Sokan, sokféleképpen reagálnak a vírusra. Többen őszintén gondolják; ez a járvány csak egy „nagy pofon” a természettől, mivel vissza éltünk vele. De hamarosan csak túl leszünk rajta; összeszedjük magunkat, újra indítjuk a gazdaságot és minden mehet tovább, ahogy eddig! De vajon hogyan értelmezhetjük a kialakult helyzetet a bibliai próféciák „menetrendjében”? Mond-e ennél valamivel többet, biztosabbat, bíztatóbbat a Biblia? 

„És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben.” (II. Pt 1, 19)

Milyen Istenként mutatkozik be a Biblia Istene, akihez bizalommal fordulhatunk a jelen és jövő kérdéseit illetően is?

„Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat.” (Ésa 46,9-10)

Ki gondolta volna, hogy Jézus már kétezer évvel ezelőtt tökéletesen megjövendöli, hogy mértéktelen fogyasztói civilizációnk milyen brutális következményeket eredményez majd bolygónkon? 

„….és lesznek éhségek,  halálos járványok, és természeti csapások mindenfelé.” (Mt 24,7)

Ilyen válság, mint a mostani még nem volt a modern világgazdaságban. Többek szerint hosszan, évekig elhúzódó válásággal kell számolnunk.  Amikor hosszútávon létbizonytalanság, kilátástalanság vesz körül szinte mindenkit, elhomályosodik a remény. A félelem tömegek alapérzésévé válik. Ez is szinte szó szerint teljesedik:

„Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek…” (Lk 21, 26)

De a nagyobb baj, hogy ez hosszútávon nem a félelmet kiváltó okok megszüntetésére késztet sokakat, hanem újabb rossz döntéseket generál nemcsak egyéni, hanem társadalmi szinten is. Ez pedig további bizalmatlanságot szül; kiélezhet bizonyos, országok, érdekcsoportok közötti ellentéteket. Például gazdagok – szegények, környezetszennyezők – környezetvédők, (vad)húsevők – vegetáriánusok, ázsiaiak – amerikaiak, otthon maradók - kint császkálók, stb. között… Politológusok szerint ez a járvány egy újabb világgazdasági válság elmélyülésével egyes országokban akár diktatúrák megerősödését is jelentheti - példaként a 30-as évek náci Németországát említik – ez pedig újabb háborús konfliktusok kirobbanását is eredményezheti. 

„Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez nem itt a vég.” – jellemezte korunkat Jézus az említett beszédében. (Mt 24, 6)

És mindezek természetesen nem csak úgy maguktól „pottyannak” földünkre, mint ahogy a koronavírus sem. A Biblia szerint ennek kizárólag erkölcsi okai vannak: 

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői.” (II.Tim 3, 1-4)

De hol itt a reménység? – kérdezhetnék joggal.  Ezen állapotok láttán Jézus beszéde végén a következő tanáccsal bátorította a benne hívőket:

„Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elérkezett végső szabadulásotok ideje” . (Lk 21, 28)

S.A.

A teljes írás lapunk 54. számában olvasható.
A lapszám megrendelhető elérhetőségeink valamelyikén.