Sokak számára teljesen ismeretlen a társfüggőség fogalma. A leggyakrabban azzal a jelenséggel keverik össze, amikor valaki nem tudja párkapcsolat nélkül elképzelni az életét, ezért egyik kapcsolatból a másikba ugrik. Kimondhatjuk, egy alig ismert vagy épp erősen félreismert függőségről van tehát szó. Nem is gondolnánk, mennyi személyes konfliktusunk, belső szorongásunk, lelki problémánk mélyén a társfüggés húzódik meg, csak épp nem tudunk róla. Ezért fontos, hogy alaposan feltérképezzük most ezt a függőséget.

A köztudat szerint a kávé és más koffeintartalmú italok fogyasztása csupán szükséges rossz, ami több mindenben segít, mint árt. Valóban,érdemes egyáltalán dolgozni menni, ha még félálomban vagyunk? Már a gyerekeknek is „szükségük van” energiaitalra,hogy beindulhasson a napi pörgés… A rövid távú előnyök élvezete után azonban a koffein és más, élénkítő vegyületek hamar benyújtják a számlát! Hogy a stuccpolitika jobb-e számunkra, vagy inkább szembenézni a kendőzetlen, kereskedelmi érdekektől mentes információkkal a koffeinről, azt végül ki-ki maga döntse el.

Az idén ünnepeljük a reformáció 500.évfordulóját, amikor is Luther Márton 1517. október 31-én kifüggesztette 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Milyen vallási, erkölcsi állapotok jellemezték akkoriban a középkori „keresztény” Európát? A mélyen Isten-kereső ifjú Luthert milyen vallási „élmények” ingatták meg a politikai hatalomra törő, ugyanakkor feltétel nélküli engedelmességet követelő katolikus egyház tekintélyében? Mi volt korának általánosan elfogadott vallási gyakorlata, ami tömegeket tartott távol a tiszta Isten-ismerettől? Lehetséges, hogy a bűn- és Isten-kérdéssel viaskodó Luther Mártont épp ezek a körülmények „űzték” közelebb a Biblia alapos megismeréséhez…? Luther írásunkban olvasható, naplószerű feljegyzései is sejtetik már, mi tette elkerülhetetlené az 500 éve „kirobbant” reformációt.

A koplalás – ha lelki célja is van, böjtnek nevezzük – alkalmazása, mondhatni, egyidős az emberiséggel. Rég múlt időkből fennmaradt írások is dokumentálják mindkét módszer alkalmazását, hatékonyságát. Sokféle változata terjedt el, a rövid 1-2 napostól a hosszabb, 3-4 hétig is tartó kúrákig. Különféle gyümölcs- és zöldségleveket, gyógyteákat vagy csupán vizet használnak, esetleg még azt sem. Sajnos az ember feledékeny,és szükséges újra meg újra felfedeznie a korábban már jól bevált dolgokat is. Világszerte számos nagyobb és kisebb szanatórium létezik napjainkban is, ahol a prevencióban, gyógyításban jó eredménnyel alkalmazzák a koplalást. Hazánkban a hivatalos orvoslásban sajnos alig ismert és használt, de a lakosság körében is méltatlanul elfelejtett ez az egyszerű gyógymód, talán a gyomorrontás esetét kivéve.

Hirtelen felharsanó, szívbe markoló,éles sírás, dacos ellenállás, hüppögő zokogás… A legtöbb szülő a legrosszabbra gondol ilyenkor, mi lehet az oka? Éles hasgörcs? Gyermekünk megijedt valami állattól? Megcsípte egy pók? Magányosnak érzi magát, ez a szeparációs félelem? Azonnal a gyerek vigasztalására siet, faggatja-babusgatja valóságos lelkiismereti teherrel küzdve, vajon mit rontott, mit mulasztott el? Néha olyan rohamszerűen zajlik le mindez, hogy előbb jut eszünkbe orvost hívni, mint akaratosságra gondolni.

Kétszáz éve született. Amikor az idő ilyen pecsétet üt, más szóval ilyen harangot kondít, illik megállnunk, magunkban is mélyebben elgondolkoznunk – így másokhoz is nagyobb eséllyel szólhatunk. Azokhoz legfőképpen, akik ugyanezt a kérdést teszik fel: Ki nekem Arany János? Ki nekünk Arany János? Tehetsége szerint legalább tíz csodagyermek rejtőzött benne. (Ma a legnagyobb figyelem a tehetségnek jár – kezdjük ezzel.) Ez a tíz tehetség: költő, író, műfordító, esztéta, kritikus, irodalomtörténész, három lapnak is szerkesztője, tanító, tanár, jegyző, a Magyar Tudományos Akadémia titkára, majd főtitkára, a Kisfaludy Társaság igazgatója. S mivel Goethe szerint a tehetség nagyobb része szorgalom:azt is tegyük hozzá, hogy 14 éves korától kenyérkereső, 7-8 nyelvet elsajátító, egész életében a munka robotosa.

Aki ismeri Mel Gibson munkásságát, cseppet sem lepődött meg azon, hogy az Oscardíjas rendező éppen Desmond T. Doss – a csoda fogalmát tökéletesen kiaknázó – történetét vette munkalapra, tekintve, hogy a fegyvertelen hős élete mozivászonért kiált, és egy olyan rendezőért, aki igazán bele tudja vinni a nézőt a háború poklába. Gibson már 1995-ben „A rettenthetetlen” című történelmi háborús filmjével bizonyította, hogy a brutalitás és a háború az ő asztala. Majd’ tíz évvel később Jézus kereszthalálát vitte vászonra, két évvel később pedig letűnt közép-amerikai civilizációk csatározásaiba utaztatott minket – mindkettőt páratlan vérözönbe csomagolva. Így hát nem véletlen, hogy Doss közlegény véres históriáját éppen Mel Gibson mutatja be nekünk.

Az Ószövetséget tanulmányozva számtalan humorosan ironikus történetre, summás megjegyzésre bukkanhat a figyelmes olvasó, de az Újszövetségben is felfedezhető az előző számunkban már megismert, építő, ébresztgető szándékú bibliai humor. A magvas, csattanós stíluselemek az Újtestamentum lapjain legtöbbször Jézus példázataiban nyilatkoznak meg, mégsem született évszázadokon át szinte egyetlen olyan Jézus-ábrázolás sem, ahol mosolyogva lenne látható.

Ujjongás és értetlenség. Ellentétes érzelmek ütköznek az új amerikai elnök megválasztása kapcsán. Az egyik tábor az új Mózest köszönti személyében, aki majd átvezeti az USA-t a válságok háborgó tengerén. Mások azt tartják érthetetlennek, hogy egy olyan embert választottak a világ legerősebb katonai és gazdasági hatalmának vezetésére, akinek kijelentései a politikusi beszédek valóságtartalmát vizsgáló Pulitzer-díjas szervezet, a Politi Fact által működtetett „Truth-O-Meter” szerint hatvankilenc százalékban (!) színtiszta hazugság. Trump hívei azonban elnökük szavait nem hazugságnak minősítik, hanem „alternatív tényekről" beszélnek. De mi az igazság?

Kedves Olvasóink! A legutóbbi 42. számunkban Amerikáról megjelent írásunkhoz összefoglalással elérhetővé teszünk néhány cikket az amerikai médiában megjelent legfrissebb sajtóból, melyek újfent megerősítik a próféciák által is előre jelzett társadalmi-politikai paradigmaváltást az Egyesült Államokban, melyet említett írásunkban részletesen is kifejtettünk: