Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Kultúra » Értékes, vagy csak divatos?

Értékes, vagy csak divatos?

Több mint tízéves koncertezés és zeneiskolai tanítás után, néhány esztendeje egy nagyon megtisztelő feladattal ajándékozott meg az élet. Értelmükben akadályozott gyermekek zenei fejlesztésére kaptam lehetőséget.
Kultúra 2010. június 30., szerda 16:07
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Nagy öröm volt elkezdeni velük a „munkát”, hiszen a tanulók nyitottsága, őszinte szeretete, adottságaik, s ahogy azzal élni tudtak, lenyűgöző volt. Számomra járatlan úton indultam el. Oktatásuk középpontjába a ritmusalapú készségfejlesztést helyeztem, melyhez dobfelszerelést és különböző ütőhangszereket használtunk. Főként ismert könnyűzenei slágereket és népdalokat játszottunk. Az első évben szerzett tapasztalatok minden várakozásomat felülmúlták, hiszen szinte mindegyikük nagy nyitottságot mutatott a különböző zenei megnyilvánulások iránt. A szívmelengető élmények ellenére azonban egy-két aggasztó jel nem hagyott nyugodni. Egyre többször tapasztaltam, hogy a különböző popzenei dalok előadása közben és után a diákok többsége felajzottá és kezelhetetlenné vált. Ilyenkor a zene – főleg az ütőhangszerek hangereje miatt – kihámozhatatlan zajjá vált. Egyre többször éreztem fizikai fájdalmat, illetve ürességet az órák befejeztével, mely érzések feltűnően hasonlítottak azokhoz a rossz élményekhez, amelyeket a koncertek alatt és azok végén dobosként oly sokszor észleltem magamon is. Csak akkor még valamiért nem szembesültem velük ilyen élesen. Talán a fiatalemberekre jellemző hiú becsvágy vakította és tompította el bennem a feszültségeket, disszonanciákat?
Fogyatékkal élő barátaim, tanítványaim – különlegesen érzékeny reagálásaikkal – egyértelműen jelezték számomra, hogy a témát nem söpörhetem tovább a szőnyeg alá.

A fájó szembesülés

A zenei stílusok vizsgálatánál is igaz a mondás: „a fát a gyümölcséről lehet megismerni”. Így indultam el én is, a gyümölcsök ízlelése után, egyre mélyebbre ásva, a gyökereket keresni.

Igazságkeresésemben találtam rá Yehudi Menuhin Az ember zenéje című könyvére. Nagyon megdöbbentett, hogy a színpadon és a tanítás során általam is átélt rossz tapasztalatokat milyen pontosan fogalmazta meg egy Rolling Stones-koncerten szerzett „élményeinek” leírásában. „…Bár elég messze voltunk a teremtől, az, amit hallottam, úgy hangzott, mintha a pokol tornácán lennék. Oldalt, a szűk lépcsőn felmentünk az arénába, ahol mennydörgésig fokozódott a lárma. Ki akartam hámozni belőle a zenei tartalmat, de az észbontó zaj miatt nem voltam rá képes. Most fordult elő első ízben, hogy fizikai fájdalmat éreztem zenehallgatás közben. Alig ismertem fel valamit a hangokból, hangmagasságokból, zenei formákból. …ez csupán gyilkossági kísérlet, hangzó fal, semmi más. A lehengerlő körülmények láttán megértettem, mennyire tudatosan kitervelt az egész őrület. Az a célja, hogy elfojtson minden tudatos érzékelést, egyszerűen nem hagy választást, csak a megadás és részvétel lehetőségét. Egyikre sem voltam kapható – tíz perc múlva kimentem. A Rolling Stones elkeseredetten próbálja felszabadítani, felszítani az érzelmeket, de csupán hisztériát tud kiváltani, mert édeskeveset tud azokról a szabályokról, struktúrákról, melyek segítségével az érzelem művészetté formálódik. Zenéjük sokkal inkább a struktúrák valamiféle feloldása, ahol minden felbomlik, nyers agyag lesz újra. Az öntömjénezés egy fajtája, egyszersmind bizonyítja, milyen roppant szükségük van az embereknek arra, hogy elfojtsák egyéniségüket…”

Meglepődve olvastam az általam akkor még nagyra tartott Jimmy Page, a világhírű Led Zeppelin együttes gitárosának egyik nyilatkozatát is, szintén ebben a témában: „A Led Zeppelin koncertjei lényegében a hangerőn, az ismétlésen és a ritmuson nyugszanak. Sok hasonlóság van bennük a marokkói önkívületet előidéző zenével. (…) A Led Zeppelin-koncerteken a cél, (…) hogy a zenészek energiát bocsássanak ki, energiát merítsenek a közönségből, és azt ismét visszasugározzák, bármilyen veszélyekkel jár is.”
Hasonló „energiaátadásról” nekem is vannak személyes tapasztalataim.
A felfokozott hangerő, az ismétlődő ritmus, az érzelmek felszítása jellemzői a napjainkban divatos könnyűzenékre is, még ha sokszor árnyaltabb formában is jelentkeznek. Ám rögtön adódik a következő kérdés: milyen gyökerei vannak ezeknek a műfajoknak?

Az ősi ritmus Afrikából

A National Geographic magazin 2007. áprilisi számában Az afro-amerikai zene útjai a kezdetektől a hip-hopig címmel olvashattunk egy összefoglaló cikket a mai populáris zenei irányzatokról, amely az úgynevezett „fekete zenék” családfáján kalauzol végig a kezdetektől napjainkig: „Mi a közös egy kirobbanóan vad hip-hop számban és egy ragtime dallamban vagy egy szárnyaló spirituáléban? Nem sok – mondaná a laikus hallgató. De ha jobban ráhangolódunk a zenékre, nyilvánvalóvá válik kapcsolatuk (…) a szinkópák, az ismétlés, (…) a jellegzetes nyugat-afrikai ritmusok túlélték a rabszolga-kereskedelem időszakát, s a dzsessz, a salsa, a rock, a hip-hop és más könnyűzenei irányzatok alapjaként máig ott lüktetnek…”

Ezek szerint az elmúlt száz év könnyűzenéjének ritmusvilágát alapvetően az afrikai törzsek dobzenéje határozta meg.
Nevezhetjük ezeket a stílusokat bluesnak, beatnek, soulnak, technónak, diszkózenének stb., az ismétlésen alapuló, monoton ritmikát mindegyikben ugyanúgy megtalálhatjuk. Ha meghallgatjuk például az afrikai jomba törzs kultikus táncának kíséretét, akkor szinte rögtön ráismerhetünk egy rock and roll- vagy egy popsláger alaplüktetésére.

Menekülés az értelem elől

Pécsi Géza Kulcs a muzsikához című könyvében az 1600-as évektől Amerikába hurcolt néger rabszolgák zenéjét a következőképpen jellemzi: „A harmonikus európai muzsikához szokott embert valósággal ámulatba ejtette a soha nem hallott érdekes ritmus, az eksztázisig fokozódó, mozgással társított előadásmód…”

Kutatásokkal alátámasztott tény, hogy bizonyos fajta zenék segítségével az értelem kikapcsolható, és extatikus állapot gerjeszthető. Eksztázisban képtelenek vagyunk megfontoltan gondolkodni, azaz ellentétes gondolatok súlyát mérlegelni, és az uralkodó érzelmeken kívül bármi egyébre figyelmet fordítani. Eksztázist kiváltó hatás természetesen nem csak az afrikai népek zenéiben, szertartásaiban található. Kábulatot, mámort idéző monoton ingereket használó zene szólal meg az ázsiai sámánok, az arab dervisek, a bali táncosok kíséreteként is, amelyről sorozatunk következő részben szólunk majd.

Arisztotelész már az i. e. 4. században felismerte, hogy a zene gyakorolhat jótékony, de káros hatást is jellemünkre attól függően, hogy mely fajtáját hallgatjuk. Azt írta: „A zene közvetlenül mutatja meg a lélek szenvedélyeit vagy állapotát, a szelídséget, haragot, bátorságot, mértékletességet, vagy éppen az ellenkezőjét. Ugyanaz az érzés és szenvedély fogja az embert is átitatni, (…) ha hosszú időn át szokássá válva hallgatja a lealacsonyító zenét… Ha helyes és jó zenét hallgat valaki, majd hajlik arra, hogy jó ember legyen.”
A görög mester megállapítása talán túl sarkosnak tűnhetnek, de tény, hogy a zene – főleg annak ritmusvilága – nagyban befolyásolhatja viselkedésünket, gondolatainkat, idegi és lelki állapotunkat is.

Többször észleltem azt is, hogy a fiatalok érzékeit, ösztöneit, idegrendszerét milyen módon pörgeti fel a hangos „bulizene”. Abban a zeneiskolában, ahol „egészséges” diákokat tanítok, sokat kérdezem növendékeimet ezekről a tényezőkről. Megrendítő őszinteséggel számoltak be a következőkről. Néhány tanuló azért szereti például a kemény rockot, punkot, mert akkor „nagyfiúnak” érezheti magát. Másvalaki elmondása szerint bizonyos irányzatok hallgatása közben úgy érzi, mintha egy másik világba lebegne át, addig sem hallja a város külső zaját és szülei veszekedését. Szomorú tények ezek. De ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor biztos mindnyájan beszámolhatnánk hasonló negatív élményekről.

A hangerő és a dinamika

Amikor a könnyűzenét kívánjuk körüljárni, megkerülhetetlen a hangerő kérdése. Sebő Ferencet, az ismert népzenészt, zenetanárt idézném: „A mai helyzetet úgy látom, a nagy hangerő lehet az egyik oka annak, hogy ma már (tánc közben) nem lehet beszélgetni. Olyan rangsorolás történt, ami a fiatalokat inkább az extázis felé viszi…”
A túlzott hangerő káros hatásairól sajnos már elég sokat tudunk. Következményeként szív- és érrendszeri megbetegedés, egyensúlyzavar, magas vérnyomás, szédülés, nyugtalanság, félelem, érzelmi egyensúlyvesztés és még számos más tünet léphet fel. A bevásárlóközpontokban, éttermekben – különösen háttérzene mellett – gyakran a határérték (85 dB) fölé emelkedik a hangerő. A diszkókban az átlagos hangerő 90–105 dB, a rockkoncerteken 100–115 dB között van, időnként 120 dB fölé is emelkedik. A német fül-orr-gégész szakorvosok szövetsége (HNO) szerint a 16–20 éves fiatalok húsz százalékának van halláskárosodása az MP3-lejátszók miatt, amelyek többsége 100 dB-ig is használható.

A hangerő kapcsán a dinamikáról is szólnunk kell. Ismert tény, hogy a mai elektronikus zenék nagyon erősen fel vannak „dúsítva”, ezért sokkal kevesebb dinamikai különbséget mutatnak, mint a régebbi akusztikus felvételek. Folyamatosan a csúcson vannak, a zene hallgatása közben keletkező feszültségek feloldására esélyt sem hagynak hallgatójuknak. Ahogy ezt egy másik tanulmány is alátámasztja: „Minden hanganyagot manapság egy, az utóbbi tíz évben rohamosan növekvő erejű szoftver ural és hangosít fel: a kompresszor. A program megfigyeli a leghangosabb részeket, és automatikusan lejjebb veszi azokat, miközben a halkabb szekciók hangerejét azonnal felkapja. Ennek következtében egy erős, átlagosan „mindenütt és mindig hangos” produktum keletkezik. (…) Vagyis nem lesznek kimondottan halk és kimondottan hangos részek.” Úgy hiszem, kimondhatjuk, hogy „egészpályás letámadás” ez a mai – egyébként is leterhelt – ember számára.

Jogos lehet a kérdés: Hova lehet ezt még fokozni, és van-e megoldás?

Tény az, hogy ma szinte százszázalékosan uralja az úgynevezett könnyűzene a világot, melynek hatásai alól még ha akarná sem tudná kivonni magát senki, aki ezen a bolygón él.
Egyszóval minden emberre kiható problémával állunk szemben, amely leginkább a fiatalokat érinti. (A Fanta Trendriport felmérése alapján: minden második magyar fiatal több mint három órát, a hétvégeken 44 százalékuk pedig öt óránál is többet tölt zenehallgatással.) Első megoldási javaslatként tehát az alábbi állítást tenném: Általában nem a könnyűzene fogyasztása a legnagyobb baj, hanem a könnyűzene kizárólagos fogyasztása.
Ez a megközelítés talán jó kiindulási alap lehet ahhoz, hogy tudatosan keresve vándoroljunk tovább a MUZSIKA világában, melyhez következő számunkban nyújtunk támpontokat. Addig is jó és tartalmas zenehallgatást kívánok!
Ferge Béla
Kultúra 2010. június 30., szerda 16:07
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
október
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Értékes, vagy csak divatos?

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés