Amidőn az ember a világ, a lét titkait fürkészve beleütközik a végső kérdésekbe, s azokra választ keresvén bölcselkedni kezd, könnyen megeshetik, hogy a való tények helyett tulajdon agytekervényei útvesztőjébe gabalyodik, s ott elbolyongva mind távolabbra vetődik a lényegtől. De persze: mi a valóság? Mik a tények? S legfőképp: mi a lényeg? Lám csak: milyen hamar – szinte automatikusan – bebizonyosodik az első mondat érvényes volta.

Egy kedves barátomtól hallottam először Paul Young Viskó c. könyvéről. Lelkesedett érte, noha hozzátette, hogy csak a jó dolgokat nézzem benne, van, amit nem kell figyelembe venni.

Manapság kevés boldog embert látunk. Ha vannak is, sokszor nem vesszük őket észre. Talán túl csendesek vagy visszahúzódók: boldogságuk jelei nem harsányak, nem látványosak, inkább rejtőzködő, külső szem számára alig látható.