Egymásra hangolva

A házasság „alkotmánya” (II.)

2019. szeptember 13.

Előző írásunkban a boldog házasság hét alapkövéből néggyel már megismerkedhettünk: I. Nem jó az embernek egyedül lenni; II. Isten szerzi a házasságot; III. a jó házastárs segítőtárs is; IV. az Istentől szerzett házasságban a házastársak összeillenek. Mi az, ami most egészen más, mondhatni szokatlan lépésnek tűnhet az eddigiekhez képest?

Miután megtalálhattuk az „igazit” – életünk párját –, be kell lássuk, ennek érdekében eddig jószerével csak a „házasság szerzője”, Isten cselekedett. Nekünk legfeljebb az Ő vezetését, akaratát és cselekvését kellett felismerni és elfogadni. Aki viszont ezt megtette, annak életében most jött el a bátor cselekvés, a döntés ideje. És nem is akármilyen döntésé…

„Annak okáért elhagyja a férfi/a nő az ő atyját és az ő anyját”

„…és ragaszkodik feleségéhez(férjéhez)”

„…és lesznek egy testté"

Szerző: Soós Attila