A meghatározó, erős egyéniségeket szoktuk e népi zenészekhez hasonlítani. Irányító típusok, akik lehetőleg a legtöbbet szeretnek a figyelem középpontjában időzni, és meghatározzák mások hangulatát is. Mert, ugye, nemcsak a talpalávalót fújják, hanem az ébresztőt vagy a takarodót is. Így van ez számos emberi kapcsolatban, így gyakran a házasságokban is. 

Feleségem egy fárasztó nap után ledőlt az ágyra, láthatóan nem érezte jól magát. (Tudni kell, hogy a feleségem
már csak akkor dől ki, ha tényleg nagy a gond.) De ez most valahogy roppantul zavart engem. Nem volt minden a helyén a lakásban, és az ebéd, a teríték is hiányzott az étkezőasztalról! Titkon nehezteltem rá emiatt, mert féltem, hogy mindent nekem kell megcsinálnom, ha ő rosszul van, és nem akartam mindezt. Ez látható is volt rajtam, ezért a következőt mondta: „Te nem is sajnálsz engem!” És tényleg semmi sajnálat nem volt bennem, de ahogy ez tudatosult bennem is, a következő érzésem már a szégyen volt. Féltem még a szemébe is nézni, és napokig kerültem! Szégyelltem, hogy az együttérzés, a gyöngédség, a segítségnyújtás helyett inkább nehezteltem rá!  Aztán napokon keresztül csak bizonygattam magamnak: én nem is vagyok ilyen. Nem állt másból az elkövetkező néhány nap, mint egyensúlyozásból, kompenzálásból. A depressziós fázisokat kicsi enyhülések követték, hogy aztán újból úrrá legyen rajtam a rossz  közérzet. Mi volt mindennek a hátterében? Az, hogy nem a szeretet nyilvánult meg a viselkedésemben. Elveszítettem a kapcsolatot a szeretet forrásával (Istennel),és ezáltal önmagammal és a feleségemmel is! Így ássa alá az egészséges önbecsülést az önzés.

Mesélni, mesét hallgatni jó. A mesében beteljesedhetnek álmaink, reményt kaphatunk és adhatunk a lehetetlen legyőzésére, hogy igenis van értelme a jóért küzdeni, mert lesz igazságszolgáltatás. A korszellem bizonytalanságot sugall, és ma idő előtt jutnak el olyan információk, akár globális problémák hírei a gyermekekhez, amelyek félelmetessé, szorongatóvá teszik számukra a jövőt. Épp ezért meseírónak és mesélőnek egyaránt óriási szerepe van abban, hogy gyermekeink biztonságérzettel, egészséges személyiséggel cseperedhessenek fel. Mézes Judit pedagógussal, a „Mézes mesék – édes mesék” című blog írójával, eddig három mesekönyv szerzőjével
beszélgetünk a jó mesékről és a gyermeki lélekről.

Video előadások házaspároknak és párkeresőknek

Antal Judit mentáálhigiénés tanácsadó

A minap egy beszélgetésben arról vitatkoztunk, hogy a segítők kényszerből lesznek-e segítők, vagy sem? Illetve azon, mi a különbség a belső késztetés és a kényszer között. A saját utamról és tapasztalataimról osztok meg az alábbiakban néhány gondolatot, abban bízva, hogy bizonyos mértékben válaszul is szolgálnak ezek a feltett kérdésekre.

Kecsekméti János írása

Minden korszakban voltak szegény gazdagok és gazdag szegények. Van, aki kevéssel is megelégszik, és boldog, mások a bőség ellenére is mindig sóvárognak valami új, valami más után. Vajon az anyagi javak függvénye a gazdagság, vagy gondolkodásmód kérdése? Mi dönti el, hogy melyik csoportba tartozunk? Miért ennyire nehéz megelégedettnek lennünk, és értékelnünk azt, amit már amúgy is birtokolunk?