Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Visszakapott szabadság » A szavak hatalma:

A szavak hatalma:

Halálos fegyver vagy gyógyító orvosság?

Sokkal nagyobb hatalma van szavainknak, mint gondolnánk. Nem túlzás azt állítani, hogy ölhetünk és életet is adhatunk velük. Bölcs Salamon kb. háromezer évvel ezelőtt már megfogalmazta ezt, s e gondolat mit sem veszített igazságtartalmából azóta: „Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van.” (Péld 18,21/a) De min múlik, hogyan használjuk? Mitől válik egyesek nyelve halálos fegyverré, míg mások beszéde gyógyírré?
Visszakapott szabadság 2019. június 09., vasárnap 22:14
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Címkék
Hasonló cikkek

 „Szevasz, ortó!” Jól emlékszem egy hideg, szürke novemberi napra, amikor egy félvállról odavetett „köszönés” szinte tőrként hatolt a szívembe. Épp

a könyvesboltba tartottam, amikor felfigyeltem két ismerősömre. Nem voltunk barátok, de nem voltunk rosszban sem. Amolyan távoli haveroknak mondanám őket. Mikor közel értünk egymáshoz, egyikük megelőzött a köszönéssel: „Szevasz, ortó!” (Az ortó egy szleng kifejezés, jelentése: ortopéd) Abban a pillanatban valami iszonyú fájdalmat éreztem. Nem csak lelkit, fizikait is. Értetlenül néztem rá, majd zavartan viszonoztam a köszönést. Nehéz szívvel folytattam utamat, mint aki elfelejtette honnan jött, és hová megy. Azt hiszem ez volt az utolsó lökés amúgy is ingatag önbecsülésemnek a szakadék felé. Elhittem neki, hogy az vagyok, és még legalább tíz évig így is tekintettem magamra. Akkor még nem ismertem bölcs Salamon mondásait, most már tudom, hogy igazak: „Van olyan, aki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz, de a bölcseknek nyelve orvosság.” (Péld 12,17)
„Tüzes nyilak” Nem csak káromkodással bántalmazhatunk másokat. Maró lehet a gúny, az irónia, és szívbe markoló fájdalmat okozhatunk testbeszédünkkel, hanghordozásunkkal is. Akarva vagy akaratlanul, szinte fizikai fájdalmat okozhatunk szavainkkal. Nemcsak azért veszélyes a verbális bántalmazás, mert a szavaknak van hatalmuk negatívan befolyásolni az önértékelésünket, hanem azért is, mert kevesen veszik komolyan szavaik jelentőségét. Pedig talán ez a leggyakoribb az összes bántalmazás közül. Gondoljunk vissza csak az elmúlt hetünkre. Feltételezem, hogy nem vertünk meg senkit. De vajon mindig szeretettel szóltunk? Hány embert bántottunk meg indulatos beszédünkkel? Megrendítően írja le Pilinszky János a sértegetés hatását: „Megbántottak! Hihetetlen a sértés, és hihetetlen a sértegető arca. Mintha nagyítóüveg mögül sértegetne: akár egy természeti katasztrófa, akkorára nőnek vonásai. Úgy is bámulok rá: elképedve és megsemmisülve, s már nem is értem, amit mond, csak a szavai mögött tomboló indulatot látom, szemeinek viharát, vonásainak hegyomlását. Eszembe se jut, hogy védekezzem. Gyermekkoromban se verekedtem senkivel, olyan hihetetlennek tűnt, hogy valaki rám veti magát, földre veri a sapkámat. Szemei, mint a viharos tó tükre, mikor szél és eső mossa el a víz határát. Mit is remélhetnék ekkora indulattól? S szívem mélyén már nem is azt kérdem szorongva, hogy mit is akarhat tőlem. Sokkal inkább azt, hogy ugyan mit is akarhat velem ez az elemi harag? Tudja-e vajon, kit bánt? Hogy mennyi valódi baj és bánat nyomaszt amúgy is? S ő maga életének milyen távoli, titkos sérelmeiért kíván most boszszút állni rajtam, aki nem támadok, és aki nem védekezem? Arcát egész nap nem tudom elfelejteni. Jövök-megyek az utcán, egy ismerőssel beszélgetek a zsúfolt villamoson; indulata szüntelen parázsként égeti mellemet. El akarom felejteni, szabadulni akarok tőle, de bántása
elkísér mindenhová. Hiába próbálok dolgozni, hiába igyekszem elmerülni egy most megjelent verskötetbe, haragja átsüt a híradó képein, átég a figyelmetlenül olvasott verssorokon.” (Pilinszky János: Szög és olaj, Vigilia, Bp., 1982, 15. o.)
Most persze gondolhatjuk azt, hogy azért mi nem szoktunk durván megbántani másokat. Ez még igaz is lehet, de vajon nem bántjuk meg egymást számtalanszor úgy, hogy észre sem vesszük? Egy kis hangszín- vagy hangerőváltozás, egy-két félreérthető gesztikuláció…
 
 
Visszakapott szabadság 2019. június 09., vasárnap 22:14
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
október
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
A szavak hatalma:

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés