Amikor egy nemzet életszínvonala megnő, általában a húsfogyasztás mértéke is növekszik. A húsevés mindig is a gazdagság, a jólét mértékegységének számított. Egyre több fejlődő ország számára válik lehetségessé, hogy megengedje magának a húsevést, ezért a hústermelés az egész világon megháromszorozódott negyven év alatt, hogy kielégíthesse ezt az igényt. „De vajon földünk képes-e fenntartani egy húson alapuló étrendet a világ lakosai számára, ha ilyen gyorsan növekszik a húst fogyasztók száma? A globálisan gondolkodó ember megérti, hogy ha húst eszik, az egész emberiséget fosztja meg a legfontosabb táplálék-erőforrásoktól.”

A boldog házasság hét "törvénye" „Kár, hogy nem hallottam erről tíz (húsz, harminc, negyven) évvel ezelőtt! Elkerülhettem volna néhány válást, illetve boldogabb házasságban élhetnék…” – panaszkodtak sokan azok közül, akiknek csak elmondhattam, továbbadhattam a Biblia első lapjain olvasható, Isten által adott „házassági alapító okiratot”. Mert a legtöbben együtt szeretnének megöregedni, egy egész életet boldogan, szeretetben, békességben leélni párjukkal. De minek alapján is kötünk házasságot?

De miért? Számtalan esetben és megszámlálhatatlan helyzetben tesszük fel ezt az egyszerűnek tűnő kérdést az életünk során. Dühösen kiáltjuk, vagy kétségbeesetten suttogjuk, ha bajban vagyunk, és csak nagyon ritkán kérdezzük, ha jól megy sorunk. Vajon miért? Feszegetjük a miérteket, ha nem találunk magyarázatot a velünk történtekre, igazságtalanságot kell átélnünk, vagy becsapva érezzük magunkat. Gyakran csak később kapjuk meg a választ, amikor végiggondoljuk addigi életünk történéseit. Ez alól én sem vagyok kivétel. Én is rendszeresen fel szoktam tenni a kétségbeesett kérdést, amikor elkeseredem: „De miért?”

Sokkal nagyobb hatalma van szavainknak, mint gondolnánk. Nem túlzás azt állítani, hogy ölhetünk és életet is adhatunk velük. Bölcs Salamon kb. háromezer évvel ezelőtt már megfogalmazta ezt, s e gondolat mit sem veszített igazságtartalmából azóta: „Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van.” (Péld 18,21/a) De min múlik, hogyan használjuk? Mitől válik egyesek nyelve halálos fegyverré, míg mások beszéde gyógyírré?

„A szeretet nem gerjed haragra” A szeretet himnuszának következő kijelentése törvényszerű és logikus folytatása az előzőnek. Ugyanis, ha az ember következetesen megtanulta, hogy mindig a másik javát, boldogságát tekintse elsődleges szempontnak, akkor ezzel azt is tudatosítania kell, hogy „ember haragja Isten igazságát nem munkálja” (Jak 1,20). Mindennapi tapasztalataink is azt bizonyítják, hogy a harag nemcsak rossz tanácsadó, hanem egyenesen rombolja az igazi szeretetet...

„A szeretet nem keresi a maga hasznát” Lehetséges-e minden önérdek, haszonlesés nélkül, a magunk hasznáról lemondva gyakorolni a szeretetet? Még abban a szeretetben is, amit őszinte szeretetként gyakorlunk egymás iránt, legtöbbször alig észrevehetően ugyan, de mégis ott lappang saját hasznunk keresése is. A természetes emberi szív önző logikája, hogy szeretetünket is csak amolyan befektetésnek tekintjük, amelytől magunk is hasznot várunk...

Még alig múlt el születése 400. évfordulója, melyből igazi európai kulturális esemény lett 2006-ban, máris itt az újabb Rembrandt-évforduló: halálának 350. éve. Rembrandttal azonban állandóan számvetést kell tartanunk, mégpedig többszörös értelemben is. Festőnek, gondolkodónak egyaránt jelentékeny, és olyan látásmóddal gazdagította a festészetet, mely előtte nem létezett, és utána is ritka kevés művész tudta az általa megnyitott utat követni. Ilyen volt talán Goya, Delacroix, vagy éppen Munkácsy, akit jobb időkben „a magyar Rembrandt”-nak szoktak nevezni.

A nagyüzemi gazdaságok növekedésének globális hatása különösen érzékelhető az élelmiszerek által hordozott betegségek terjedése kapcsán. India és Kína baromfi ipari termelése az 1980- as évek óta 5–13 százalékkal növekszik évente. Ha ezek az országok is elkezdenének ugyanolyan mennyiségben baromfit fogyasztani, mint az amerikaiak (évente fejenként 27-28 szárnyast), az megegyezne az egész világ mostani szárnyas fogyasztásával. Ha a világ követné Amerika példáját – és attól tarthatunk, hogy ma már követi is –, évente több mint 165 milliárd csirkét fogyasztana el, és akkor a világ népességének növekedésével nem is számolnánk. És mi lesz utána? Kétszázmilliárd? Ötszáz…? És mindezt a nagyüzemi gazdaságok hogyan képesek „megtermelni”? Ezeknek a kérdéseknek járt utána a húsipar kulisszái mögé pillantva Jonathan Safran Foer, aki ismereteit az Állatok a tányéromon című, 2012-ben magyarul is megjelent könyvében összegezte. Elgondolkodtunk-e már „két finom falat” közben, hogy e szinte mindennap fogyasztott „termékek” hogyan is kerülnek a tányérunkra, s mi mindent fogyasztunk el velük? A könyv elsősorban az amerikai nagyüzemi húsiparról szól, de meglehet, nemcsak ott alkalmaznak hasonló bánásmódot az állattenyésztés során.

A címet egy külföldre szakadt magyar költőtől kölcsönzöm, aki nem Ady, hanem egy másik 20. századi önsorsrontó költőnk nekrológja írása közben találta ki. A Balassitól Pilinszkyig tartó sornak azonban kétségkívül Ady a legnagyobb tehetsége és vesztesége. Ronccsá tette magát, alig több mint 41 év leforgása alatt. Méghozzá ötszörös erővel, debreceni, nagyváradi éveitől fogva Párizson át Budapestig... …Édes népem, szól a sípszó, Sohse lesz jól, sohse látlak. Szól a sípszó: átkozott nép, Ne hagyja az Úr veretlen, Uralkodást magán nem tűr S szabadságra érdemetlen…

Annak ellenére, hogy gyakran hallunk hivatkozást keresztény gyökereinkre, sokaknak okozhat fejtörést egy egy bibliai történet vagy Jézussal kapcsolatos esemény megértése. A tudomány által racionalizált világban élő ember gyakran utalja a hit, illetve a hiszékenység világába a számára megmagyarázhatatlan, de némi utánjárással mégis könnyen megérthető vallási történéseket, bibliai fogalmakat. Így van ez Jézus Krisztus halálával, s nem kevésbé feltámadásával is.