Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Életmód » A nikotinfüggőség - Felszabadulás vagy lemondás?

A nikotinfüggőség - Felszabadulás vagy lemondás?

A cigarettát könnyű letenni. Öt percre, fél órára, esetleg egy-két órára mindenkinek sikerül. Mark Twain klasszikus és tréfás kijelentése sokunk arcára csalhat mosolyt: „Leszokni róla? A legkönnyebb! Én magam már több mint ezerszer megtettem.”
Életmód 2012. április 20., péntek 16:04
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

Miért nehéz lemondani róla?

Köztudott, hogy a nikotin stimuláns (élénkítő szer), ami hangulatmódosító hatással bír. Ez az egyik legfőbb szempont, amiért nehéz lemondani róla. Egy tudatállapotot befolyásoló szertől nem könnyű szabadulni. A cigaretta elszívása után a véráramban lévő nikotin 30 perc alatt a felére, 1 óra alatt a negyedére csökken. Ez a magyarázat arra, hogy miért szív el egy átlagos dohányos húsz szálat naponta. Amikor a nikotinfüggőségből való szabadulásról gondolkodunk, meg kell vizsgálnunk, hogy az adott esetben a dohányzás elsődleges vagy másodlagos (esetleg sokadlagos) függősége-e. (Függőségünket sokszor egy újfajta függőséggel próbáljuk gyógyítani.) Akinek a dohányzás az elsődleges függősége, valószínűleg nem fog különösebb gondot okozni az, hogy az utolsó szál cigarettája tényleg az utolsó legyen. Elég hozzá egy komolyabb influenza, amikor „nem kívánja” a cigit és többet nem is szív el belőle. Elég lehet, ha a barátnő ultimátumot ad, vagy az orvos megijeszti az érszűkület vagy egyéb szív- és érrendszeri rendellenességek lehetséges jövőbeli hatásaival. Aki képes ezek után egyszerűen abbahagyni a dohányzást, valószínűleg nem igazi függő, vagy képes mással helyettesíteni azt. A probléma nem is az abbahagyással van, hanem azzal, hogy hogyan érezzük magunkat ilyenkor és mit tehetünk azért, hogy ne lépjünk újból vissza a dohányzás–sóvárgás–újbóli rágyújtás sanyarú körforgásába. Az igazi felépülés folyamata nem ott ér véget, amikor valaki leteszi a cigarettát. Hogyan éljük meg mindezek után a hétköznapokat? Felszabadulásként, vagy szenvedve és vágyakozva?

Az első lépések

A nem-dohányzás önmagában egy szenvedéssel teli állapot. „Az izomból” (saját erejéből) változni akaró függő kétségbeesett erőfeszítéseket tesz arra, hogy ne gyújtson rá, de ebben az állapotban semmi örömet nem talál. Megváltoztatta élete rendszerének egyik elemét, de ha csak ennyi változott és a személyisége, gondolkodásmódja, életvitele, családi és munkahelyi körülményeihez való viszonyulása a régi maradt, nem lesz öröme ebben az állapotban. Talán nem lesz népszerű a következő gondolat, de ha valóban változni akarunk, akkor őszintén szembe kell néznünk azzal, hogy az egészséges személyiségű ember számára zsákutca, ha tudatmódosító eszközök segítségével akar jobb hangulatállapotba kerülni. „A teljes felépüléshez arra van szükség, hogy kiinduló lépésként absztinenssé váljunk mindenféle tudatmódosító eljárástól, beleértve a nikotint is. Ez pedig nem könnyű. Sok munkába kerül elérni a teljes absztinenciát, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy még soha senki nem halt bele a dohányzás abbahagyásába, vagy abba, ha fokozatosan leszokott bármilyen más hangulatmódosító szerről. A munka, amit a teljes felépülés elérésébe fektetünk, bőven megtérül, mert lelki békét, boldog kapcsolatokat, spontaneitást, alkotóképességet és lelkesedést nyerhetünk érte cserébe.” (Robert Lefever: A dohányzás/9–10. o.) Ha függő vagyok, akkor a nagy kérdés az, hogy mi az én részem ebben a folyamatban és milyen segítséget és eszközöket ragadhatok meg a változáshoz.
Hogyan gondolkodom a dohányzásról?
„Vess el gondolatot, és tettet aratsz.
Vess el egy tettet, és szokást aratsz.
Vess el egy szokást, és jellemet aratsz.
Vess el egy jellemet, és sorsot aratsz.”

(Brian Tracy)


A legtöbb ember azért sikertelen a leszokási kísérleteiben vagy esik vissza gyakran, mert a rossz gondolkodási sémák mentén arra kárhoztatja magát, hogy el se kezdje az addikcióval való szembenézést, és ha sikerül is leszoknia, előbb-utóbb sajnos újból rágyújt. Figyeljük meg, hogy Brian Tracy hogyan írja le a változást: kell egy jó gondolat ahhoz, hogy cselekedeteink szintjén változás állhasson be. Rendszeresen gyakorolva ezek a cselekedetek szokássá válnak, így formálják jellemünket és lesznek kihatással sorsunkra. Ilyen fontos – a változást munkáló – gondolatok lehetnek pl. a következők:

„Nem vagyok jellemtelen azért, mert dohányzom és nem sikerült eddig szakítanom függőségemmel. Függő vagyok és segítséggel – legyen az emberi és/vagy Istentől jövő – igenis változhatok!”

A függőség nem jellemgyengeség, hanem betegség (jóllehet jellemünk is torzul, ahogyan egyre erősödik addikciónk). Ha beteg embernek látjuk magunkat, talán könnyebb elfogadni a segítséget. Ha valakinek súlyos tüdőgyulladása van, akkor érdemes elfogadnia az orvosi segítséget. Épp így van ez a nikotinfüggőséggel is. Az addikt (függőségben szenvedő) ember nem tudja önmagát gyógyítani. Függőségünk elfogadása alázatot igényel és azt a beismerést, hogy nem vagyunk urai bizonyos cselekedeteinknek. Leggyakrabban büszkeségünk áll a háttérben. A vereséget nehéz beismerni, inkább tovább próbálkozunk, aminek nyomában újabb kudarcok járnak. Senki – ezt érdemes még egyszer aláhúzni –, senki sem képes önmagát kiemelni az általa megélt elsődleges függőségből és ennek beismerése tehet bennünket képessé arra, hogy végre elfogadjuk tehetetlenségünket és a segítséget.

„Nem lehetetlen leszokni, hisz rengeteg embernek sikerült már! Ha másnak sikerült, akkor nekem is sikerülhet!”

Nem az a kérdés, hány kudarcélményt gyűjtöttünk eddig össze (ez gyakran visszavet sokunkat), hanem az, hogy akarunk-e újból felállni és „egészséges” módon élni. Az egyik kedvenc bibliai gondolatom a következő:
„Mert ha hétszer elesik is az igaz, felkel azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek”
(Példabeszédek könyve 24,16).

E gondolat szerint nem az minősül igaznak, aki soha nem bukik el, hanem az, aki akarja a változást és újból feláll. A másik csoport jelzője az „istentelen”, ami azért elgondolkodtató, mert számomra ez nem minősítés, hanem egy állapot jellemzése. Istentelen: az az ember, aki Isten nélkül (segítség nélkül) önmaga próbálja élni az életét, így próbálkozásai a függőséggel szemben többnyire kudarcra van ítélve. Nagy probléma lehet a leszokás folyamatában, ha azokra az emberekre tekintünk – és ilyenekkel vagyunk kapcsolatban csupán –, akik továbbra is szenvedélyükkel élnek. Egy új, megváltozott életúton nagy segítség lehet, ha kapcsolatban vagyunk olyan emberekkel, akik szintén a változás útját járják (és itt nyilván nem csupán a nikotinfüggőségből való szabadulásra gondolok).

„Vagyok annyira értékes ember, hogy nem akarom magamat folyamatosan mérgezni és tönkretenni a cigarettával!”
Egy dolog bizonyos a dohányzással kapcsolatban: a dohányos ember nem szereti igazán önmagát, hiszen ha szeretné, nem mérgezné maga, naponta többször is, tüdejét, érrendszerét, gondolkodása tisztaságát nikotinnal és egyéb rákkeltő anyagokkal, amik a cigarettában találhatók (pl. cianiddal, ammóniával, ólommal, formaldehiddel stb.).

„Tudom, hogy a családtagjaimnak, a barátaimnak (és akár még sok, számomra eddig ismeretlen embernek is) szüksége van rám, ezért megteszem a tőlem telhetőt, hogy minél tovább a rendelkezésükre állhassak és jelen lehessek az életükben.”

Ha én mondom egy dohányosnak a fenti gondolatot, érzelmi zsarolásnak tűnhet, de a célom, hogy lássuk: a dohányzás megrövidíti az életet, így a kapcsolataimat is – egyes felmérések szerint akár húsz évet is nyerhetünk, ha letesszük a cigarettát.

„Nem akarom, hogy a függőségem legyen az első helyen az életemben; nem akarom, hogy az irányítson! Egészséges akarok lenni a gondolkodásomban és egészséges prioritásokat (fontossági sorrendet) szeretnék az életemben!”
A következő kijelentés szintén keménynek tűnhet, de igaz. Ha függő vagyok, be kell látnom, hogy jobban szeretem a hangulatmódosító szereket, viselkedési formákat (pl. internet, munka, TV stb.), vagy akár beteg viszonyulásaimat, mint a másik embert. A függőségem megadja nekem, amire vágyom, méghozzá azonnal. Ebből a szempontból szinte semmi sem gyorsabb a másodpercek után ható cigarettánál – így szinte semmi nincs, ami jobban rombolná kapcsolataimat. Amennyiben tényleg komolyan tudom venni ezeket a kijelentéseket, sokkal többet segíthetnek, mint az, ha azt mondom, hogy „meg fogsz halni, ha dohányzol”, vagy „gondold meg, milyen sok pénzt füstölsz el”.

A nem-dohányzás előnyei


Bár önmagában – a gondolkodásom és személyiségem változása nélkül – egyik ok sem segítség egy függő számára, mégis megpróbálok (a teljesség igénye nélkül) egy-két olyan lehetőséget felvillantani, ami plusz segítséget és motivációt adhat a változás megéléséhez.


1. Szociális (társas) előnyök
A korábban leírtak mellett fontos aláhúzni, hogy ha valóban felszabadulunk függőségünk alól (és nem csak függőséget váltunk), akkor kapcsolatainkban is kiteljesedő, minőségi változást fogunk tapasztalni. Nem kell senkit (és semmilyen tevékenységet) megkerülnünk, nincsen az a sóvárgás és rengeteg időveszteség – akár saját életidőnkből, akár másoktól raboljuk el (gondoljuk meg, hogy hány percbe telik összesen egy doboznyi cigaretta elszívása egy nap folyamán).
2. Anyagi előnyök
Ha azt mondanám egy dohányosnak, hogy egymillió forint üti a markát, ha holnaptól leszokik a dohányzásról, valószínűleg tenne egy próbát. Annyira azért nem járunk messze a valóságtól, hisz a dohányzás (napi egy doboz cigarettával és a járulékos kiadásokkal is számolva, a mai árakon), három-négy év alatt kb. egymillió forint kiadást jelent. Azt gondolom, bárki tudná hová tenni ezt az összeget. Gondoljuk át, milyen lehetőség rejlik abban, ha az eddigi ”cigipénzt” valami valóban hasznosra költhetjük vagy gyűjthetjük össze.
3. Egészségügyi előnyök
Az egyik legfontosabb előny talán az egészségünk javulása, hiszen a betegségek rányomják bélyegüket kapcsolatainkra is, és az anyagi javakban való bővelkedés sem hoz igazi megnyugvást e nélkül. A dohányzásban az egyik legbosszantóbb és valóban szomorú az, hogy az általa okozott károk csak hosszabb idő után jelentkeznek, akkor azonban már súlyos pusztítással kell számolnunk. Egy népszerű mondás szerint az ember akkor becsüli az egészségét, amikor az már nincs meg. Felszabadító viszont az a tény, hogy már néhány órával a dohányzás abbahagyása után is érezhető a változás; a napok és a hetek múlásával pedig egyértelműen örömteli tapasztalatokban lehet részünk.
A sikeres leszokás titka
Egyes szakemberek szerint három fő oka van annak, hogy a nikotin rabjai maradunk: az első az, ha nem vagyunk tisztában azzal, milyen elvonási tünetekre számíthatunk, és ezekre nem készülünk fel kellőképpen; a második probléma, amikor az a tévképzet él bennük, hogy a nikotin helyett mindenképpen találnunk kell valamit. Ez egy kudarcra ítélt gondolat, hisz eleve beteg az a hozzáállás, ha a feszültségeimet pótszerekkel akarom helyettesíteni és nem a valódi problémáimmal való szembenézésben (és a változásban) látom a megoldást. Egy fontos gondolat ide is kívánkozik ezzel kapcsolatban: „A cigaretta helyett nincs semmi, a cigaretta van valami helyett! A harmadik probléma akkor jelentkezik, amikor azt gondoljuk, hogy már nem találhatunk az életben igazi örömöket. A dohányzás abbahagyása már önmagában rengeteg lehetőséggel jár (ahogy ezt az előzőekben tárgyaltuk), de ha megéljük benne személyiségünk és ez által kapcsolataink folyamatos gyógyulását, akkor elmondhatjuk: sokkal több ajándék rejlik a függőségmentes életben, mint gondolnánk. Ez egyedül természetesen nem fog sikerülni, de segítséggel már rengetegen átélték ezt a csodát. Ilyenkor érkezhet meg az az érzés, amire nem kell többé rágyújtanunk. Ez egy szép négy betűs szó: a hála!
A teljes cikk elolvasható a magazin februári-márciusi számában. 

Tűzkő Gábor addiktológiai konzultáns
Életmód 2012. április 20., péntek 16:04
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
A nikotinfüggőség - Felszabadulás vagy lemondás?

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés