Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Kultúra » Színházi darabok, amelyek rólunk szólnak

Színházi darabok, amelyek rólunk szólnak

Fekete angyal

A Budapesti Kamaraszínház Fekete angyal című előadásának szünetében többen döntöttek úgy, hogy nem nézik meg a második felvonást. Kíváncsian kérdeztem tőlük: „Ön miért távozik?”
Kultúra 2009. július 14., kedd 16:07
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Hasonló cikkek

A válaszok találóan ragadták meg az est lényegét: „Amit itt látunk, túlságosan a valóság.” Ez az állapotdráma valóban rólunk is szól. Mindenkit elgondolkodtat, megráz. A címet hallva talán egyik kórházunk fekete angyalaként emlegetett, fegyházbüntetésre ítélt ápolónőjére gondolunk, és ezért „dokumentumdrámára” számítunk. Azonban a percek haladtával rájövünk, mindenkit foglalkoztató kérdésekről van szó: ha egy pillanattal előbb hal meg egy gyógyíthatatlan beteg valaki által, azt bűnnek nevezik, ha egy pillanattal később, a természet által, azt isteni kegyelemnek? Annak a kegyelmének, aki ezt a borzalmat ránk mérte? Vagy Ő csak hagyja, hogy valaki más mérje ránk? És ha igen, miért? A kérdésekre a nézőnek önállóan kell válaszait megtalálnia. A zenés-prózai felütést követően négy rákos ember kórházi agóniája; az ott dolgozók hozzájuk, egymáshoz és önmagukhoz való viszonya bontakozik ki. Lassan kirajzolódnak jellemek, lelki történések. A szerző nem marad meg az alapkérdésnél, azt felhasználva mutatja be a betegek lelki leépülésének stációit, a főszereplő bűnbeesésének állomásait.

Élünk vagy félünk?

A fiatal Kata édesanyja meghalt, apjával él. Attól fél, hogy halála után élettelen testében más lények által lesz jelen az élet. Halálra készülve nem csupán az elmúlás és a szeretett emberek elhagyása, hanem saját életének tragikus befejezetlensége miatt is fél. Teri néni, az időskorú, arrogáns asszony kétségbeesve számolja a múlt napjait: mióta nem látogatja fia, mióta nem szól hozzá senki, és ő sem szól senkihez. Másrészt a jövő napjait is számolja: mennyi van hátra az életéből. Csalódásai miatt fél az emberektől és a magányos haláltól. Flóra, a fiatalabb, magányos nő egyetlen társa a macskája. Utolsó perceit is állata iránti aggodalma, félelme tölti ki. Végül az imakönyvét szorongató idős úr (Zoli bácsi) szájából hangzik el az alábbi félelmetes monológ: „Nem akarok 21 métert élni. Ez a hossza annak, amit valaha megtehetek, ha önellátó leszek a rehab után. Nem akarom várni az éjszakát, a hajnalt, a reggelt, a holnapot. Nem akarok több holnapot, és csak várni… várni… ugyanazt a halált.” Fél ő is, a nem emberhez méltó élettől és a haláltól.

A fekete angyal

A főszereplő, Kálnai Andrea orvosnak készült, de nem volt tehetsége. Hat éve ápolónőként dolgozik. Fél kollégáitól, betegeitől, családjától. Attól tart, hogy rájönnek, ki és milyen is ő valójában. Neki még macskája sincs, ezért a szeretni vágyását és frusztráltságát betegein éli ki. Az öt szereplő közös nyelve tehát a félelem, érzelmi kiszolgáltatottság. Kálnai nővér szeretetéhsége miatt kapocs a betegek és a külvilág, az élet és a halál között. Végig érezhető az ebből kialakuló érzelmi alá-fölé rendelt viszony, amely a gyilkosságokhoz is vezet. Először hazugságokkal próbálja megnyerni a betegeket, azaz ápolónői tekintélyével akarja betegeit megnyugtatni. De mivel az életben mindenhol alárendelt szerepe van, nem tud mit kezdeni a betegek feletti „hatalmával” sem. Ezért jót akarva is csak ölni tud. A négy beteg az általuk „halasztó nagyüzem”-nek nevezett kórházban nem szeretne tovább élni. Nap mint nap kérik, hogy segítse át őket a halálba: „Mi már nem várunk semmit” – csendül fel kvartettjük, amely dalban oldja fel a kiszolgáltatottságukat. Az önironikus songokkal-énekekkel a szerző brechti elidegenítést alkalmaz. A feszültségoldás kellékei ezek, és a halálvárás pörgős ellentétei is. A mű 44 rövidebb jelenetből (snittből) áll. Minden snitt után kialszik a villany, átrendeződik a színpadkép, és ezután gyullad fel ismét a világítás. A sötétség a kis és statikus színtér miatt elengedhetetlen eszköz, de szimbolikus jelentősége is van: ellentétes mozgást, dinamizmust mutat a halál állandóságával szemben, azaz oldó hatása van, emellett folyamatosan jelzi a „végső lámpaoltást” is.

„Eutanázia egy ország...”

Noha az ápolónő a címszereplő, az est során sokszor a négy beteg lép helyére. Így remek alkalmunk nyílik arra, hogy megismerjük az emberek, és saját magunk halálhoz való viszonyát. Ez sokkal húsbavágóbb kérdés, mint ítéletalkotás egy ismeretlen ember tettéről. Ezért az író a tettet a tettestől elvonatkoztatja, jelezve, hogy az eutanázia kérdésében csak akkor juthatunk nyugvópontra, ha tisztába kerülünk az élet és a halál mibenlétével, összefüggésével. Ilyen tudatos „témaidegenítés” az Eutanázia című dal egyik sora: „Eutanázia, ja, az egy ország, az eutanázok lakják.” Modern kori példázatot láthatunk, miszerint a bűn olyan csomópont az ember életében, amely sorsfordulót jelenthet. Összesűrít dolgokat, lényegében dramaturgiai pont, melynél látjuk az odavezető utat, és a következményt is. Vagyis nekünk is vannak bűneink, hibáink. Miért követjük el ezeket, és felismerve őket változásra késztetnek-e? Bemutatták magát a Halál is. Egyszerre eleganciával és romlottan lépnek elénk alakjai: egy ősz úr, és egy kacér, fiatal nő. A Halált játszó színészek végig jelen vannak, hol a színpadon, hol a nézőtéren, köztünk ülve. S hogy miért két Halál van a darabban? Az idős úriember és a fiatal hölgy kiegészíti egymást, hiszen a halál sokszínű, kiismerhetetlen. Ezzel a színesen ábrázolt Halállal ellentétben a díszlet letisztult. A padló fekete-fehér színei kiváló kontrasztjai a steril, fehér falaknak. Jelképezik, hogy az élet bizonyos területein csak két szín létezik. A fehér és a fekete, azaz élet és halál.
Kálnai nővér tette (az első félidő végén bemutatott „véletlen elaltatást” követően) csak a második felvonásban látható. A darab erőssége azonban, hogy a bírósági kihallgatás retrospektív módon már a darab elején megkezdődik, és folyamatosan együtt fut a történésekkel. Az idősíkok összekeverése újabb jó pont a rendezőnek, aki ezen az estén a pótszékek egyikén figyeli a döbbent nézők arcait. Sopsits Árpádnak sikerült olyan darabot írnia-rendeznie, amely a színházból hazatérve újra és újra elgondolkodtat. Hiszen ez a másfél óra eszünkbe juttatja a mi félelmeinket is, és el kell gondolkodnunk: hogyan viszonyulunk az élethez és a halálhoz? Félünk tőle, vagy megnyugszunk, hogy Isten erősebb a halál okozójánál. Így valós ígéretté válhatnak az alábbi idézetek:
„Egy kurta álom, s ébredünk örökre / aztán nem is vagy és meghalsz, Halál!” (John Donne: Szent szonett); „Hát a halál? Hol van ő?… Vége a halálnak – mondta magának. – Nincs többé.” (Tolsztoj: Ivan Iljics halála) „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol? Hol a te diadalmad?” (Biblia)

Dankóné R. Magdolna
Kultúra 2009. július 14., kedd 16:07
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
június
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
Színházi darabok, amelyek rólunk szólnak

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés