Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Hátrányok dacára » Szolgálóból hűséges barát

Szolgálóból hűséges barát

Mindig fontos szerepet töltöttek be a kutyák az életemben. Akármelyik kutyámmal mentem főiskolára, egyetemre vagy munkahelyre, a vakvezető kutya jelenléte mindig segített a kezdeti nehézségek leküzdésében. Sok barátság létrejöttét a kutyának köszönhetem, hihetetlenül sokat segít a kapcsolatteremtésben. Egy fehér botnak nem fogják azt mondani:„milyen okos!” vagy „mennyire figyel rád!” Ez a kutya esetében automatikusan megtörténik. Vakvezető kutyával élni bizonyos szempontból könnyebb, másfelől nehezebb. Rengeteg kellemes és kellemetlen helyzetbe kerül az ember, amit kutya nélkül elkerülhetne. Figyelembe kell venni, hogy ő is egy érző lény, akinek hangulatai, és hiszem, hogy a maga szintjén önálló gondolatai vannak.
Hátrányok dacára 2019. január 07., hétfő 19:21
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Címkék
Hasonló cikkek

 „Még veled szemben is megvédem őket, ha kell” Életem során többször találkoztam a kutyák gyerekek iránti odaadásával. Mézi egy kölyök kuvasz volt, aki kóbor kutyaként került hozzánk. Négy-öt hónapja élhetett velünk, és kötelességének érezte, hogy „vigyázzon” ránk. Az egyik tévénézés során nézeteltérés támadt közöttünk, ahogy ez négy testvér esetében előfordul. A kutya természetesen akkor is ott volt velünk. Anyánk a szomszédos konyhából hallotta a vitát. Ránk szólt, de hiába, a probléma nem oldódott meg. Megsokallta, és kiabálva, fakanállal a kezében jött be rendet teremteni.

Mézi észlelte a minket fenyegető anyai szigort, és megpróbálta elhárítani. Keresztbe állt elé, hogy távol tartsa tőlünk, de anyánkat nem sikerült eltántorítani pedagógiai szándékától. Az anyai szigor éppen lesújtani készült, mikor a nyolc-kilenc hónapos kutya két lábra állt, és félrelökte őt. Szerencsére az ágyra esett, ülő helyzetben. Mézi lefeküdt az ágy elé, és nem engedte felállni anyánkat, amíg le nem higgadt. Ezek után anyánk a kutya jelenlétében egyszer sem próbált fizikai fegyelmezést alkalmazni, ha rosszalkodtunk.
 
Legyek a falkatársad?
Első alkalommal 1985 februárjában, hóolvadás után kellett kimennem Csepelre, a MVGYOSZ vakvezetőkutya-kiképző iskolájába, hogy kiválasszuk az esetleges négylábú segítőtársamat. Vártam, hogy kieresszék Editet, a következő német juhászkutyát, mikor is azt veszem észre, hogy valami hideg dolog hozzáér a kezemhez, és utána valaki megnyalja. Kiderült, a kutya rég szabadon volt. Elsőnek hozzám jött oda, a többiekről tudomást sem véve.
A kiképző tanácsára kimentünk a nagy udvarra, és ott futkosnom kellett vele, miközben Feri azt figyelte, mennyire működik együtt velem a félig kiképzett kutya. Meg voltam elégedve magammal, hogy milyen gyorsan tudok futni, tartani tudom a kutya tempóját. Amikor leguggoltam, Edit rögtön bújt a kezem alá. Ez a játék néhány percig tartott, mígnem Edit hátulról összeakasztotta a lábaimat, és felborított. Elestem, s egy hatalmas pocsolyában találtam magam, a legnagyobb sártenger közepén! Megpróbáltam felállni, miközben nevetve mondtam a kutyának: „Tebelőled lesz vakvezető kutya?
A leendő gazdádat máris összetöröd?!” Mintha értette volna, amit mondtam, a felállás intenzív iszapbirkózásba csapott át. Felugrott a hátamra, és most megpróbált arcon nyalni. Ferinek kellett erővel elhúznia a kutyát, hogy fel tudjak állni. Csak utólag tudtam meg, a kutya kb. 10 cm távolságról, merev testhelyzetben figyelte az arcom. A szemlélődők elmondták, mennyire félelmetes volt… nem lehetett tudni, mi is fog történni abban a néhány pillanatban, amíg nem szólaltam meg. Tiszta sár voltam, de nagyon boldog, mert éreztem, átmentem a kutya tesztjén – elfogadott „falkatársának”. Editet októberben kaptam meg. Ő lett az első vakvezető kutyám, akivel tíz és fél év alatt számtalan kalandban volt részünk.
 
„Ha szomorú vagy,majd vigasztallak”
Szofi az előző kutyám volt. Halála után néhány nappal találkoztam Marcipánnal, aki az első pillanattól fogva próbálta magára felhívni a figyelmet. Ismerkedésünkkor az irodába belépve intenzív barátkozásba kezdett. Bújt, nyalogatta a kezemet. Bárki jön, most is ő az első, aki megpróbál vele kapcsolatba kerülni.Huszonnyolc kilogramm tömény szeretet! Ha valamiért rossz kedvem támad, megjelenik, és hízelkedve, törleszkedésével megpróbál felderíteni. Néha mély torokhangokat is hallat hozzá, mintha dorombolna, olyan, mint egy nagyra nőtt macska. Ezen tulajdonságai miatt Cicusnak
szoktam hívni! Ő a negyedik vakvezető kutyám.
 
„Ne aggódj, felveszem neked!”
Vakvezető kutyák esetében nem támogatott az apportírozás. A helyben apport pedig igen hasznos tud lenni, ha leejt valamit az ember. A látássérültnek néha komoly gondot jelent a leesett tárgyak megtalálása. Van olyan vakvezetőkutya-iskola, ahol luxusszolgáltatásnak tartják, hogy a kutya felvegye a leesett tárgyakat, ezért nem is tanítják meg nekik a helyben apportot. Marcipánt szerencsére Tamás, a kiképzője, megtanította. Papírt, vagy akár egy ötforintost is képes felvenni a földről. Volt rá példa, hogy sorban álltunk, és előttünk valaki leejtette a pénzét. Marci rögtön megpróbált odamenni, ezért a félreértések elkerülése érdekében meg kellett kérnem, hogy idegeneknek kérés nélkül ne segítsen. Más esetben egy üzletben fizettem, és akaratom ellenére leszórtam a visszajáróból. A pénztáros felajánlotta, hogy segít összeszedni, de megköszöntem: majd Marcipán megteszi. Csodálattal nézte,
amint Marcipán ügyesen felvette, majd átadta nekem a leejtett pénzérméket. A mutatvány annyira tetszett mindenkinek, hogy többen is kipróbálták
Marci pénztárosi tehetségét. Máskor előfordult, hogy ügyintézés közben véletlenül kirántottam a bankkártyámat, és nem vettem észre. Miközben ültem, éreztem, a kutya bökdös az orrával. Lenyúltam, hogy megnézzem, miért türelmetlenkedik – hát a szájában ott volt a kártya, ezt igyekezett nekem viszszaadni.
„Légvonalban 5 km, de az erdőn keresztül tudok egy rövidebb utat!”
Marcipánnal 2017. december 22-én tettünk sikeres közlekedésbiztonsági vizsgát. Tamás vizsgára felkészítő módszerei között szerepel a visszatalálás.
Erdőn-mezőn közösen sétálunk, a kutyák szabadon szaladgálnak. Egy helyen irányba állítja és megkéri az embert, hogy néhány perc múlva menjen viszsza mindenki a saját kutyája segítségével az autóhoz. A feladat során megtanulja az eb, hogy bizonyos esetekben sok iránymutatást ne várjon a gazdától, neki kell megoldania a problémát. Ennek a gyakorlatnak hasznát vettem, amikor a Keletiben leszáll-va a vonatról csak a menetirányt tudtam biztosan, és az aluljáró helyéről semmi fogalmam nem volt. Ilyenkor megkértem Marcit, hogy menjünk az aluljáró lépcsőjéhez. Gond nélkül megtalálta.
Volt olyan is, amikor az alapítvány közelében, a kertes házas övezetben raktak ki minket a kocsiból. A városi környezetben is vissza kellett találnunk utunk céljára. Hagytam, hadd menjünk arra, amerre ő mutatja az utat. Marci néha elvitt kalandozni. Ilyenkor teljesen elveszettnek éreztem magam. Sebaj, a Föld gömbölyű! Idáig mindig visszataláltunk a középpontba… – nyugtattam magam. Igaz, a tízperces sétát ilyenkor sikerült több mint egy órán túl teljesíteni...
Hátrányok dacára 2019. január 07., hétfő 19:21
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
április
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Szolgálóból hűséges barát

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés