Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Kultúra » 78 év a teljesség felé. Beszélgetés Vásáry Tamás zongoraművésszel, karmesterrel

78 év a teljesség felé. Beszélgetés Vásáry Tamás zongoraművésszel, karmesterrel

Vásáry Tamást a közönség nem csak zongoraművészként és karmesterként ismerheti, hiszen koncertjein különleges zenetörténeti órán vehet részt a hallgatóság. Nem szokványosak ezek az esték. A Zeneakadémián kezdődött, ahol a zongoraművész interpretálásában egy egész előadássorozaton ismerkedhetett a közönség a legnagyobb zenei géniuszokkal.
Kultúra 2011. október 14., péntek 21:16
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra

Előadásain egyszerre költői és filozofikus. Az életről úgy beszél, mint nagy mesterek befogadó tanítványa, a zeneszerzőkről pedig, mintha személyesen ismerné őket. Zongorajátéka is zsenialitásáról árulkodik.

– Mélyen elgondolkodtató, mégis szórakoztató előadásainak és könyvének a témája nem csak a zeneszerzők élete, egy-egy mű keletkezése, hanem maga a zene születése, a művészet titka. Miért adta előadássorozatának ezt a címet: A zenén túl…?

– Ami engem a legjobban érdekel ebben az életben, az az, hogy honnan jövünk, hová megyünk? Mi a jelenségek mögötti jelentőség? Mi van a zenében a hangok mögött és honnan jön? Mi az a láthatatlan szellemi forrás, ahonnan, mint minden művészeti alkotás, a zene is ered?

– A forrás a művész számára bizonyára az inspiráció. Mit ért ez alatt pontosan?

– Amikor játszom, akár Lisztet, akár más zeneszerzőt, azt kell megtalálnom, mi az, ami igazán az én inspirációm. Lehet ez egy naplemente, egy személy, egy vers. Azt kell megtalálni, mik illetve kik vagyunk. Nem olyan egyszerű a kondicionálástól függetlenül megtalálni önmagunkat. Rengeteg külső hatás ér bennünket tanároktól, szülőktől, kultúráktól, a külvilágtól. Amikor néha tanítok – mesteriskolát adok –, azt próbálom átadni, hogy aki zenélni akar, keresse meg a saját inspirációját, önmagát. Ha egy tanítványom Beethovent akar játszani, ne Beethovenhez menjen, hanem a forráshoz, ahonnan a zeneszerző is kapta az inspirációt. Az ihletés forrását szolgálja, ne a zeneszerzőt. A legtöbb, amit a zenében adhatunk, a legigazabb érzéseink és az őszinteségünk. Amit az előadó átél, azt éli át a közönség is. Saját példámból tudom, mennyire nem könnyű ez.

– „Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” – Kodály Zoltán szavait idéztem. A könyvében is írja, hogy számára az a zene, ami átvisz egy magasabb, tisztább létállapotba. Nagy szüksége van erre az „átváltozásra” a sokszor gondoktól roskadó hétköznapi embernek.

– Igen, valóban. Azt az állapotot értem ez alatt, amikor túllépünk személyes önmagunkon. Ez történik az imában, a meditációban, vagy akár a szeretetben, a szerelemben, önmagunk feladásában. A zene hallgatása közben fontos, hogy megszűnjön a belső párbeszéd önmagunkkal: mennyi fizetésemelést kapok vajon, mit főzzek holnap ebédre és így tovább. Túllépünk ezen a gond-göröngyökön botladozó kis énünkön, és túllépünk önmagunkon, valósággal boldogok vagyunk. Ezt élem meg Liszt világában vagy bármely hatalmas talentum műveit játszva, és ezt kívánom átadni a közönségnek.

– Beszélgettünk az ihletről. Hadd kérdezzem meg: Vásáry Tamás előadóművész vagy alkotóművész inkább?

– Nem szeretek különbséget tenni alkotó és előadó között, mert mindegyiknek az a feladata, hogy újat hozzon létre. Amint az igazi művészet nem ismételhető, úgy egy darabot sem tudok kétszer ugyanúgy eljátszani. Azonban inkább az írásban találtam meg az alkotói énemet. Az írás egészen könnyedén és minden erőlködés nélkül jön belőlem, verseskötetek jelentek meg. A saját életregényemet is már elkezdtem írni, eddig csaknem kétezer oldal készült el. Erre azért éreztem nagy késztetést, mert rengeteg eleven élményem van a gyerekkoromtól kezdve, amit úgy érzek, meg kell osztanom másokkal.

– Hogyan fedezték fel a tehetségét? Hiszen nem volt zenész a családjukban.

– Valóban nem, zongoránk sem volt egészen addig, míg egyszer a nagyapámhoz nem került egy különleges zongora. Rendszeresen kijárt Amerikába, a debreceni kollégium megmentésére gyűjtött, prédikált és egyszer pénz helyett zongorát kapott adomány gyanánt. Senki nem tudott a családban zongorázni, érdekes módon édesanyámhoz került ez a hangszer. Öt éves voltam, amikor a nővéremhez járt egy zongoratanárnő. Amikor gyakorolt, sokszor kihallottam a hibáit és ki is akartam javítani. Aztán a rádióban többször is hallottam a híres Boccherini-menüettet, lassan le tudtam már játszani. Amikor jött a zongoratanárnő, eljátszottam neki. „Hát, Tamáska, nem is tudtam, hogy tudsz kottát olvasni” – mondta megdöbbenve. Csodálkozott, hogy hallás alapján tanultam meg. Elkezdett tanítani, majd hat évesen meghallgatott a Debreceni Zenede igazgatója, hogy soron kívül, korhatár alatt felvételt nyerjek. Liszt II. rapszódiáját játszottam.
A zenedében jó kezekbe kerültem, a tanárnőm Szendi Árpád növendéke volt, aki pedig Liszt Ferenc tanítványa. Liszt dédunokának számítok tanári ágról. Nyolc éves voltam, amikor egy Mozart-esten eljátszottam egy zongoraversenyt. Olyan szenzációt keltett, hogy egy gyerek hangversenyen játszik, hogy másnap a nagy érdeklődésre való tekintettel meg kellett ismételni a koncertet. A rákövetkező évben szólókoncertet adtam. Aztán tizenkét éves koromban felvettek az Akadémiára, ahol tizennégy évesen megnyertem a Liszt Ferenc Zongoraverseny első díját. Lisztnek köszönhetem nemzetközi szólókarrierem indulását is első lemezemmel, amelyet a Deutsche Grammophon készített. Ekkor már Svájcban éltünk, de hamarosan Londonba, a Royal Festival Hallba hívtak, egy nagyszabású bemutatkozó hangversenyre.

– Ön a zongora mellől is dirigál. Mi inspirálta a karmesterségre?

– Életem első hangversenyén egy zongorista-karmester dirigált. Már ekkor elhatároztam, hogy karmester is leszek. Másrészt a zongorázás hosszú távon nagyon megerőltető, a dirigálásban fellélegeztem. 1969-ben álltam először zenekar elé, azóta a zenei tevékenységem színtere egyre inkább a karmesterség lett. A zongorázás hatalmas testi munkát igényel, és ráadásul olyan, mint a késdobálás, mert ugye minden egyes hangnak a helyén kell lennie. A dirigálásnál, ha az egyik kezem lebénul, attól még tudom folytatni a vezénylést. Három síkon tart aktívan: a szellem, az értelem és az érzelem terén, ugyanakkor mentálisan is nagyon foglalkoztatja az embert. Ezen kívül egy egészséges mozgás a testnek, jót tesz a szívnek, a tüdőnek, de nem erőltet meg. Van olyan karmester, akinek olyan piciket mozog a keze, hogy alig látszik, mégis tökéleten követi a zenekar. Ez teljesen egyéni lehet. A zenekarnak arra van szüksége, hogy egy nagyon erős elképzelés legyen a karmesterben, ő adja az ihletet, a szellemiséget. A karmester és a zenekar viszonya olyan, mint a férfi-nő kapcsolat: ha igazi a szerelem, a nő átadja magát. Ez az alárendeltség nagyon fontos. Előfordulhat olyan is, hogy egészen a koncert végéig nem adja oda magát a zenekar, mert nem fogadja el a karmestert. Ez egy különleges kapcsolat. A zenekari tagok nagyon fontosak, ők viszik a munka nagy részét, de az inspiráló fogja össze és az ő elképzelése teljesül.

– Rendszeresen koncertezik, dirigál, tanít, nemzetközi versenyek zsűrije és verseket ír… Mi a fiatalságának a titka?

– Hogy még ennyire aktív lehetek, azt több dolognak is köszönhetem. Egyrészt egészséges életmódot élek, törekszem a természet közelében élni. Svájci otthonom is a Genfi-tó partján van és itthon is minden nap kisétálok a Gellért-hegyre. Sétálva olvasok, tanulok kottát, ezt láttam már Baltazár nagypapánál, aki a prédikációit sétálva tanulta, aztán Kodály Zoltánnál is.

– Előfordul, hogy kikapcsolódik és pár napig nincs a zene közelében?

– Nem jellemző, mert annyira sok helyre hívnak, szinte folyamatosan utazom. Feleségemmel, Tunyogi Henriett balettművésszel közös produkcióink vannak, ezek is népszerűek külföldön. Számomra legtöbbet az ad, ha egy nap nagyon tevékenyen telt és a végén esetleg barátokkal elmegyünk színházba vagy beszélgetünk. Nekem a szórakozás az, ha leírok egy jó verssort, vagy olvasok egy komoly könyvet, vagy gyakorlás közben felolvasnak nekem.
Szeretek egyszerre több dolgot csinálni. Ebben Kodály Zoltán volt a mesterem.

– Mesélne róla?

– Kodályt a mindennapjaiban ismerhettem meg. Húsz évesen lettem a tanársegédje a Zeneakadémia szolfézs tanszékén. Minden téren a maximumot törekedett kihozni magából. Jól sáfárkodott a rábízott talentumokkal. Minden síkon: szellemi, organikus és fizikai síkon egyaránt. Az egészséges életmódot saját példáján keresztül adta át, elég volt látnom, hogy az Andrássy úton sétálva olvas. Volt, hogy a Lukács uszodában találkoztam vele, ahova rendszeresen járt úszni, de többször mutatott nekem tornagyakorlatokat is. Intellektusa elképesztő teljesítményekre képesítette. Képes volt egyszerre több feladatra is koncentrálni. Magam is kipróbáltam, hogy miközben gyakoroltam egy Beethoven zongoraversenyt, felmondtam egy Bartók concerto kottáját. Kodály annyira aktív volt, mintha egyszerre több életet élt volna. Ő az élet minden részletében a legtisztábbat kereste és minden zenészt arra motivált, hogy a legfelsőbb fokig művelje tehetségét. Ebben is példát adott nekem.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 14. számában.

M. Balássi Anett
Kultúra 2011. október 14., péntek 21:16
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
78 év a teljesség felé. Beszélgetés Vásáry Tamás zongoraművésszel, karmesterrel

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés