Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » 24. óra » Kiút a pénzügyi világválságból

Kiút a pénzügyi világválságból

Erkölcs diktálta gazdaságpolitika? – interjú Márkus István ingatlanfejlesztővel.
24. óra 2009. március 22., vasárnap 16:21
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

– A legtöbb elemzésben arról olvashatunk, hogy átláthatatlan a válság mértéke, ugyanakkor egyelőre még nem találkozunk erőteljesebb intézkedésekkel. Az olaj ára csökkent, a gáz ára stagnál, az alapvető élelmiszereink közül is csak néhány terméknek emelkedik pár százalékkal az ára. Valóban olyan nagy a válság?

– A pénzügyi válságok időről időre visszatérnek. Nem is olyan régen, 1974-ben, majd a kilencvenes években is felütötte a fejét. De a mostanihoz hasonló gazdasági válságot átéltek már a nagyszüleink az első világháború után is, mégis talpra tudott állni a gazdaság.

– A mostani válság alapvetően miben különbözik a korábbiaktól?

– A húszas évek válsága a túltermelésből adódott. A pénz elértéktelenedett, utána hiánycikké vált. Tönkrement a termelői szféra, a vállalkozások, a munkának nem volt értéke. A jelenlegi válságban egész más a helyzet. Úgy fogalmazhatnánk meg a lényegét: eltűnt a pénz – még az is, amely meg sem volt keresve.

– Mi lehet a problémák gyökere?

– A válságot először mint jelzálogpiaci krízist írták le, azonban ez a pénzügyi rendszer válsága is. A jelzálogválság kirobbanása a dominóelvnek megfelelően döntötte össze az addigi felépítményt. A pénzpiacon áramló pénzmennyiség 10 százaléka származik termelésből, 90 százaléka kereskedésből, vagyis a megtermelt pénzmennyiség ezerszerese van jelen a világ pénzpiacán.

– Nem a százszorosa, ahogy egy pénzügyi szakember cikkében olvastam?

– Attól függ, honnan nézzük. A részvényoldalról a százszorosa, de a kötvényoldalról akár ezerszerese is. Tulajdonképpen ellenőrizhetetlen, mert a pénz sohasem egy helyen van, folyamatos mozgásban van a világban. A pénz nem pusztán csereeszköz, hanem maga vált árucikké. Nem a termékekkel kereskednek ma már, hanem papírok adásvétele történik. Amikor a bankok hiteleznek, nem a náluk lévő betét állományból hiteleznek, hanem egymástól veszik a pénzt. A pénznek is ára van.

– Magyarán, a bankok felelőtlenül helyeztek ki pénzösszegeket?

– A Szent Máté-szigeti rénszarvasok kihalása jól szemlélteti a kialakult helyzetet.  A pénzzel is ugyanez a helyzet. Még egy évvel ezelőtt is könnyen, szinte fedezet nélkül lehetett pénzhez jutni. Reális piaci ár nélkül kereskedtek a pénzzel, amelynek a fedezete nem volt meg. Például az Egyesült Államokban hitelkártyával ingatlant is lehetett vásárolni. A megvásárolt ingatlant nem kellett kifizetni, csak egy szerződéskötési dí jat. Az új tulajdonosnak más dolga nem is volt, mint kedvére – szintén hitelből – berendezni az ingatlanát. A hitelező bank még arról is gondoskodott, hogy bérbe adja a tulajdonos javára. Vagyis ez a tulajdonosnak alig került pénzébe, fáradságába.

– Ezek után pedig az ingatlanok értéke csökkent. Miért?

– Egy csapásra eltűnt a fizetőképes kereslet. A megemelkedett kamatok miatt a vevőnek már nem volt érdeke kifizetni az adósságát, hiszen addig sem kellett érte tennie semmit. Ekkor pedig kiderült, hogy a hitelek mögött nincs valóságos fedezet. A bankok olyan pénzügyi alapot használnak, amelyet többszörösen is felmutatnak fedezetként. Valóságos érték helyett kötvényeket bocsátottak ki, ami a jelzálogpiacon akár tízszeres értékű jelzálogfedezetet is jelentett. Így csak idő kérdése volt, hogy mikor indul el a csődhullám.

– A kialakult válság milyen szinten befolyásolja a jövőnket?

– Abszolút beleillik a globális válságkörbe, mint az ökológiai, élelmiszer- és nyersanyagválságok. Pénzügyi értelemben ez eddig kevésbé volt nyilvánvaló, úgy tűnt, a piacgazdaságnak nincsenek határai. A rendszerelmélet örök szabálya: amiből sok fogy, abból előbb-utóbb kevés lesz – annyira, hogy el is tűnik. Ebből következik, hogy nagyon lecsökken a pénz mennyisége – ellenben nem valószínű, hogy az igények is. A nyersanyagokhoz hasonlóan az élet más feltételei is szűkülni fognak. Utópiának tűnik, de elképzelhető, hogy a pénz mint árucikk el is tűnik, hiszen a csereeszköz- funkció helyett a kereskedelem tárgya lett.

– Mi lehet a megoldás?

– A korábbi válságokra kidolgozott módszerek, politikák ebben az új helyzetben nem működnek. Valószínűleg egészen más elven működő elosztó rendszerre lesz szükség.

– Milyen alapon történhet majd az újfajta elosztás?

– A pénzvilágban lévő pénzmennyiséget a bankrendszer áramoltatja. Hogy ez ne ütközzön akadályba, a bankoknak össze kellene fogniuk és bizalmat tanúsítaniuk egymás iránt. Az egész bankrendszer a bizalomra épül. Az ügyfél megbízik a bankjában, hogy helyesen kezeli a pénzét, de a banknak is bíznia kell az ügyfelében, hogy fizetni fog. A bizalomra épít például a bank, amikor megveszi azt az épületet, amely még fel sem épült. Megfinanszírozza az építőt és a vevőt is, vagyis a kamatbevételek érdekében kétszer is kifizeti ugyanazt az összeget. A hitelt persze nem a sajátjából adja, hanem egy másik banktól kölcsönzi, de a bankok is csak virtuálisan rendelkeztek ezekkel  a hatalmas összegekkel. Az üzletek virtuális alapon köttettek, valós fedezetek nélkül. Ez a rendszer szükségszerűen összeomlik, ha nincs vevő az ingatlanokra, vagy ha kiderül, hogy valójában nem is érnek annyit, amennyi hitelt kihelyeztek rá.

– Vagyis a pénzügyi válság valójában bizalmi válság?

– Igen, amely most alapjaiban megingott. A pénzelosztás rendszere nem működhet tovább szabad piaci alapon – ez most megbukott. Nem marad más hátra, mint az erkölcsi alapú elosztás.

– Hogyan valósítható ez meg? Ellenőrzési pontokat építenek majd be a rendszerbe?

– Ezen már túl vagyunk. Eddig könnyen, szabadon juthattunk pénzhez, most éppen az ellenkezője várható. Ezentúl csak egy szűk réteg jut majd hitelhez, amelynek nyilván jól körülhatárolt feltételrendszere lesz.

– Ha jól értem, ön szerint erkölcsi alapra helyeződik az elosztási rendszer az üzleti helyett. Akkor a piacgazdaság szabadsága is sérül a jövőben? De ki és milyen mérték szerint határozhat meg erkölcsi alapokat?

– A globális gazdaság globális államszervezettel valósítható meg. Ebből következik, hogy az államok gazdaságpolitikai szerepe látványosan megnő. De bármilyen állami gazdaságpolitika elfogadtatása nem üzleti alapon, hanem csak tekintélyelven történhet, mivel a többségi akaratot kell reprezentálnia.

Folytatás a magazinban. Keresse a nagyobb újságárus boltokban!

Soós Attila
24. óra 2009. március 22., vasárnap 16:21
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Kiút a pénzügyi világválságból

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés