami az egyenlítő hosszúságának két és félszerese. Hogyan lehetséges ez? Gondoljunk bele: a vörösvértestek által szállított oxigénnek egészen a szöveteket felépítő sejtek szintjéig kell jutnia. A szívből kilépő, mintegy ujjnyi vastag ereknek szinte mikroszkopikus átmérőjűvé kell oszlódniuk ahhoz, hogy funkciójukat betölthessék. Ahhoz, hogy ilyen kicsi egységekhez el juthasson a vér, nagyon pici vérerekre, a kapilláris erekre van szükség.