Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Otthon » „Számunkra a gyermekáldás a legnagyobb ajándék„

„Számunkra a gyermekáldás a legnagyobb ajándék„

Számos szülő két-három gyermek nevelésébe is majd beleroppan, ezért a gyakorló szülők nevében igen kíváncsi voltam arra, hogy egy nagycsaládos édesanya hogyan éli meg ezt a nem mindennapi feladatot.
Otthon 2009. március 27., péntek 00:18
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Hasonló cikkek

Magazinunk hétköznapi hősének most egy tizenhat gyermekes édesanyát választottunk. Számos szülő két-három gyermek nevelésébe is majd beleroppan, ezért a gyakorló szülők nevében igen kíváncsi voltam arra, hogy egy nagycsaládos édesanya hogyan éli meg ezt a nem mindennapi feladatot. Az időpont egyeztetésekor aggódtam, tud-e majd millió teendője mellett egy-két nyugodt órát rám szánni, de meglepődtem a válaszán: „Gyere csak, amikor tudsz, én mindig ráérek.” A kedves hozzáállás sejtetni engedte: időművésszel állunk szemben. Olvastam arról, hogy a négy vagy annál több gyermeket nevelő édesanyák szervezetében több stresszhormon termelődik, mint az egy-két gyermekes szülőkében, immunsejtjeik pedig átlagosan tíz évvel is öregebbek természetes koruknál, ezért a tizenhat gyerek hallatán kimerült, elfásult, agyonhajszolt anyukát képzeltem magam elé. Olgyayné Elter Zsuzsanna szépsége, üdesége azonban rácáfolt a tudósok megállapítására.

– Kiegyensúlyozottság, derű, nyugalom tükröződik az arcodról. Mi ennek a titka? – kérdezem.

– Azért ez nem mindig van így – válaszolja mosolyogva, karjában ringatva a hét hónapos kis Barnabást, akinek óriási kék szemecskéi nagy megelégedettséget tükröznek. – Most pihentetem a füleimet, mert hétköznap csak a gyerekek fele van itthon. Az óvodás Boróka, a kisiskolás Klári, Marci és Ágika a szobájukban játszanak, Dávid, Tomi, Zsuzsi és Gyuri most odafönn tanulnak. Amikor hétvégén hazajönnek a nagyok – Máté, Anna, Margit, Veronika, János, Andris és Évi –, akkor lendül be csak igazán az élet.

– Mi késztetett benneteket arra, hogy ebben a rohanó tempójú világban tizenhat gyereket vállaljatok? Mi adott ehhez motivációt, lelkesedést?

–Mi öten voltunk testvérek, amit én nem éreztem soknak, férjem, Gyuri családjában is három gyerek volt, így jött ki a nyolcas szám. Ahogy cseperedtek a gyerekek, mindig vágyódtunk arra, hogy újra legyen közöttünk kicsi is. Amikor megszületett a nyolcadik gyermek, egészen elszomorodtunk: nem lehet újra kisbabánk? De Isten igen jókedvű adakozó…

– Számunkra a gyermekáldás a legnagyobb ajándék – folytatja, miközben megeteti a kisbabát. – Saját gyerekünk tizennégy van, Andriska nevelt gyermekünk, és Évike örökbefogadott. Egyéves korukban fogadtuk be őket. Tudatosan készültünk erre a feladatra. Mivel szerettünk volna az egészséges testi-lelki neveltetetésükhöz mindent megadni, úgy döntöttünk, hogy Budapestről vidékre költözünk. Itt, e Cegléd melletti kis falucskában, Csemőn, ehhez minden körülmény ideálisnak látszott: a természet közelsége, s hogy megfelelő méretű, csendes házban lakhatunk. Nem láttuk semmiben akadályát a gyermekvállalásnak. Nem voltak egészségügyi problémáink, s ruházatunk, ennivalónk is mindig volt elegendő. Mivel mindkettőnk számára természetes közeg volt a nagy család, el sem tudtuk volna képzelni máshogyan az életünket. Az édesanyám is mindig úgy beszélt a szülésről mint természetes eseményről, az élet egyik velejárójáról.

– Hogyan tudod elérni, hogy a gyerekek fegyelmezettek, segítőkészek legyenek?

– Van olyan gyerekünk, akire elég ránézni, máris szót fogad, de olyan is, akinek a fenékre suhintás sem használ. Egyébként a kicsik még szófogadóak, a nagyok már belátók, leginkább a középmezőnnyel, a kamaszokkal van több nevelési probléma. Igyekszünk a nagyobbak felelősségét hangsúlyozni. Sokan megrémülnek a „nagy család” hallatán, de mi már ennek gyümölcseit is élvezhetjük. Egy idő után kialakul bennük, hogy automatikusan jönnek segíteni. A fiúk maguktól elmennek fát vágni… Ha leteszek valahová egy ruhával teli kosarat, gyorsan eltűnik, mert valakinek eszébe jut, hogy kiterítse… Megoszlanak a feladatok. Ha valaki nem csinál meg valamit, nem olyan feltűnő, mert másvalaki lehet, hogy megteszi helyette. De ez nem lehet rendszer, mert a gyerekek egymást is helyreigazítják.

– Te magad hogyan bírod ezt a sok házimunkát? Gondolom, rengeteg háztartási gépetek lehet.

– Egyáltalán nem. Egy nagy teljesítményű mosógépünk van, a mosogatógép nem vált be nálunk. A háztartás szempontjából talán akkor volt a legnehezebb az életünk, amikor még csak három gyermekünk volt. Akkor mindent olyan precízen akartam csinálni. Később a háztartás kérdésében döntést kellett hoznom: mi a fontosabb? El kellett fogadnom, nem baj, ha nincs minden mindig rendben. Nem ez az érték. Zavar, ha rendetlenség van, de mindig meg kell erősítenem magamban, hogy nem ez a valódi érték.

– A gyerekek hogyan vesznek részt a feladatokban?

– Mindenkinek rendben kell tartania a saját környezetét. Be kell vetnie az ágyát, a ruháit rendben kell tartania, a szennyest kifordítva le kell hoznia… Emellett heti egy extra feladatot is kell vállalniuk. Van egy listám, amiről mindenkinek választania kell egyet, mint például viráglocsolás, krumplipucolás, szobatakarítás, kerti munka, ásás, favágás… Minél előbb választ valaki a listáról, annál jobban jár. És természetesen a mosogatás minden napra be van osztva. Az én feladataimat nem kell elvégezniük, de a magukét elvárom.

Mint később elmondja, Zsuzsa vállalja az egész napos fűtést, a mosást, főzést, varrást, vasalást, babázást… Közben a nagyobb testvérkék szobájukba viszik a mamája karjában izgő-mozgó Barnabás babát, aki egész nap csodálattal figyeli őket.

– Számodra mi a legnagyobb kihívás a gyermeknevelésben?

– Az, hogy az életem időnként elmozdul a bibliai Márta irányába. A sok megoldandó probléma miatt sokszor nem a jobbik részt választom. Nehéz, hogy ne a mindennapi feladatok húzzanak magukkal, és elegendő időt tudjak szánni a lelki életemre is. De muszáj valahogy időt találni rá, mert ha bennem rend van, ezzel őket is szolgálom. Ellenkező esetben megsokasodnak a stresszhelyzetek, sokkal nehezebb feldolgozni a véleménykülönbségeket. Egyébként a legnagyobb kihívást a fogadott fiunk nevelése jelenti, mert ő a mai napig sem tudott beilleszkedni a családunkba. Komoly fizikai és lelki sérülésekkel került hozzánk, különleges törődést és erőtöbbletet kíván tőlünk. Egészen más dolgok evidensek számára, mint ahogyan azt szeretnénk, és sajnos a korban hozzá közel álló gyerekeinkre nagy hatással van a viselkedése.

Beszélgetésünk alatt meglepően nagy a csend. Az étkezőbe jövő gyerekek teszik a dolgukat. Vacsorát készítenek, majd elpakolnak maguk után…

– Jellemző-e a testvérek közötti féltékenység?

– Hallom, hogy a néhány családnál ez mennyire jellemző. Nálunk nem annyira. A gyerekek párokban barátok. Az egymással közelebbi korúak között megjelenik egy kis féltékenység, de a nagycsaládos modellben nem jut olyan nagy szerep a szülőknek, csak bizonyos időszakokra jellemzőek az erősebb kötődések. Nem folyik állandóan küzdelem a szülői szeretetért, nem versengenek úgy egymással, mint a két-három gyerekesek. Inkább a csoporthatás érvényesül. Mindig jól elvannak egymással, nem lógnak annyit a szülőkön. Hat unokatestvérük is a szomszédban lakik, velük is közeli barátságban vannak. Az egyke gyerekeknél ez másként van. Talán ezért is volt nehezebb a nevelt fiunkkal, mert ő kisajátítóbb szülői figyelmet igényelt. Testileg a nagycsalád távolságtartóbb, de az esti puszira külön törekszem.

Időközben megérkezik György, a férj is a munkából, aki egy alapítvány családsegítő munkatársa. Nagycsaládosok, szociálisan rászorulók segítésével foglalkozik – élete a hivatása is.

– A nevelés minden területén egy hullámhosszon vagytok?

– Nem egészen – veszi át a szót György. – Zsuzsa a család dolgait jobban kézben tartja. Következetes, szelíd, ugyanakkor határozott a nevelésben, nagyon jól megszervezi a feladatokat, pontos elképzelése van a dolgokról, és át is tudja ültetni a gyakorlatba, de az én nevelési elveim szerint túl szigorú. Más nevelési háttér van mögöttünk. Az ő édesanyja inkább autokrata elveket, az enyém pedig demokratikusabb módszereket vallott. Tudom, hogy egyik sem a legjobb, de azért próbáljuk ötvözni a kettőt. Szerintem ami az egyik gyereknél működik, nem feltétlenül jó a másiknál. Zsuzsa szerint pedig ekkora családban nem lehet a gyerekekkel kivételezni.

– Mennyi időtök van egymásra és a házasság ápolására, beszélgetésre? – kérdezem Györgyöt.

– Biztos, hogy nem elég. Hogy kettesben tudjunk beszélgetni… ritkaság. Az alaptermészetem szerint erre nem volt olyan nagy igényem, de mostanában egyre inkább. Zsuzsának ez fontosabb lenne, mert ő nincs felnőtt-társaságban. Boróka kislányunk cseperedésével kezdett kialakulni egy kis magánélet, de a kis Barnabás jötte átírta ezt. Szóval még mindig nem vagyunk abban a fázisban, hogy magánidőnk lehetne. Esténként közösen szoktunk elolvasni néhány idézetet a Bibliából.

– Zsuzsa, te 26 éve gyesen vagy. Nem érzed bezártnak magad? Sok kismamáról az a hír járja, hogy depressziós lesz. Milyen mozgástered van, vagy külső kapcsolataid?

– Szerencsére nem vagyok nyughatatlan típus, emellett tudom, hogy a férjem munkája fontos. Ha távol van, segít a tudat, hogy másokért fáradozik. De természetem szerint jól ellennék egyedül is.

– Szülei mesélik, az első szava is az volt, hogy „ededül” – jegyzi meg derűsen a férj.

– Esténként a szomszédban lakó barátunk is át szokott jönni hozzánk, kéthetente pedig Biblia-kör van nálunk, amire több vendéget várunk. Nem érzem magam magányosnak – mondja Zsuzsa. – Utazni nem szoktam, többnyire a faluban maradok. Gyuri viszi a kollégiumba visszatérő gyerekeket a vonathoz. Mivel Kecskeméten dolgozik, a bevásárlást is mindig ő intézi raktáráruházakban. Így legalább nem esünk a fogyasztói társadalom csapdájába, nem hibázunk annyi dologban.

– Ezzel az anyagi felelősséget is teljesen át tudom vállalni – folytatja György. – Zsuzsának sokszor tudomása sincs arról, ha időnként szorító anyagi helyzetbe kerülünk. Nem akarom őt ezzel megterhelni.

– Miben tudsz még segíteni?

– Hat óra húszkor kelek, befűtök, elkészítem a reggelit, elindítjuk a gyerekeket az iskolába. A napi munkából este hat óra körül érek haza, akkor szívesen elkészítem a vacsorát is. A vasárnapi mosogatást is vállalom, szeretnék mintát adni a gyerekeknek. A kertet közösen gondozzuk. Nyáron cseresznyét, meggyet, barackot szedek a gyerekekkel, ez egyszerre pénzkereset és munkára nevelés is.

– Mit tartotok a legfontosabbnak, amit szeretnétek átadni a gyerekeiteknek?

– Azt az értéksorrendet, ami nekünk fontos. Szeretnénk, ha Istent és tanításait tartanák a legfontosabbnak. Ne a karrier- és pénzszeretet legyen számukra fontos, sokkal inkább a belső értékek, az ember – válaszolja Zsuzsa.

Szász Ágnes
Otthon 2009. március 27., péntek 00:18
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
október
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
„Számunkra a gyermekáldás a legnagyobb ajándék„

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2019 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés