Gyermekeinkről

"Fehérek közt egy európai" - Búcsú Vekerdy Tamástól

2020. január 13.
Valahogy úgy képzeltem, mindig itt lesz, ameddig csak szükségünk lesz rá, hiszen a nagy elmék halhatatlanok… Két nagyobb gyermekünk már szárnyait bontogatja, az ő nevelésükhöz számos személyes tanácsot kaptunk tőle közvetve, de a harmadiknál csak most „izzik be” a kamaszkor. Ki fog erősíteni bennünket?

Egy-egy közéleti szereplő, művész vagy tudós elvesztésének hírén általában pár perc elteltével túllépek, ám az idei év októberében elhunyt Vekerdy Tamás halálhíre személyes gyászként érintett . Valahogy úgy képzeltem, mindig itt lesz, ameddig csak szükségünk lesz rá, hiszen a nagy elmék halhatatlanok… Két nagyobb gyermekünk már szárnyait bontogatja, az ő nevelésükhöz számos személyes tanácsot kaptunk tőle közvetve, de a harmadiknál csak most „izzik be” a kamaszkor. Ki fog erősíteni bennünket – például, hogy „a szülő legyen a kamasz gyerekével nagyvonalú, és szelektív hallású” –, és vajon ki fog vigasztalni ezután – „ami jó modort és melegséget átadtál a gyermekednek régen, nem vész el. A kamaszkor elmúltával újra visszatér” –, és sorolhatnám még bőséggel bátorító mondatait.

A nagyszülők távol lakása miatt kisbabáink gondozásában dr. Spock volt segítségünkre. De az óvodás-, majd a kamaszkor körüli szülői bukdácsolásainkat többek között Vekerdy Tamás tanácsaival és intelmeivel éltük túl.
Sokan mások is így vannak ezzel, és meglehet, már a mi szüleink is közéjük tartoztak. A neves gyermekpszichológus szülők ezreinek adta vissza a reményt: jól csináltad! Vagy ha hibáztál, hát emberből vagy! Ismerd el, és tanulj belőle! Ne vegyél magadra álarcot – a gyerekedet úgysem csaphatod be!


„Elég jó vagy!”
A szülők többsége a legjobb formáját szeretné hozni nevelőként, hiteles példa szeretne lenni kis utódja számára. Vajon van-e ember, akinek ez hiba nélkül ment? Vekerdy tanár úr szerint szabad hibáznunk. Elrontani valamit kisebb hiba, mint a tökéletesség álszentsége mögé bújva becsapni magunkat és gyermekünket. Mert a gyerek nem a kimondott szavakra reagál, hanem arra, milyen vagyok. Láthatatlan csápjaik a tudat talanunkba is leérnek, nem csak a látható részekig. „Beszéljetek mindenről a gyerekekkel, ne legyen semmi sem titok vagy tabu, még a halál vagy súlyos betegség sem, mert a gyerek úgyis átveszi a szültségedet, csak nem érti, mitől van.”


Éld meg a jelent!
Ne görcsöljünk rá a problémáinkra! Attól még senki sem lett jobb apa vagy anya. Oldott szeretetben fejlődjék gyermekünk, a gyermekkor minden szakaszát örömtelien, a maga teljességében, a szülőkkel közösen megélve. Ha jól érzed magadat a bőrödben, jobban fogod érezni a gyereked, és a gyereked is jobban fogja érezni magát. Főként az anyákat teljesen kimerítik a kisgyerekeik, valósággal kiszívják    az erejüket. Ő felszabadította az anyákat: ilyenkor ne legyen lelkifurdalásuk a nagyszülőkre hagyni a kis vérszívókat, hogy egy kicsit töltekezzenek, a férjükkel is kettesben legyenek. Ha egy anya akkor tud önazonos maradni, ha visszamegy dolgozni, emiatt ne legyen lelkifurdalása. Ha feszült és elégedetlen anyaként végigszenvedi otthon a gyes éveit, gyermeke semmivel sem lesz érzelmileg gazdagabb.

A képzelet szárnyán repülni 
Aztán ott van az esti mesék fontossága… Az ezerszer elmondott történetek, a mesefi gurák és csodalények képzelet szárnyán repülő világa, a gyermeki fantázia- és képzeletvilág kibontakoztatói. Az intimitás, ami az est óráiban egybeszerkeszti a családot a közösen kitalált történetek szövögetése közben. Az oldottság és a meleg biztonság megteremtése – közösen.
Amikor az első interjúnkat készítettük vele, otthonában azzal a természetes kedvességgel és közvetlenséggel fogadott, ahogyan a tévésorozatokból megismerhettük. Nem viselt álarcot, nem húzott határvonalakat, nem éreztünk tabukat.
Sziporkázó humorát hallgatva repült az idő. Kérdéseinkbe belebeleszőttük a szülőként bennünket is foglalkoztató témákat, amelyekre valós válaszokat kaptunk – olvasók százainak segített túlélni a kamaszkor küzdelmes éveit. Biztatta az összetört szülőket, hogy nem rontották el gyermekük nevelését, hiszen kamaszkorban minden abnormális dolog normálisnak számít – legalábbis a gyerek kialakulóban lévő értékrendjéhez mérten. Tanította a felnőtteket, milyen is a világ a gyermekek szemszögéből, milyen hatások formálják a legintenzívebben lelkiviláguk, értelmük és intelligenciájuk alakulását.


„Szép szóval oktasd, játszani is engedd…!”
Kedvenc „misszióterülete” az oktatási rendszer megreformálása volt. Többször is a munkahelyén fogadott, a Reformpedagógiai Oktatási Központban, amelynek létrejöttén a legtöbbet ő fáradozott. Pedagógusok százait képezte, és bölcs meglátásaival türelmet adott nekik az elviselhetetlen, kezelhetetlennek számító gyerekekhez is, és intett, hogy a gyermekek életkori sajátosságait figyelembe véve, egyéni képességeik ismeretében szabják rájuk a tanulás terhét és a közoktatás elvárásait.
Ne siessünk annyira! Nem egy időben érnek meg a gyerekek ugyanarra a feladatra, ne nyomjuk vagy nyomorítsuk meg személyiségüket irreális elvárásokkal. Ne legyen senki beskatulyázva, hiszen minden gyermeknek van egy olyan képességterülete, amelyben kiemelkedő. 

Véleménye szerint a feszültségmentes oktatás segít igazán kihozni a gyerekekből a maximumot.
A szülők se azonosítsák gyermekeiket   az iskolai teljesítményükkel, és ne ijednek meg   attól, ha a teljesítményük nem egyenletes. A magyar iskola gyilkos; testileg-lelkileg rongálja a gyermekeket a szigorú poroszos módszer – vallotta nyíltan még a ’80-as évek iskolamodelljéről, nem kis botránkozást keltve. Pedig az a korszak sokkal, de sokkal emberbarátibb volt. Élete utolsó éveiben még keményebben fogalmazott napjaink iskolarendszeréről – egyenesen nemzetpusztítónak nevezte. „Ha nem képes befogadni a társadalom a kritikát, az a rendszer hibája. Én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy ezzel ne foglalkozzam” – nyilatkozta nem is olyan régen.
Érdekelte a Szentírás is. Különösen a történelem és a jövő kérdései foglalkoztatták.


Őszinteség és hitelesség
Szülői szerepben is az őszinteségre, a hitelességre törekedett. Pszichológus feleségével elhatározták, ők is civilként nevelik saját gyermekeiket és unokáikat, hiszen „szakértő” szüleiktől csak „megőrülnének”. A család az elsődleges élettere a gyereknek is, szerepe és jelentősége, harmóniájának megteremtése minden másnál előbbre való – vélekedett.
A család, a gyermekszeretet, az emberség képviselőjének ikonikus alakját veszítettük el személyében. Bár fizikailag nincs közöttünk, nevelési elvei, rengeteg humorral fűszerezett tanításai itt maradtak közöttünk könyvei, videó- és tévéfelvételei formájában.
József Attila Thomas Mann 1937-es budapesti látogatására írt sorainak részletével búcsúzunk generációnk tanítójától – melyek a lehető legtömörebben fogalmazzák meg Vekerdy Tamás pedagógiájának lényégét:    
„Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfi ak férfi ak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…”
(Thomas Mann üdvözlése)


Szász Ágnes


Magazin

Megjelent 2019. december 14-én.

Ízelítő a tartalomból

Fizessen elő magazinunkra!

12 hónapra

4000 Ft

(postaköltséggel együtt)

Szeretnék előfizetni
Kiadványaink
Soós Attila: Reménység a veszteségben
A szeretet himnusza
A belső szobában
Barátom, Jézus
Barangolások a szív országában
Előzd meg a hátfájást DVD