Vásáry Tamást a közönség nem csak zongoraművészként és karmesterként ismerheti, hiszen koncertjein különleges zenetörténeti órán vehet részt a hallgatóság. Nem szokványosak ezek az esték.

Az ország egyik legtöbbet foglalkoztatott színésze, aki színpadi és filmsikerei mellett a kereskedelmi csatornák műsorait vezette. A szinkronrendezők is előszeretettel foglalkoztatják. De most mégsem ezekről kérdezem Stohl Andrást.

A 2011-es év legtöbb és legfontosabb Oscar-jelölését és díját (legjobb film, legjobb rendező, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb férfi főszereplő) elnyerő A király beszéde című film (mint ahogy A királynő című alkotás is) az angol királyi család egyik tagjáról, a dadogó VI. Györgyről (1895-1952) szól. Lassú menetű, főképp dialógusokra épülő, effektektől mentes, kosztümös történelmi film. Mi biztosítja mégis a sikerét? És miért ajánljuk megnézését?

Egy kedves barátomtól hallottam először Paul Young Viskó c. könyvéről. Lelkesedett érte, noha hozzátette, hogy csak a jó dolgokat nézzem benne, van, amit nem kell figyelembe venni.

Édesapámmal szinte minden hétvégén kirándultunk a Mecsekben. Ő ilyenkor büszke apaként fényképezett bennünket a tájjal. Amikor az időjárás nem volt alkalmas túrára, apu a fürdőszobában kezdetleges fotólabort rendezett be.

Nem állítjuk, hogy újabb M. S. Mestert vagy Csontváryt fedeztünk föl. De valaki igen jelentős mestert, aki a XX. századi magyar festészetnek rendkívüli alkotója.

Bár édesapámnak volt egy Smena 8 típusú fényképezőgépe, melyet érdeklődéssel vettem a kezembe gyerekként, igazából 1995-re datálom fotózásom kezdetét. Akkor találkoztam Domokos Józsival, aki korábban a filmgyár standfotósa volt.

Kora gyermekkorom óta megragadott a pillanat varázsa, amit csak egy fotó tud megörökíteni: öröm, bánat, természet, állatok, növények, épületek... Akkoriban egy egyszerű fekete-fehér fényképezőgép volt minden kincsem.

A rendszerváltozás zajos napjaiban csendben távozott az élők sorából. Nemsokára követte felesége is. Mivel gyermekük nem volt, a művész emlékének ápolása a szellemi utódokra maradt.

Még gimnazista koromban kezdtem fotózni. Emlékszem, egy remek Practica gépem volt, amit a mai napig sajnálok, hogy időközben eladtam.