Bejelentkezés Bejelentkezés | Regisztráció KeresésKeresés KeresésVendégkönyv Írjon nekünkÍrjon nekünk RSSRSS Legyen a kezdőlapomLegyen a kezdőlapom KedvencekhezKedvencekhez
24. óra
Létkérdések
Otthon
Kultúra
Bibliai rejtélyek
Életmód
Tallózó
Zöldsarok
Receptek
 
Itt vagyok: Főoldal » Cikkek » Visszakapott szabadság » A láthatatlan ellenség: AZ ÖNSAJNÁLAT

A láthatatlan ellenség: AZ ÖNSAJNÁLAT

A panaszkodó testvér

Talán nincs is olyan ember, aki ne ismerné tapasztalatból az önsajnálatot. Lehet, hogy még nem szembesült vele, mert roppant ravasz módon leplezi magát. Miről ismerhető fel az önsajnálat? Sajnálatra vagy inkább szeretetre vágyik az önsajnálatban lévő ember? Mi miatt nehéz felismerni ezt az érzelmi zsákutcát, és kijutni abból?
Visszakapott szabadság 2016. december 28., szerda 16:24
Betűméret növelése Betűméret csökkentése Szóljon hozzá Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Címkék
Hasonló cikkek
Újra és újra megkísért bennünket a vágy, hogy önmagunk körül forogjunk, és lassan mindent kilátástalannak lássunk. Közben panaszkodunk és elégedetlenkedünk. Az önsajnálat olyan, mintha mázsás súlylyal a lábunkon egy ijesztő és hatalmas folyami örvényben fuldokolnánk.Ha túl sokáig időzik benne, előbb-utóbb minden reményét, célját és hitét elveszítheti az ember. Mit is tesz valójában az önsajnálkozó? Mindenekelőtt panaszkodik, mert a panaszkodás az önsajnálat édestestvére. Csak kérdezzen meg az ember egy önsajnálatra hajlamos személyt a hogyléte felől! Már a testbeszédével, fátyolos hangszínével kifejezi, mennyire rosszul van, s a kérdezőt, mintha zsilipet nyitna fel, a problémák végeláthatatlan taglalása árasztja el. Világfájdalmat sugalló, meggyötört arckifejezés kíséretében sorolja a megoldhatatlan és szűnni nem akaró nehézségeket, újból és újból boncolgatva azokat. Ha a panaszkodás végére ért, kezdi az egészet elölről.
A panaszáradat kulcsszava a „DE”. „Igen, igazad van, DE ezt én nem tudom megcsinálni.” Vagy: „Értem amit mondasz, DE nekem ez nem megy.” Kizárólag az „én” körül forgó gondolatok vannak jelen ilyen kor, amelyek egyre lejjebb húzzák a panaszost, akár az örvény.
Nehéz ekkor ellenállni annak a vágynak, hogy csak magunkkal foglalkozzunk. Ha megterhelődünk, „nem bölcs dolog önmagunkat figyelni és érzéseinket elemezgetni. Ha ezt tesszük, az ellenség olyan nehézségeket és kísértéseket támaszt, amelyek gyengítik hitünket, és elbátortalanítanak bennünket. Érzelmeink vizsgálgatásával és szabadjára engedésével kaput tárunk a kétely előtt, és elveszítjük tisztánlátásunkat.”
A hazug sugalmazó
Takács Zsuzsa Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító meglátását idézem: „Az önsajnálat rossz súgó, megpróbálja megtakarítani nekünk a kudarcot.” Az önsajnálatban vergődő ember előbb-utóbb teljesen cselekvésképtelenné válik. Valakinél ez akár évtizedes folyamat is lehet, míg másoknál sokkal gyorsabban megy végbe. Nem azt jelenti, hogy az illető megszűnne minden tevékenységtől. „Csupán” azt, hogy elveszíti minden bátorságát, amelyre oly nagy szüksége lenne az élet küzdelmeiben. Azt, hogy megadja magát, és visszavonul az élet valódi küzdőteréről, miközben önmaga előtt úgy tűnik, hogy szenvedése és harcai egyre csak fokozódnak. Az önsajnálat csak tetézi a bajt, miközben az önmarcangoló kifogások leple alatt elmenekülünk a valódi problémák elől, egyúttal igazolást állítunk ki arra, hogy miért nem merünk szembenézni a valósággal. Az önsajnálat az egyik első számú stratégiája az embernek arra, hogy a szőnyeg alá söpörje a nehézségeket!
Amíg sajnálkozunk, addig nem tudunk semmit tenni, hogy megváltozzanak körülöttünk vagy bennünk a dolgok, mert éppen túlságosan el vagyunk foglalva önmagunk – sokszor csak képzelt – nyomorúságával. Valójában képes lenne az ember változtatni, csak retteg a kudarctól. Már a puszta gondolat megbénítja: „Mi lesz, ha nem sikerül?!” Nem akarja újra átélni azt, ami elindította az önsajnálat lejtőjén: „Értéktelen vagyok. Béna vagyok. Biztosan mások is azt gondolják, hogy milyen szerencsétlen vagyok.” Szomorúan gondolok arra az esetre, amikor ezt a folyamatot egy kedves ismerősöm életében láttam végbemenni, több mint tíz éven keresztül. Hiába volt a sok-sok beszélgetés, bátorítás, vigasztalás.
Olykor a lágy beszéd és simogatás helyett kemény beszéddel és feddéssel próbálkoztam, de mit sem használt. Mindent kipróbáltam, de tartós eredményt semmi nem hozott. A reményt azonban még nem adtam fel. Minden csüggedőnek és hitét vesztettnek szólnak Krisztus egyszerű, jól ismert szavai: „Ne félj!” A győzelem csak karnyújtásnyira van. Nem szabad átadni magunkat a kudarctól való félelemnek, mert megbénít. Nem kell félni a kudarctól, bárkit utolérhet. S mi számít a legnagyobb kudarcnak? Ha meg sem próbáljuk elkerülni, ha a tanulságokkal nem törődve nem változtatunk semmin, sőt ha még a hitünket is elveszítjük. Aki idáig eljut, mindent elveszíthet. Erről a pontról az élete már nem élet, hanem csak a napok túlélése lesz. A tartós önsajnálat könynyen elvezethet ide. Életünk tehát a kudarchoz való viszonyunkban fordulhat meg teljesen.
Erőt meríthetünk Thomas Alva Edison, a villanykörte feltalálójának jól ismert történetéből. Körülbelül háromezer sikertelen kísérlete után egy újságíró megkérdezte tőle: „Mr. Edison! Nem kellene már abbahagynia a próbálkozást? Anynyiszor kudarcot vallott már!” Edison válasza így hangzott: „Téved Uram! Én nem vallottam kudarcot, csak megtaláltam háromezer módját annak, hogyan nem működik a villanykörte!”
A láthatatlan ellenség
„Semmi nem olyan veszélyes, mint az öntudatlan és hazug önsajnálat, minden betegség és emberi nyomorúság kútforrása…”
 
Visszakapott szabadság 2016. december 28., szerda 16:24
Cikk küldése e-mailben Nyomtatás Iratkozzon fel RSS szolgáltatásunkra
Ossza meg ismerőseivel!
Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!
Aktuális számunk
Megjelenés
április
10-én.
A tartalomból:
Nyitott Szemmel Mediációs Műhely
Fizessen elő magazinunkra!
Válassza ki az előfizetés időtartamát
és kattintson a Tovább gombra.
Éves
4000 Ft (postaköltséggel)
Féléves
2000 Ft (postaköltséggel)
valamint
Tekintse meg a Nyitott Szemmel magazin digitális változatát is! Az első két szám INGYENES!
Nyitott Szemmel kiadványok
Programajánló
A 2011. évi személyi jövedelemadók 1%-ából 2012-ben 131.678 Ft-ot utalt ki a NAV az Élj Inkább Alapítvány számára. Az Önök által felajánlott összeget a Nyitott Szemmel magazin nyomdaköltségére fordítottuk.
Köszönjük, hogy 1%-os felajánlásaikkal támogatták célkitűzéseinket, és 2014-ben ismét bizalmat szavaztak számunkra.
Bezár
Cikk küldése e-mailben
A láthatatlan ellenség: AZ ÖNSAJNÁLAT

Kinek (e-mail cím):
Kitől (név):
Kitől (e-mail cím):
 
Küldés
 
 
Copyright © 2008-2017 Nyitott Szemmel Online. Minden jog fenntartva
 

Bezár
Bejelentkezés

Felhasználónév


Jelszó

Elfelejtette a jelszavát? Kattintson ide.

Belépés
Bezár
Keresés a cikkekben

Írja be a keresendő kifejezést. Több szót is megadhat szóközzel elválasztva.



Keresés