Írásunk első részében feltártuk a halogatás lehetséges okait. Beszéltünk a perfekcionizmus szerepéről, érintettük a félelmet és a gyávaságot, amely mindenfajta halogatás hátterében fellelhető, végül a lustaság szerepéről. Innen vesszük fel az előző számunkban megkezdett vizsgálódásunk fonalát.

Mikor az építőiparban dolgoztam, megtörtént egyszer, hogy valaki észrevett egy vonalat egy magas épület alapjában. Nem ceruzával vagy krétával rajzolt vonal volt ez, sem nem szeggel karcolt. Nem egyenes, és nem kör alakú volt, hanem cikcakkos. A ház alapjában repedés mutatkozott. Össze is csődült erre mindenki, az egyszerű munkástól a mérnökig és az építésvezetőig, kihívták az építészmérnököt. Mert ha a tetőzeten egy cserép eltörik, azt le lehet venni, ki lehet cserélni. Ha valahol a vakolat reped meg, vagy mállani kezd, azt le lehet verni, s ki lehet javítani. De ha az alapban mutatkozik repedés? Ha „a fundamentumok is elrontatnak…”? Még súlyosabb ez az eset a lelki életben. Mert életünk kisebb-nagyobb hibáit helyre lehet hozni, akár viszonylag gyorsan is, még nagyobb bajokat is belátható időn belül ki lehet küszöbölni. De ha olyasvalami történik velünk, mely a létünk alapjait érinti? Amikor szinte ránk omlik minden, de nem a tető vagy a falak hibájából, hanem azért, mert az alapok rendültek meg? Amikor a tartóelemek mozdulnak ki helyükből? Mi ekkor a megoldás, és van-e egyáltalán? Amikor az alapok is elrontatnak, létezik-e segítség?

Hangosan vagy lelke mélyén, meggyőződése szerint, avagy annak ellenében mégis mindenki halálosan kíváncsi rá [a halálra], mi lesz, miként lesz. Végül is rólam van szó, rólam, rólam…” – írja Nádas Péter Az utolsó mérföld (Jelenkor Kiadó, Pécs, 2007) című könyv bevezetőjében, melyben Bitó László és Polcz Alaine a haldoklás etikájáról és esztétikájáról folytatnak eszmecserét. E könyv alcímét – „Beszélgetés életről, halálról – testről és lélekről”– kölcsönöztük cikkünkhöz is. Bitó László fiziológus, kutatóorvos az Egyesült Államokból települt haza. „Nevéhez fűződik a zöld hályog új kezelési módjának felfedezése, ami már több millió ember látását védte meg. Íróként eddig már számos könyve jelent meg” – olvashatjuk a könyv fülszövegében. Polcz Alaine író, pszichológus, tanatológus. Tanatológiai, pszichológiai munkái kézikönyveknek számítanak. A magyar hospice-mozgalom megalapítója. 2007-ben, 85 éves korában érte a halál. Hogyan lehet megbékélve, méltóságteljesen távozni az élők sorából? Mi a különbség az eutanázia (fájdalom nélküli halál) és az eutélia (jó halál) között? Van-e a szenvedésnek olyan foka, amikor a haláltól visszafordíthatatlan beteget egy nagyobb adag morfiummal „átsegíthetjük” a másvilágra – ahogy Bitó László fogalmaz: „a halált már rég kivettük Isten kezéből”? Létezik-e a „jó halál” fogalma, vagy minden halál egyfajta kudarc, az emberi élet tragédiája? Természetes-e, hogy meghalunk – ahogy mondani szokás: az élethez szervesen hozzátartozik a halál –, vagy a halál „betolakodó ellenség”, amelyet nem szabad véglegesnek elfogadni? A beszélgetésbe mintegy „bekapcsolódva” bemutatjuk a Biblia halállal kapcsolatos álláspontját is.

„Ábrándozás az élet megrontója, /Mely, kancsalul, festett egekbe néz” – Vörösmarty Mihály „A merengőhöz” c. versében akár így is fogalmazhatott volna: Halogatás az élet megrontója… Ábrándozás és halogatás közel állnak egymáshoz. Ugyanis amikor halogatunk, akkor általában ábrándozással töltjük az időnket. Például azzal, hogy milyen szép tisztaság lesz a szobánkban. Ez önmagában jó, csak nem biztos, hogy épp akkor kellene nekikezdeni a takarításnak, amikor már csak két nap van hátra egy vizsgáig vagy bármilyen egyéb feladatunk határidejéig.

Milyen pályát válasszon gyermekünk? Vajon mihez van kiemelkedő tehetsége, mi áll hozzá a legközelebb? Megtud-e majd élni belőle? Boldoggá tenné-e az a pálya hosszú távon? Amit javasolnánk neki, az vajon nem-e a mi beteljesületlen álmunk csupán, tényleg neki való? Életünkben legalább annyiszor vívódunk e kérdések körül, ahány gyermekünk született, vagy ahány pályaválasztás előtt álló fiatal van a rokonságban, a baráti körben. Bakk Zalán Levente munkapálya-tanácsadó cikksorozatában ehhez kíván segítséget nyújtani azoknak a fiataloknak, szülőknek, akik személyesen vagy közvetett módon érintettek a pályaválasztásban, sőt, a már állásban lévő olvasók is letesztelhetik, vajon a személyiségünknek megfelelő munkaterületen dolgoznak-e jelenleg? Cikksorozatunkat a személyiségvonások bemutatásával kezdjük meg.

működőképes, jó házasság elengedhetetlen eleme a jó beszélgetés. A legtöbb házasság a kommunikáció elakadásától válik egyre kényelmetlenebbé,s észre sem vesszük, milyen apróságokon múlik a hajszálrepedések megjelenése. Sokszor jelentéktelennek vagy igazságosnak tűnő kifejezések fagyasztják be a légkört és teszik egymás iránt bezárulkozóvá, megközelíthetetlenné a párokat.

Egyre több a beszédhibás kisgyerek. Ha nem foglalkozik velük időben szakember, iskoláskorukra írás- és olvasási nehézségekkel fognak küzdeni, és később ők lesznek majd azok az iskolakerülő tízen évesek, akik számára csak kudarcot jelent a tanulás, sőt még szakmájuk is alig lesz. Számuk jelenleg a 15 évesek körében 30%, és ez az arány rohamosan nő – nyilatkozta lapunknak Tóth Erika logopédus, a Védelmező Szt. Katalin Fogazati és Beszédklinika Nonprofit Kft. oktatási vezetője.

Jézus kereszthalála, feltámadása és ezt követő mennybemenetele olyan bibliai kijelentések, amelyekről szinte mindenki hallott már. Azonban még a hívő keresztények között is csak kevesen vannak, akik ismerik a Biblia válaszát erre az egyszerű kérdésre: Mit tesz most Jézus? Pedig, ha csupán mákszemnyi esélyt is adunk annak, hogy a bibliai megváltás igaz, akkor ez életbevágó kérdéssé lép elő. Olyanná, amely által egyaránt feltárul Jézus személye, megváltói művének lényege és a kereszténység – azaz Jézus követésének – alapja és summája.

Sokunk számára, akik a modern nyugati világban élünk, az öregedés fájdalom és szorongás forrása. Félünk megöregedni. Az általunk ismert idős emberek túlnyomó többsége szenilis, törékeny és boldogtalan – éppen ezért, ahelyett, hogy vidáman néznénk szembe az öregedéssel, rettegünk minden egyes születésnaptól. Ahelyett, hogy idős éveinket az érettség koraként, a gyümölcsök betakarításának időszakaként látnánk, attól félünk, hogy egészségünk megromlása oly mértékben megmérgezi majd a napjainkat, hogy a hosszú élet inkább lesz átok, mint áldás.

A Cajetannal való augsburgi vita után Luthert halálos csend vette körül – vészt jósló csend. barátai sürgetésére végül 1519. október 20-án este egy rejtett kapun át barátcsuhában, sarkantyú, lovagló csizma nélkül elhagyta Augsburgot. Október 31-én, a tételek kiszögezésének évfordulóján ért vissza Wittenbergbe. Luther munkához fogott,folytatni kívánta professzori és igehirdetési tevékenységét. A körülmények azonban mást diktáltak.