Nyitott Szemmel Online - Legjobb védekezés a gondolkodás

Hogyan viszonyulj önimádó társadhoz?

A narcisztikus személyiségzavaros férfiakra és nőkre egyaránt igaz lehet, hogy vonzóak, karizmatikusak, el tudják bűvölni a környezetüket. Jó érzés lehet elsőre olyasvalakivel randizni, aki maga a megtestesült álom. Azonban igen hamar kiderülhet, hogy az ilyen ember rendkívül érzéketlen, az empátiát nem ismeri, és saját magán vagy éppen az általa elérendő célon kívül másra nem igazán tud figyelni. Kizárólag önmagával foglalkozik, és ez megnyilvánulhat abban is, ahogyan párjával kommunikál, vagy ahogy baráti-rokoni társaságban viselkedik.

68. lapszámunk margójára

Az idén Csontváry-életműkiállítást rendezett a Szépművészeti Múzeum. Akik nem hagyták ki e rendkívüli tárlatot, páratlan művészeti élményben lehetett részük. Ám monumentális és lenyűgöző alkotásain túl érdemes rácsodálkoznunk a festő több mint száz évvel ezelőtt papírra vetett - sajnálatosan ma is aktuális - gondolataira is.

„...reng alattunk a föld..., de Isten szeretetére nem gondolunk. Alkohol, dohányfüstbe fullad itt is minden, csatázunk, harcolunk, vitatkozunk a napi megélhetésen, Isten-adta mindennapi kenyéren. Sokat utaztam, sokat átéltem és láttam, de ilyen pusztulással soha nem álmodtam. Emberek, hová süllyedtünk - mi lett ebből a modern kultúrából?" Csontváry további elmélkedéseiből jelen számunkban egy nagyobb csokorral szeretnénk átnyújtani kedves olvasóinknak.

Tovább olvasom

A fenntartható fejlődés mítosza

A folyamatban lévő fenntartható technológiaváltás valójában nem fenntartható, mert nincs meg a nyersanyagfedezete. Így ahelyett, hogy segítene, gyorsítja a rendszer összeomlását. Az elektromos autó, a nap- és szélerőmű zsákutca, akár a bioetanol. Ráadásul végképp kifogynak az élelmiszerkészleteink, miközben a klímaváltozás már nem megállítható. Gelencsér András vegyész-légkörkutató, a Pannon Egyetem rektora szerint még mindig mítoszokkal és politikai lózungokkal áltatjuk magunkat, miközben a valóság az,hogy elkéstünk: a civilizációnk a túlfogyasztás miatt elkerülhetetlenül összeomlik néhány évtizeden belül.

Egy ország, ahol nem kell félni!

Egy éve másról sem szólnak a hírek, mint hogy koronavírusban hányan fertőződtek meg, hányan gyógyultak meg belőle, s hogy melyik országban hány áldozatot szedett már a járvány. A számok egyre elkeserítő bbek. De arról is egyre gyakrabban hallani, hogy sokaknak már nemcsak a vírus okoz (halálos) betegséget, hanem az attól való félelem, a Covid-fóbia is. Mit kezdhetünk a félelmeinkkel, lehetséges-e, hogy ne kárunkra, hanem javunkra váljon? Létezik olyan ország, ahol nem kell félni semmitől?

> Tűt találtunk a szénakazalban <

Dr. Oláh Zoltán tizenhat évet élt Amerikában, elsősorban a rák és a sejtszintű intelligencia kutatásában vett részt. A kétezres évek elejére a kutatók előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy a gyógyszeriparban a kémikusok szerepét a biológusok veszik át, mert biológiai kérdésekre célzott biológiai megoldásokat érdemes adni az egész szervezetben eloszló, számos mellékhatással járó vegyületek helyett. A jövő a betegséget okozó célfehérjék személyre szabott kezelése. Interjúnkban a génterápiás eljárások kiterjesztéséről, valamint az Alzheimer- és Parkinson-kór megfékezésére kidolgozott mikrobiológiai felfedezéséről beszélgetünk a Szegeden élő kutatóval.

A boldogság a rendrakással kezdődik

Sebestyén-Tóth Orsolya:

Mit jelent a rend?
Általánosságban az olyan idilli helyzetet nevezzük rendnek, amikor a minket körbevevő tárgyakkal harmóniában tudunk lenni, amikor azt érezzük, hogy el tudunk lazulni, a lelkünk megnyugszik. Egyénenként mégis másképp értelmezzük a rend fogalmát. Ami az egyikünknél rendnek számít, az a másikunknak őskáosz, és fordítva. Van, aki már azt is rendetlenségnek érzi, ha néhány játék, egy-két ruhadarab hever a lakásban, másnak pedig az sem zavaró, ha jóval több holmi marad szem előtt. Vagyis a „rend” esetében nagyon szubjektív fogalomról beszélünk, meglehetősen különböző a tűréshatárunk e tekintetben. Épp ezért érdemes különbséget tenni rend és rend között.

Hol vannak a türelem és az elfogadás határai?

Egymásra hangolva

2022. febr 01.

Hol vannak a türelem és az elfogadás határai?

Utazás közben hallottam, ahogy két hölgy indulatosan beszélgetett egy harmadikról. Felháborodva részletezték, hogy ez a közös ismerősük mi mindent enged meg a férjének, szerintük túlzottan alkalmazkodó. Ők ezt bizony nem tűrnék el, tudnia kell mindenkinek, hogy hol a határ! És ha nem, akkor majd ők megmutatják.
Ekkor egy korábbi beszélgetés is eszembe jutott, amikor nekem mondta valaki, hogy túl sokat t űrök el a férjemnek, amikor látta, hogy vásárláskor a blokkokat összegyűjtöm, mert a férjem minden kiadást és bevételt könyvel. Ez az ismerősöm nagy hangon kijelentette, hogy őt aztán senki se számoltatná el. Egyik beszélgetés háborgó résztvevőiről sem tudhatjuk már meg, hogy fordított helyzetben valóban meg tudnák-e védeni magukat, vagy csak a másik megítélésében ennyire okosak. Ahogy azt sem tudhatjuk meg, hogy az első beszélgetés célpontja valóban túl sokat enged-e meg a férjének, el van-e nyomva, vagy éppen szelíd, bölcs, önfeláldozó szeretettel cselekszi azt, amit tesz.

Magazin

Civilizációnk jövője - A természettudomány és a Biblia nézőpontjából

MEGJELENT

Száguldunk civilizációnk végnapjai felé?

Elkéstünk